COUP D'ETAT {Jikook}

Ötödik lövés

A házam előtt állva Jimin "kicsit" kikerekedett szemmel nézi a helységet, ahova be fogunk menni. Lehet nem mondtam, de elég nagy házban élek, igaz egyedül, de akkor is, ez még hat személynek is hatalmas épület. Mint említettem, gazdagok vagyunk.

-Wow... - ennyit nyög ki. Gyorsan kinyitom az ajtót, és betessékelem Jimin-t a falapon. - Régen is sok pénzetek volt, de ezt megengedni egy embernek... vagy van lakótársad? - fordul felém felvont szemöldökkel. Lesegítem róla a kabátot, és a fekete fogasra helyezem azt.

-Nem, nincs. Teljesen egyedül élek. - mosolygok rá, kissé szemtelenül.

-Nagyon kinyílt a csipád, Gukkie. - néz rám sokatmondó tekintettel. Én csak félvállról veszem ezt az egészet, és a nappaliba igyekszem, ahova ledobom magam. Jiminie lassan mellém totyog, leül, majd a mostmár bekapcsolt televíziót kezdi nézni. Aranyosan vállamra hajtja a fejét, míg én derekát lassan átfonom hatalmas kezemmel. Kell ez az összebújás most, szükségem van egy kis szeretetre, amit már annyi ideje nem kaptam meg. Hiányzott ez a bizsergető érzés. Az, amelyik azt mutatja, végre nem vagy magányos. Végre van melletted valaki, aki szeret és mindent megtenne érted. Ezeket az idilli pillanatokat mindig is nagyon szerettem. Csak egymás karjaiban lenni egész végig. Olyan megnyugtató, főleg, hogy annak az illatát érzed, akit a legjobban kedvelsz. Mert Jimin-en kívűl senkit sem szeretek. Talán apámhoz kötnek némi gyenge érzelmek, de semmi más. Olyan üres voltam nélküle.

-Ez így olyan jó... - adok hangot érzéseimnek. Megsimítom feje búbját, kezem elveszik a szürke tincsekben. Puha a haja, nagyon. Mintha ma mosta volna, teljesen friss és ápolt. Felé fordulok és arcát kezdem cirógatni hosszú ujjammal. Mosolyogva néz felém, és ad egy rövid csókot ajkaimra, amit azonnal viszonzok. Óvatosan kóstolgatjuk egymást, semmit nem sietünk el. Most nem követelőzök, csak gyengéden viselkedem vele, mintha porcelánból lenne, pedig tudom, hogy egyáltalán nincs. Ez ma is kiderült, amikor lefeküdtünk. Szereti, ha durva vagyok, de ez a fajta érzelmes rész sincs ellenére. Igaz, nem látszik rajtam, de igenis tudok nagyon macsó lenni. Kiállni érte, felvállalni őt. Várjunk... nem is vagyunk együtt. Azt mondta — mivel minden szavát színtisztán megjegyzem —, hogy lehet barátja/barátnője, vagyis még a cég is velünk van. Bár nem tudom, hogy ez a padló szex után milyen szemmel fognak nézni Jimin-re, ha esetleg valaki meglátott minket.

Miközben még mindig csókolom, kis pofiját kezdem cirógatni, míg ő belehuppan ölembe. Keresztbe fonja karjait nyakamnál, amit aranyosnak vélek, így kissé elmosolyodom, de nem engedem el ajkait. Olyan finomak és puhák. Még mindig meg van az a málnás íze, amit úgy imádok. Szinte forr körülöttünk a levegő, ahogy lassan megemelem és felviszem. Nem akarok vele most szeretkezni, már kissé kifáradtam. Inkább feküdjünk le aludni, összebújva. Szükségem van a törődésre.

Combjánál fogva emelem fel, ő pedig azonnal körém fonja lábait. Igaz, nem vívunk nyelves csókot, de mégis olyan sok szenvedély van ebben az egészben, mint még soha. Felviszem a lépcsőn, majd egy kezemmel megtartom őt, míg a másikkal kinyitom az ajtót. Óvatosan, vigyázva rá, lerakom az ágyra. Elválok ajkaitól, és kicsit pihegek mellette. Mindketten csak nézzük a plafont, mintha annyira érdekes lenne.

Közelebb kúszik hozzám, én pedig lekapom magamról a pólót, így meztelen felsőtestemre tudja tenni fejét. Azért kényelmesebb ruha nélkül aludni. Ő is lekapkodja magáról a ruháit, míg egy szál bokszerben nem lesz. Odatotyog a szekrényemhez, én pedig fejem mögött összekulcsolom ujjaimat, és beharapom számat. Imádom a fenekét. Olyan jó szolgálatott nyújtott ma is. Legszívesebben egész nap markolgatnám, de az nem biztos, hogy neki annyira tetszene, mint nekem.

Kivesz a szekrényből egy még rám is nagy, fehér, oversized pólót, majd magára kapja. Leér a felsőm térdéig, nem is értem miért veszi fel. Komolyan elmenne hálóingnek. Végülis...

Én is eltávolítom magamról az irritáló nadrágomat, így mostmár combomat is feltárom Jimin-nek, aki pont ebben a pillanatban fordul meg. Hát én megzabálom, olyan kibaszott aranyos! Ahogy lóg rajta az a póló... imádom őt nézegetni.

Nem mondom, de ő is rendesen megnézett magának. Különösen nagy figyelmet szentelve combjaimnak és alsónadrágomba bújtatott péniszemnek, aminek körvonala tökéletesen kitüremkedik. Még a vak is látná.

-Gyere... - emelem fel a takarót, ezzel is ösztönözve őt az összebújásra. Kissé félénken, de idejön és mellém mászik, majd fejecskéjét újra mellkasomra hajtja. Felsimítok fejére, óvatosan meghúzva tincseit, mire nyöszörög egyet aranyosan. Kis puszit nyomok feje búbjára, és csak gyengéden simogatom. Megnyugtató a csend, ami körülöttünk van. - Ugye... - kezdem el suttogva mondani azt, ami azóta nyomja a szívem, mióta megláttam. - Már nem haragszol? - kérdezem lesütött szemmel. Nem tudok ránézni, félek, hogy olyat látnék, amit nem akarok. A csalódott tekintete az egyik legrosszabb látvány, amivel találkozhatok. A másik pedig az, amikor sír. Most mégjobban fájna, igaz, régen sem sírt sokat, de néhányszor megesett. Nagyon hamar felduzzad az aranyos kis pofija, a szemei pedig vörösbe váltanak, a másodperc tört része alatt.

-Persze, hogy nem... - adja meg aranyos válaszát, még a fejét is megrázza, hogy biztos legyek benne. Kis sóhaj hagyja el ajkaim, hogy nem morcizik és nem is rontottam el mindent. - De mondd csak... mi apukád "biznisze"? Mert eddig mindig így hivatkoztál rá, de nem mondtad ki... - mondja mellkasomat simogatva, amit édinek vélek. Olyan pici a keze. Rárakom nagy tenyerem az ő miniatűr mancsára, majd összekulcsolom ujjainkat. Olyan kicseszettül cuki! Mindenhol. Minden értelemben. Pedig az ágyban egy igazi vadmacska, akit nem könnyű betörni. De nekem valamilyen szinten sikerült, legalábbis azt hiszem. Remélem nem gondolkodott el azon, hogy megdugjon. Egyértelmű, hogy kettőnk közül ki van felül.

Megsúgom: Én.

-Idővel megtudod. - felelem neki elmésen. Mégsem mondhatom azt neki, hogy: Egy maffiát vezet és boldognak kéne lenned, hogy újra találkoztunk, mivel én embereket gyilkolok, nem testőrködöm. - Csak... bízz bennem. Idővel el fogom mondani. - suttogom halkan, majd újabb puszit hintek hajába. Átölel egyik kezével mellkasomnál, még egyik lábát is átdobja derekamon, ezzel rám csimpaszkodva, mint egy igazi koala. Én is átölelem őt, és olyan közel vonom magamhoz, amennyire csak lehet. A felsőtestünk összeér, így tisztán érzem szíve heves tempóját. A reakciói is olyan imádnivalóak, mint ő maga. Nyakamba fúrja fejét, majd mégjobban kezd el szorítani magához, mintha attól félne: elveszít.

-Annyi mindent akarok kérdezni... - nyögi ki nehezen. - De nem tudom melyikkel kezdjem. - néz fel rám egy pillanatra, majd végigsimít állkapcsomtól lefelé államig, végül pedig fel, egészen ajkaimig. - Kész férfi lettél, Jeonggukkie. - néz fel szemembe. Fekete íriszei olyan szeretettől csillognak, amit már régen nem láttam felém irányulóan senki szemében. - A tetoválásaid érdekelnek a legjobban. - simít végig mostmár karomon, amin ott van az a bizonyos felirat. - Például ez itt. - bök rá a "want" szócskára karomon.

-Nem nagyon szoktam erről beszélni, de annak a tetoválásnak több jelentése van. - nézem én is az egyszem mondattot izmos karomon. Soha nem szedetném le egyiket sem, túlságosan fontosak számomra. Csak akkor tenném maximum, ha Jimin kérné, de mint látom tetszik neki. Nincs mitől tartanom, nem kell lenyúznom a bőrömet még. - Az első értelme te vagy. Nagyon hiányoztál, a felirat is azt jelzi, hogy "még mindig akarlak", de most megkaptalak, ami boldogsággal tölti el minden porcikám. - mondom el a kevésbé mély jelentését a dolgoknak. A másik dologról is szerintem van sejtése, valószínűleg tudja is, hogy ez mennyire kemény téma nekem, de el fogom mondani. Mert nem akarok hazudni neki. Így is homály fedi a munkámat, pedig nem szeretek titkolózni a legjobb barátom és szeretőm előtt. - A másik pedig anyukámat jelzi. - nyelek egyet. Gyönyörű lélektükreiben megcsillan a sajnálat és a megbánás. Lehet nem akar ezzel terhelni, de el fogom mondani neki, mert akarom, hogy tudja.

-Nem kell elmondanod megint, ha nem akarod. - hajtja vissza fejét nyakamba.

-De, fontosnak tartom, hogy mindent tudjál pontosan. - mondom felemelve arcát, hogy az egészet mélyen a szemeibe nézve tudjam mondani.