Bosszúállók: Az új nemzedék {Befejezett}

18.fejezet: Kín és érzések

/Lily/

Amikor felértünk a nappaliba, Saci szó szerint a nyakamba ugrott:

-Lily!!! Olyan jó, hogy felébredtél! Ha tudnád hogy aggódtunk érted apával!-ölelt meg szorosan.

-Komolyan? Te aggódtál értem?-fordultam Tony felé.

-Igen, hisz milyen apa az, aki nem aggódik a gyerekéért?-erre a mondatára nem tudom miért, de  megöleltem:

-Szeretlek apa!

-Én is szeretlek, kicsim!-viszonozta az ölelést....

/Saci/

Ebéd után, amikor bementem a szobámba, elkezdtem rajzolni, majd hirtelen megfájdult a fejem!... Ennyire még sosem fájt,.....asszem ez migrén! A fájdalom úgy belém nyilalt, hogy összeestem és a földön hánykolódtam. Eluralkodott rajtam a kétségbeesés és megszólalni sem bírtam.... Egyszerűen szörnyű érzés volt!..... Óráknak tűnő percek múlva végre valaki benyitott az ajtón:

-Sára? Sára, mi a baj? Miért fekszel a földön?-csukta be az ajtót a fiú, akinek egyenlőre nem láttam az arcát. Később leguggolt hozzám és megláttam, hogy Lenny volt az.

-Len? Te meg mit keresel itt?-kérdeztem rekedt hangon, majd a fiú segített felülni.

-Az most nem számít! Mi történt?-kérdezte ismét, majd elsimított egy hajtincset arcomból.

-Nem tudom..... Hirtelen csak annyit éreztem, hogy szörnyen fáj a fejem, és elvesztettem minden erőmet....Aztán összeestem...-meséltem el neki a történteket....

/Lenny/

-Értem..... Azt hiszem, én tudok segíteni!-ujjaimmal lassan megérintettem a lány fejét két oldalról, majd becsuktam a szememet és koncentrálni kezdtem.

Amikor összeért a homlokunk éreztem azt a kínzó fájdalmat, amit átélt,....de nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam! Sokkal fontosabbnak éreztem azt, hogy segítsek annak, akit szeretek... Éreztem, ahogy a lány szeméből kifolyik egy könnycsepp. Gyorsan letöröltem azt, majd halkan nyugtattam a lányt:

-Semmi baj! Nyugodj meg, mindjárt elmúlik!

Saci nem szólt semmit, csak szenvedett belülről.....Nemsokára sikerült varázslattal kiírtanom a fájdalmat a fejéből... Megragadtam az alkalmat! Egyszerűen nem bírtam magammal!: Lassan, óvatosan a tarkójára csúsztattam kezem, majd teljes szívemből megcsókoltam...

/Harry/

Ebéd után a fiúkkal sakkoztunk egy jót, majd úgy gondoltam, benézek Sacihoz. Amikor halkan benyitottam, nem hittem a szememnek!: Sára és Lenny a földön ülve csókolóztak.... Odinnak hála, nem vettek engem észre, ezért gyorsan elillantam onnan, majd bementem a szobámba és magamra zártam az ajtót. Teljesen összeomlott bennem minden, összetört a szívem! Azt hittem, hogy Sára engem szeret, de úgy látszik, nagyon tévedtem!.....Lenny! Az a kis alattomos kígyó! Olyan mint az apja!....

/Lenny/

Csók közben hallottam, hogy valaki benyitott, de nem érdekelt! Végre megcsókolhattam életem szerelmét! Olyan érzés volt, mintha a fellegekben jártam volna.... Csodálatos! Álmodozásomból egy elutasító, fájdalmas pofon zökkentett ki:

-Ezt most miért kaptam?-kérdeztem, de nem mertem a szemébe nézni.

-Azért mert nem értetted meg a legutóbbi célzásomat! Sajnálom, de én mást szeretek!....Te egy akaratos, pimasz kígyó vagy! Tűnj a szemem elől!!!-kiáltott rám, majd szótlanul elhagytam a szobát....

Amikor megpofozott, éreztem, ahogy a szívem szilánkokra törik és összeomlok belülről.... Ismét éreztem ugyanazt a kínt, csak a lelkemben...

/Saci/