COUP D'ETAT {Jikook}

Tizenkettedik lövés

Nagyon durva kínzások vannak benne! Tényleg csak az olvassa, aki bírja! Én szóltam...

Látom, hogy teljesen lesápad, ajkait elnyitja egymástól. Szóval tényleg igaz, hogy volt köze apámhoz. Általában az áldozatok mindig ismernek engem, ezért nem meglepő az ilyen reakció felőle. Arcára még jobban kiül a félelem, ami engem elégedettséggel tölt el. Apu valószínűleg megmondta neki, hogy a "Lázadó"-t küldi utána. Sajnálom, Lalisa, pont a legrosszabb embert fogtad ki a maffiából. Én vagyok az egyik leghidegvérűbb ott, én csak játszadozom mások életével. Annyi embert öltem már, egy idő után nem is számoltam. Lehet több száz lenne. Főleg, amikor maffiát írtunk, akkor általánosságban harminc emberrel szoktam végezni. Régen sok ilyen küldetést kaptam, ahol páran elmentünk sunyiban kinyírni embereket.

Odamegyek hozzá, majd leveszem a két arany kiegészítőt, majd magamra húzom őket. Kicsit nézegetem a gyűrűt, hogy hamis-e, majd lehúzom ujjamról, és megharapom. Látszik rajta a fogam nyoma, innen tudom, hogy igazi. Ezután ezt a karkötővel is megcsinálom, viszont azon nem látszik meg a nyom.

-Lalisa... hol van az igazi? - mászok konkrétan arcába, majd elhajítom a kamu karkötőt.

-O-Odaadtam Jisoo-nak, mivel tetszett neki... - motyogja alig érthetően, majd lehajtja fejét. Egyszer sem néz a szemembe, ami már picit bosszant.

Megfogom hajánál, majd megtépem tincseit, erre felszisszen. Arcát magam felé emelem, így végre rám emeli fekete szembogarait.

-Ha már hozzám beszélsz, a szemembe nézz, és ne motyogj, mert kapsz még egy szúrást. Na, nem mintha túlélnéd ezt. - kuncogok ördögien, ami visszhangzik a szobában, ettől még ijesztőbbre kreálva azt. A lány remegni kezd félelmében, de végig tartja a szemkontaktust.

-M-Miért én? - kérdezi most már kicsit határozottabb hangnemben, de még mindig beledadog ebbe az össz-vissz két szavas mondatban. Mindjárt össze is húgyozza magát félelmében, komolyan. Mondjuk az kicsit undorító és büdös lenne. Akkor hamarabb ki kéne nyírnom, és nem tudnék jól szórakozni. Pedig már rohadtul kijárna nekem egy kis pihenés. Mostanában elég nehéz munkákat kaptam, és nem kínozhattam meg bennük senkit. Pedig apa is tudja, hogy az a kedvenc elfoglaltságom. De megtiltotta egy időre, mivel azt mondta, hogy "túl sokat csinálod, el fogod veszteni az emberséged". Mintha a maffiában nem tapadna mindenki kezéhez vér.

-Te loptad el ezeket az arany ékszereket, szóval ez hülye kérdés. - adok választ lazán Lalisa kérdésére. Itt kiiktattam a kamerákat, szóval senki sem fog rájönni, hogy én ölöm meg. Ráadásul jó nagy port fog kavarni Lalisa halála a médiában. Pontosabban eltűnése. Nem fogja tudni senki, hogy merre van, mivel a testét el fogom ásni majd a maffia területén. Oda még a rendőrség sem merészkedik, hisz azok, akik nem tagok ott, azonnal meghalnak. A belépő pedig egy piercing, ami a fülben van, viszont annyiból különleges, hogy van rajta egy felirat, ez pedig franciául az ott ismert nevünk. Az enyémen a "Coup D'État" felirat szerepel, ami Lázadót jelent. De természetesen ez mindenkinél más és más.

-Komolyan néhány arany ékszerért akar kinyírni egy maffia? - kuncog. Pofán vágtam ezért. Hogy mer nevetni egy ilyen helyzetben? Most rohadtul felhúzott, ez pedig rajtam is látszik. Nem kicsit ment fel az agyvizem ettől az egy mondattól és a kurvás kuncogásától.

-Ezt nem fogod tudni megemlegetni. - vigyorodom el, majd fogok egy fogót. Vizet is hoztam, amit lába alá teszek, majd egy hajszárítót fogok, amit egyelőre még nem dobok bele a vízbe, hisz akkor túl hamar meghalna. Majd a végén ezzel fogom megölni, hisz az nagyon fáj. Úgy fog ordítani ezek után, mint a sakál.

Megfogom lábát kezembe, majd leveszem a cipőjét és zokniját. A fogót lábujjkörméhez illesztem, majd egy egyszerű mozdulattal kitépem a körmét, majd felnézek rá. Szemeim kikerekednek és bekönnyesednek, miközben hangosan felüvölt. Elvigyorodva megforgatom szemeim, majd egy rongyot dugok szájába, és úgy folytatom a tortúrát. Máris vérezni kezdett a lába, ami nekem nagyon kedvemre való látvány. Be is harapom ajkaim, ahogy a vizet eláztatja vörös vére. Szépen sorban haladok végig a jobb, majd a bal lábán is, letépkedve körmeit. Néha egy kis bőrt is leszedek vele, de nem tud érdekelni. Ő próbálja kiköpni az anyagot, de nem megy neki. Biztonság kedvéért megkötöm hátul, jó szorosan, konkrétan már lehet eltöröm az állkapcsát, de nem tud ez sem érdekelni. Az anyag nagyjából elnyomja sikításait, de még így is hallom, ami engem erővel tölt fel. Most érzem magam igazán elememben. A hajszárítót megfogva a véres körmeire fújom a forró levegőt, ettől pedig tudom, hogy az egész lábujja bizseregni kezd és rohadtul fáj, mivel ugye nem gyógyul be ilyen gyorsan a lábán a bőr, ezáltal az egész lábfeje égni kezd ettől. Tökéletes reakciót vált ez ki belőle, mivel már alig látom arcát könnyeitől.

Hirtelen hangosan nyöszörögni kezd, amit hirtelen nem tudok hova tenni, de nem is érdekel. Helyette tovább kínzom, most egy tollat beleszúrva combjába, és végighúzva egészen lefelé. Ez a része vérzik az egyik legjobban, a hasával együtt. Feltűröm kicsit a felsőjét, majd egy szívet rajzolok bele a tollal, természetesen felmeccve a részt. Tényleg beteg vagyok, de ennyi idő után egy borzalmas helyen, nem is csodálom, hogy ilyen lettem. Legalább van valami, amivel elüthetem az időt.

Telefonomat megfogva lefényképezem áldozatomat, aki már teljesen elgyengült, konkrétan semmire sem képes.

-Lalisa... - szólítom meg. - Még mindig Jisoo-nál van az igazi karkötő? - erre hevesen bólogatni kezd. Kiszedem szájából az anyagot. - Kicsit bővebben fejtsd ki. Akkor talán nem halsz kínhalált, és itt a vége a kínzásodnak. - húzom ki belőle a tollat. Így is, úgy is az áram fogja megbaszni, ha már más nem tette meg ma.

-L-Láttam az ékszerei között... de n-nem hordja. Kérlek, ne bántsd őt! Ő nem tehet semmiről! Én kevertem bele! - néz rám reménykedve, hátha megkönyörülök a másik lányon. Szóval lopnom kéne, ezzel azt mondja? Végülis az lenne a legegyszerűbb módja, hogy megszerezzem az igazi példányt. Apa már így is türelmetlen lesz, hogy miért csak a gyűrűt viszem neki. - Daesoo küldött, igaz? - motyogja halkan.

-Nem mintha rád tartozna, de igen. - fejelem le a csajt, mivel motyogott, na meg nem is nézett a szemembe.

-Jeon Daesoo... - gondolkodik el. - Te vagy Jeongguk... - nevet fel fájdalmasan. - Azt hittem, majd valami kezdőt küld ide, erre a legjobb emberével találom szembe magam. Úgy kínzol meg másokat, mint akinek nincs lelke... Lázadó... nem véletlenül ez a neved. De csak úgy szólok. A kis dugópajtid is itt van. - biccent háta mögé, mire összeráncolom szemöldököm, és megfordulok. Jimin... hogyan kerül ő ide? Mióta lehet bent? Most mit csináljak? Lehet ezzel most elcsesztem a kapcsolatunkat... de a munkából nem tudok kiszállni, még ha akarnék sem. Sajnálom, Jimin...

Minden mindegy alapon megfogom a hajszárítót, majd bedobom a vízbe. Mivel a lába éri a vizet, ezért testén végigfut az áram. Hangosan felordít, de ezzel már nem tudok foglalkozni, csak Jiminnel. Tiszta vér mindenem... elég ijesztő lehetek így.

-Jimin... - mennék oda hozzá, de ekkor rám pillant, és elszörnyed, majd könnyezni, sőt sírni kezd.

-Ne gyere közelebb!