"Megbántam, hogy akkor, ott, elhagytalak. De tudd: Miattad tettem. Meg akartalak védeni, és meg is foglak. Bármi áron."
JeongGuk és JiMin, akik kiskoruktól kezdve együtt nevelkedtek, gyorsan legjobb barátokká váltak az évek alatt. Viszont Jeongguk a...
Nagyon-nagyon sok minden történt az elmúlt három évben. A sulit otthagytam, mivel apa azt mondta, ne járjak, nehogy gyanút fogjanak a többiek. Akkoriban nagyon féltem ettől az egész maffia dologtól, de ma már teljesen belenőttem a dologba.
Megváltoztam. Amikor vissza tekintek arra az időre, amikor még tizennyolc voltam... akkor egy nyomorék kisgyereket látok, aki rohadtul gyenge volt. Semmi erő, semmi izom. Ma már egy érzelemmentes férfivé lettem, még akkor is ha huszonegy éves vagyok, ami fiatalnak számít. Egy dolgot tartottam meg az idők alatt. A szüzességem. Nem volt időm senkire a kiképzésem alatt, ami két éve ugyan véget ért, de nagyon sok feladatot kaptam. Ki sem láttam a munkából egy időre.
Nem csak belülről, de kívülről is változtam. Csupa izom lettem és egy pár tetoválás is díszíti testemet, amik hozzám nőttek az idők telésével.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Mindegyik jelent számomra valamit, amit senki sem tud. Pedig mély gondolatok vannak alatta.
Egy dolog nem változott. Az érzéseim egy bizonyos személy iránt. Vagyis... erősödtek. Bevallottam magamnak, hogy Jiminie igenis nem csak a legjobb barátom volt. Észre sem vettem, hogy időközben mennyire beleszerettem. A hiánya miatt pedig nagyon magányos vagyok. Egyedül érzem magam mindenhol. Nélküle olyan üres vagyok. Viszont az elmúlt években még csak képeken sem láttam. Hiányzik... nem kellett volna így elengednem. Annyira fájt, hogy még elköszönni sem tudtam tőle. Az elején még arra fogtam, hogy egy igaz barátot elveszteni nehéz. Feldolgozni azt, hogy nincs többé melletted, tényleg fájt. De egyre többet gondoltam rá. A bársonyos hangjára. Az arcára. A mosolyára. Nem tudom elfelejteni, ha akarnám se, hogy milyen gyenge voltam hozzá képest. Viszont, mint körülbelül minden, ez is változott. Abban az időben ha összejöttünk volna, biztos én kerülök alulra... de most... mostmár biztos be nem feküdnék senki alá. A mélyen rejtegetett domináns énem végre előtört.
Én vagyok az egyik leghidegebb ember itt. Nagyon sok személyt felülmúltam, mivel mostmár én vagyok a legjobb tag. Mindenhol én állok az első helyen, mivel kitartóan küzdöttem. Elég magabiztos a személyiségem és utálok veszíteni. Nem annyira jó, néha nagyon elszalad velem a ló. Itt csak úgy ismernek, hogy "Jungkook", amit apám adott nekem. A Jeongguk latin átírással. A maffiában mindenkinek valami fedőneve van. Már megszoktam, hogy nem a rendes nevemet használják, kivéve apukám. Ő az egyetlen, aki a kapott nevemen szólít még.
Most amúgy a kanapén ülök. Apu vett nekem egy házat a belvárosban. Nehogy azt higgyétek, hogy egy nagy telken van a maffia. Nem, az embereink szét vannak szórva Szöul utcáin. Persze, van egy hely, ahol gyülekezőket tartunk, ami egy sztriptíz bár. Hatalmas és apám tulajdonában áll. Senki nem gondolná, hogy egy ilyen helyen mennyi embert végeztünk már ki. Ezek mellett még van egy lőtér is, de az is Szöul mellett egy kis falucskában, ahol a madár se jár, kivéve a fegyvertárosunk, Suga. Mint mondtam, mindenkinek fedőneve van, én is nagyon kevés emberemnek tudom az igazi kilétét. Mármint a nevüket. Nem használjuk őket.
