Bosszúállók: Az új nemzedék {Befejezett}

8.fejezet: Álmatlanság

/Sára/

Aznap este nem nagyon tudtam aludni. Sokáig forgolódtam az ágyamban, keresve a választ  álmatlanságomra.
Amikor már elegem volt a felesleges forgolódásból, kissé megszomjaztam, ezért kimentem a konyhába inni. Szerencsémre vacsiról még maradt egy kis tea. Az apától kapott Stark logós bögrémbe öntöttem a forró innivalót. A rajzos füzetemet is hoztam magammal, mert általában tea kortyolgatás közben jön még az ihlet!....Miközben iszogattam a teámat, a papírra egy sárkányt rajzoltam, hiszen az a kedvenc misztikus állatom. Már nagyon kicsi korom óta jobban érdekelnek a mágikus lények, mint a mindennapi állatok. Ezt nem is tagadom! Itt van nekem Félix, az alakváltó sárkányom! -eközben az említett állatkám is felébredt és utánam jött. Amikor beért a konyhába, egy kicsit megijedtem tőle, mert nem számítottam társaságra...:

-Félix! Te kis rosszcsont! Megijesztettél! -vettem fel a fókámat nevetve, majd megpusziltam a buksiját, mire ő hozzám dörgölőzött, mint egy macska.

Egyszercsak hangokat hallottam, amitől egy kicsit összerezzentem. Nem sokkal később Harry lépett be a helyiségbe:

-Saci? Te meg mit csinálsz itt ilyen későn?-kérdezte, majd leült az egyik székre, velem szembe.

-Ugyanezt kérdezhetném tőled, Asgardi!-mosolyogtam rá és becsuktam volna a füzetemet, de a fiú megakadályozta, és egy gyors mozdulattal kivette a kezemből.

-Hé! Az ott magán tulajdon!-kaptam volna ki kezéből a füzetet, de ő nem eresztette.

-Miért?....Azt a mindenit! Ezt te csináltad? -nézett rám kikerekedett szemekkel, amikor fellapozta legfrissebb rajzomat.

-Igen.....én csináltam! Na és?

-Mert ez-ez...... fantasztikus! Sosem láttam még ennél szebb sárkányt!-ámult el művemen, mire egy kicsit elpirultam.

-Köszönöm.......-csak ennyit tudtam kinyögni, annyira zavarban voltam! Még sose dicsérte meg egy fiú sem alkotásaimat...

-Öhmm.......Saci? Minden rendben?-kérdezte Harry, látva elvörösödött arcomat.

-Mi? Igen-igen! Minden oké! Csak egy kicsit elbambultam!

-Akkor jó! -tette le az asztalra a füzetet, majd egyenesen a szemembe nézett.

Égszínkék szemeiben szinte elvesztem, amikor rám nézett. A szívem zakatolni kezdett és kellemes melegség járta át. Csodálatos érzés volt! Mintha a tengerparton sütkéreznék a melengető napon!...

-Amúgy.....még nem is mondtad el, hogy honnan jöttél!-törte meg a csendet a fiú.

-Ja, öhmm.....én a Kree nevű bolygóról jöttem. Na és te?

-Én Asgardból jöttem! Meséljek róla?

-Igen, kérlek!

-Oké. Asgard a kilenc birodalom legszebbik világa! Tele van mágiával és gyönyörű tájakkal, virágokkal! Én és a családom a palotában lakunk...-folytatta volna, de én félbe szakítottam:

-Állj! Akkor......te egy herceg vagy?!?!?

-Igen! Thor király és Viola királyné fia. Nem tudtad?-kérdezett vissza Harry.

-Nem....Amúgy te mivel érkeztél ide?-tettem fel egy újabb kérdést.

-A Bifröszttel! Az egy átjáró, amellyel el tudunk utazni a kilenc birodalom bármelyikébe.

-A Bifröszt hogy néz ki?

-Olyan mint egy Einstein-Rosen híd, de jobban hasonlít inkább egy szivárvány hídra!-mosolyodott el.

-Értem.-mondtam, majd megittam az utolsó csepp teámat is.

-Mennyi az idő?.....Mi? Fél 12?!? Hogy elrepült az idő! Bocsájts meg, de én most megyek aludni, jó éjt!-amikor kilépett volna a konyhából, utána szóltam:

-Várj!......Még nem köszöntem meg.....-mentem oda hozzá.

-Mit? -kérdezte, mire én megpusziltam az arcát, amitől ő totál elvörösödött, majd válaszoltam kérdésére:

-Azt, hogy utánam repültél az alagútba, és hála neked, ránk találtak! Jó éjt Harry! -mondtam, majd felkaptam Félixet és felmentem a szobámba, majd rögtön el is aludtam.....

/Harry/

Miután a lány megpuszilt, megmerevedtem, mint egy szobor és csak némán bámultam utána, ahogy felment az emeletre. Percekig csak elvörösödve néztem a lépcsőt, egy meleg érzés lett úrrá rajtam. Talán a szerelem? Úgy éreztem, nagyon szimpatikus nekem ez a lány...-ezeken a dolgokon elmélkedtem, majd egyszercsak feleszméltem, hogy mennem kéne aludni.....

/Lily/

Kb. fél 12 lehetett, amikor felébredtem egy ajtó hangos nyikorgására. Sára ajtaja volt az! Már vagy két hete így nyikorog!
Ezután próbáltam visszaaludni, de valahogy álmatlanság lett úrrá rajtam! Nem bírtam tovább, hogy feleslegesen fetrengek jobbra-balra, ezért inkább úgy gondoltam, hogy sétálok egyet a nappaliban és az óriási ablakból megnézem a város fényeit és a csillagokat. Amikor nem tudok aludni, mindig ezt csinálom...

Ki is mentem a nappaliba, ahol hála Istennek egy árva lélek sem volt. Először New York gyönyörű éjjeli fényeit vettem szemügyre: Mindenhol autók és motorok suhantak ide-oda. A magas épületek mind ki voltak világítva! Káprázatos látvány volt! Amikor már meguntam lefelé bámulni, felnéztem a csillagokra: A gyönyörű, végtelenül sok, apró csillagot néztem. Közben eszembe jutott az édesanyám. Már fél éve, hogy elmentünk otthonról, ezért nagyon hiányzik! Remélem, hogy jól van!-gondolataimból halk léptek zaja zökkentett ki:

-Hát te meg mit csinálsz itt, ilyen későn?-hallottam Tom hangját a hátam mögül, mire megfordultam.

-Ó, szia! Amikor nem tudok aludni, mindig ide jövök!-válaszoltam halkan.

-Értem.... Én csak zajokat hallottam és láttam ahogy lejöttél a lépcsőn! Azt hittem, baj van!-vakarta meg tarkóját zavarodottan.

-Értem.....-nem sokkal később, amikor visszenéztem a csillagokra, újra eszembe jutott anyám,.....de most nem tudtam visszatartani könnyeimet...

-Lily? Lily, mi a baj?-kérdezte aggódva Tom.

-Semmi......csak.....hagyjuk! Magán ügy!-fordultam el, hogy ne lásson így.

-Ha nem mondod el, nem tudsz könnyíteni a lelkeden! Nyugi, megígérem, nem mondom el senkinek!-mondta, mire megfordultam és elmondtam neki szívem bánatát:

-Ahányszor a csillagokra nézek.....eszembe jut édesanyám! Már fél éve, hogy elváltunk tőle és nagyon hiányzik!-hajtottam le a fejem.

-Értem......Tudod.....te szerencsés vagy!-mondta halkan.

-Miért?

-Mert....mert a te anyád...... még él!-válaszolt, majd nagyot sóhajtott és folytatta:

-Még csecsemő voltam, amikor egyik este apám nem volt otthon és két HYDRA ügynök betört hozzánk. Amikor anyám meghallotta, ahogy az ablakot betörve megérkeztek a betörők, meg akart védeni engem,......de ezért az életével fizetett! Viszont az egyik ügynököt sikerült kiiktatnia. Amikor a másik ügynök kivett volna engem a bölcsőből, hogy elvigyen katonának, apám rontott be a szobába és leütötte a fickót. -ezt mind lehajtott fejjel mesélte el nekem. Amikor lecsordult az első könnye, nem tudom, mi ütött belém, de megöleltem őt:

-Részvétem édesanyád miatt!-súgtam a fiú fülébe.

Tom nem szólt semmit, csak némán ölelt. Éreztem rajta, hogy most szüksége van az ölelésre. Egymás vállára dőlve ölelkeztünk percekig, amitől egy idő után egy kicsit zavarba jöttem, ezért lassan eltoltam magamtól.

-Köszönöm! -mondta, majd megpuszilta az arcomat és felment aludni...