COUP D'ETAT {Jikook}

Kilencedik lövés

Nevetve szállok ki a kocsiból. Jimin kitalálta, hogy milyen vicces, ha a "poénos" favicceivel fog engem gyötörni egész úton... mondhatom, hogy rohadtul élveztem. Volt néhány tényleg jó, de a legtöbbön csak az arcomat téptem, annyira idiótaságok voltak. Például a "hogy hívják a lengyel salakmotorost?" "Andreas mikosodródszki". Azt hiszem az agyszázalékom maradék része teljesen leépült ezektől.

-Na, Jeongguk, kopp-kopp! - és folytatja! Nem kaptam elég nagy agykárosodást ezektől? Igazából mindegy, mert neki nem tudok ellenállni.

-Ki kopog? - sóhajtok fel beleegyezően. Már tudom, hogy nagyon fájni fog, amit mond... de azért remélem, hogy nem lesz olyan szar.

-A tehén, aki közbeszól! - erre a szemöldökömet kezdem ráncolni. Ezt meg mégis mire érti? Na mindegy, tovább kell vinni a viccet.

-Milyen teh— - nem hagyja, hogy végigmondja, beleszól:

-Múúúúúú! - imitálja a tehenet. Na jó, ez most nagyon fájt... belül valahol összetörtem, de ennek ellenére önfeledetten nevetek rajta. Olyan aranyos, miközben viccet mond, sőt látom kiülni az arcára az örömöt, amikor látja, hogy megmosolyogtat az ilyesfajta vicceivel.

-Na, Poén Mester... - nyelek egyet, hogy visszafojtsam a nevetést, és ne kezdjek el megint hangosan nyeríteni ezen a baromságon. - El fogsz késni. - ütögetem meg hátát, hogy menjen előttem. Gyorsan bezárom az autót, majd mellé sietek.

-Úgy sem fogok elkésni, én soha nem kések! - régen is mindig rá kellett várnom... még hogy nem késik. A busz nagyon sok esetben időben ért oda, Jimin miatt pedig lekéstük, szóval mehettünk a későbbivel, így a suliba is öt perccel a tanítás után értünk be.

-Jimin, mindketten tudjuk, hogy ez a legrosszabb hazugság, amit valaha mondtál. - kuncogok. - Amúgy meg már késében vagy. - nézek rá az órámra, majd megmutatom neki, mire kikerekedik szeme.

-Guk! Miért nem szóltál? - pánikol be, majd ugrálni kezd körbe-körbe, amit hirtelen nem tudok hovatenni, de elnézem neki. Mitől lett ilyen hiperaktív? Talán a két kis dugásunk máris ekkora hatással volt rá? Megbolondult tőlem, ez már olyan tuti, mint az, hogy farok van a lábam között. - Most a menedzser le fog cseszni...

-Ne add be nekem azt, hogy soha nem késtél még el. Jimin, mikor kisebbek voltunk, nem emlékszel, hogy minden egyes helyre sokkal később értél oda? Meg aztán most már olyan mindegy, hogy húsz vagy huszonöt percet késel. - rántok vállat lazán. Nem én leszek lebaszarintva, én csak a testőre vagyok, összeköttetésben egy másik munkával természetesen. Tényleg, megkérdezhetném Jimin-t, hogy tudja-e, hogy hol találom Lalisa-t. Segítségemre lehet még az, hogy a régi legjobb barátomat tömöm, aki egy híresség. Most, hogy belegondolok, egész érdekes, hogy ő mit ért el, velem ellentétben. Ugyan férfiasabb lettem, gazdag vagyok — de az is csak apám miatt, mivel ő vett be —, de titokban kell tartanom a kilétemet, nem tudhatja meg senki, hogy honnan van a pénzem. Most milyen lenne már, ha Jimin-hez odaállítanék, hogy maffia tag lettem? Ugyan elmondtam neki, hogy apámmal dolgozom, de ennél többet még nem fogok neki elárulni. Egy ilyen információt lassanként kell beadagolni, nem szabad hirtelen rázúdítani mindent. Akkor csak elsírná magát, félne tőlem, nem akarna látni. Meg valószínűleg azt hinné, hogy azért kerültem a közelébe, hogy bántsam. Őt nem akarom bántani, csak azt a kis cafkát. Jimin-nek nem tudok ártani, egyszerűen nem menne. Mármint, oké, hogy szexben durvábban bánok vele néha, de az nem olyan, mint amikor mondjuk megverem, vagy esetleg fegyvert fogok rá. Ha kapnék egy olyan munkát, hogy öljem meg, hamarabb ölném meg magam, mint őt. Ahogy rám nézne azokkal a nagy szemeivel, mikor megtudja, hogy mivé lettem... a megtört tekintete, ami azt sugározná, hogy fél tőlem. Egyszerűen nem akarom ezeket látni. Nem akarom, hogy a teste az idegességtől és a stressztől remegjen, mivel attól van megijedve, hogy egyik éjszakáján legyilkolom. Elgyengített, megint. Csak úgy, mint régen, most is miatta leszek egy kisgyerek. Mert mellette nem tudok mást lenni. Mintha a közelsége miatt lennék olyan, mint egy édes kisfiú. Befolyásol.

-Hahó... - rázza meg kezét arcom előtt. - Gukkie, itt vagy velem? - dönti oldalra fejét, miközben megpaskolja fejemet. Nagyon elkalandoztak a gondolataim, az is biztos. Kicsit megrázom fejemet, majd rámosolygoki nyugtatóan, miszerint semmi baj nincs az ég világon.

-Csak elmélkedtem egy kicsit, nincsen semmi. - vigyorgok rá szélesen. Belenéztem szemeibe, hogy kiolvashassam valamennyire gondolatait. Kissé zavartan vizslat engem, de ahogy tekintetünk összekapcsolódik, zavartan lehajtja fejét, kissé elvörösödve. Na, igen. Nálunk itt a hosszabb szemkontaktus a szerelem jele, gondolom ezért jött ennyire nagyon zavarba. Az egész arca ki van pirulva, még a füle is bepirosodott.

-H-Hát jó... - dadog bele. Egyem meg, de édes! Mondjuk azért még vele szeretnék maradni, szóval lehet, hogy nem kéne megennem... mindegy, részletkérdés!

-Inkább menjünk, mert tényleg lecsesz a menedzsered, nem csak téged, hanem a végén engem is, hogy hogyan mertelek feltartani. - nevetek. Azt hiszem, a munkaadóm említette, hogy elég szigorú itt a YG-nél a a rendszer és mindenki keményen van fogva, mint a legtöbb nagyobb ilyesmi cégnél. Ilyen ez az idol sors.

-Igazad van. Remélem te leszel a hibás. - vigyorog rám, mire egy gyilkos pillantást vetek rá, de szám sarkában ott ül az a fél oldalas mosoly. - Ja, nem is. Tényleg te tartottál fel! - kezd el morogni velem, mire meglepetten nézek rá. De megváltozott a hangulata hirtelen.

-Nem én tehetek róla, hogy kanossá tesz a formás epersegged. Pont beleillik a faszom, persze, hogy feltartalak, na meg még direkt játszottad az agyadat! - mondom nevetve, de ő megint csak zavartan kezdi el a földet bámulni. Én csak őszintén beszélek vele, semmi hátsó szándék nem volt bennem. Nem direkt akartam zavarba hozni, dehogyis.

Lassan beérünk az épületbe, szerencsére az ide úton nagyon senki nem zavart meg minket, aminek felettébb örülök. Nem lett volna kedvem még elzavarni egy csapat tinipicsát, akik Jimin-re másznak. Kezdek féltékeny lenni a sok rajongóra, akik körülveszik őt...

Na ki tért vissza bő négy hónap után? Hahhahahahaha

Bocsánat, gyerekek a hatalmas kihagyásért, de tényleg rengeteg dolog történt most az életemben. Mindegy, nem kéne kifogásokat keresnem, de azért remélem, hogy van, aki még olvassa ezt a könyvet ennyi idő után is. Ha van itt valaki, aki olvassa az OS-es könyvemet, nem tudom, hogy abba mikor hozok részt. Na meg tervezem az Álarc c. könyvem második évadát, hisz CSAK pozitív visszajelzést kaptam arra a történetre, amit nem tudtam hovatenni. Nem volt egy negatív komment sem, mindenki csak kedves szavakkal illette azt a könyvem, így imádom visszaolvasni a sok-sok buzdító szót.

Na, de nem járatom tovább a számat, legyen jó ez a maradék pár hetetek a nyárból!

Sziasztok