Bosszúállók: Az új nemzedék {Befejezett}

9.fejezet: Mozi

/Saci/

Másnap reggel 10-kor keltem fel, hiszen apa még mindig nem engedett el még az edzésre sem. Úgy voltam vele, nem olyan nagy baj az, legalább sokáig lehet aludni!

Komótosan lementem a konyhába, hogy megreggelizzek. Még pizsamában voltam. (A pizsamám egy Stark logós póló volt, amit apa adott, mert első nap elfelejtettem pizsamát hozni!)

-Sehol egy árva lélek! Szuper! Mindenki elment edzeni! Most végre egy kicsit hallgathatok egy kis zenét!-gondoltam magamban, majd felrohantam a fülhallgatómért és a telefonomért. Feltettem fejemre a fülest, majd elindítottam az egyik jó számot és leültem reggelizni. Miután megreggeliztem, úgy gondoltam, jól esne a többieknek, hogyha csinálnék ebédet! Natasha még úgysem főzött semmit.... Rögtön hozzá is kezdtem a főzőcskézéshez. Elhatároztam, hogy a csapat kedvenc ebédjét fogom megcsinálni: Húsleves és sült krumpli rántott hússal!
Kb. egy óra múlva, amikor már a krumplit vágtam össze, a telefonom a kedvenc számomat indította el, amire rögtön dalra fakadtam!:

(Alan Walker: Darkside)

We're not alone
We share no stories
Just something in your eyes
Don't be afraid
The shadows know me
Let's leave the world behind!

Take meg through the night
Fall into the darkside
We don't need the light
We'll live on the darkside
I see it, let's feel it
While we're still young and fearless
Let go of the light
Fall into the darkside......

Amikor a dal végére értem, csak akkor vettem észre, hogy Harry mosolyogva engem bámult a sarokból:

-Te mióta vagy itt?-kérdeztem, miközben felálltam az asztaltól.

-Hát...... csak....amióta elkezdtél énekelni.... Be kell vallanom, hogy..... Angyali szép hangod van!-vörösödött el, és megvakarta a nyakát.

-Ó,....köszönöm!-most kb. olyan vörös lehettem, mint egy paradicsom, hiszen még sosem dícsérte meg hangomat senkisem!

Amikor megláttam, hogy az egyik csuklója be van kötözve, ijedten megkérdeztem:

-Te jó ég! Mi történt a karoddal?!?

-Jah....ez? A nővéred egyik tigrise megharapott! Nyugi.....nem súlyos.....csak megzúzódott!-mutatta meg sérülését.

-Megharapott?!?!? Tudod te, hogy ez milyen súlyos tud lenni?!? Add a kezed!-nyúltam a kezéért, de ő elhúzta és ezt mondta:

-Saci, nyugi már! Bruce megvizsgált és azt mondta, hogy nincs nagy baj! Várjunk csak.....miért érdekel téged ez ennyire?-vonta fel az egyik szemöldökét.

-Hát....csak.....csak.....elég komolynak tűnt és biztosra akartam menni!-mentegetőztem.

-Oké....és amúgy.....húsleves? Ezt te csináltad?-ment oda a gáztűzhelyhez.

-Igen.....gondoltam jól esne a csapatnak egy kis ebéd.

-Ó,....szuper!......Amúgy mire kell a krumpli?-kérdezte, az asztalra nézve.

-Hát a sült krumplinak! Lesz hozzá rántott hús is!

-Ú, az fincsi! Segíthetek?-kérdezte kissé elpirulva.

-Hát persze!-válaszoltam, majd együtt pucoltuk tovább a krumplit....

Ebéd közben....:

/Tony/

-Ez a leves isteni finom! Nat ezt te főzted?-kérdezte Bruce, feleségétől.

-Nem, ez most nem én voltam!-válaszolta Nat.

-Hát akkor ki?-tettem fel a fontos kérdést.

-Én voltam!-jött le Saci az emeletről, átöltözve.

-Tényleg? Ezt el se hiszem! Nagyon ügyes vagy, kicsim!-pusziltam meg a kislányom fejét.

-Köszi apu!-ölelt meg, majd ő is leült az asztalhoz.

Ebéd után úgy gondoltam, ideje bejelentenem valamit!:

-Hé gyerekek! Ne menjetek sehová! Van egy meglepim számotokra!-mondtam, amikor a fiúk felálltak az asztaltól.

-És mi lenne az?-kérdezte Tom, érdeklődve.

-A délután elmegyünk a moziba és megnézzük a Vadon Hívó szavát!-a lányok rögtön ujjongásba törtek ki és mind a két lányom megölelt:

-Köszi apu!!!-puszilta meg Saci az arcomat.

-A kis szakácsnőnk megérdemli!-kacsintottam rá kisebbik lányomra, majd mindenki felment átöltözni....

/Saci/

Megnézzük a Vadon Hívó szavát!!!! Imádom a kutyás filmeket és már régóta meg akartam nézni ezt a filmet!.....De mit vegyek fel? Ez itt a kérdés!.....Végül úgy döntöttem, hogy felveszem a Starkos pólómat, amit még szülinapomra kaptam és egy fekete cica nadrágot...

2 órával később...:

Gyalog mentünk el a moziba, mert csak pár utcára volt a toronytól. A pénztárnál apa vett nekem és Lilynek egy nagy csomó popcornt, amit szerintem nem fogunk tudni megenni a film alatt!
Amikor beléptünk a moziterembe, a többiek gyorsan elfoglalták a helyüket. Így nekem már csak Lily és Harry között jutott hely...

-Szia!-köszönt nekem Harry, kissé lefagyva.

-Szia, majd segítesz megenni ezt a nagy halom popcornt?-kérdeztem az istenségtől.

-Hát persze! -kacsintott rám, majd nem sokkal később elkezdődött a film.

Amikor egy szomorú rész volt, én szokásom szerint sírva fakadtam! Lily rögtön megölelt és úgy nézzük tovább a filmet, amíg meg nem nyugodtam. Amikor másodjára sírtam el magam, Harry elkezdte simogatni a karomat és ezt mondta:

-Semmi baj! Nyugodj meg!-ezután átölelt és simogatta a fejemet.

Amikor megnyugodtam ránéztem Lilyre és láttam, ahogy ő a mellette ülő, Tom vállára hajtotta fejét. Tök cukik voltak!.... Valószínűleg Lily észrevette, hogy bámulom őt, ezért találkozott a tekintetünk:

-Mi az?-kérdezte suttogva.

-Semmi!-nevettem el magam halkan, majd tovább néztük a filmet.

A film után....:

-Na Saci? Tetszett?-kérdezte apa.

-Persze, jó volt, csak nem bírtam ki sírás nélkül...

-Ó, értem.-mondta, majd elindultunk haza.

Séta közben Harry és én a "menet" végén haladtunk. Egyszercsak Harry óvatosan megfogta a kezem, amitől egy kicsit meglepődtem, de nem nagyon zavart:

-Harry? Kérdezhetek valamit?-kérdeztem, a szemébe nézve.

-Hát persze!

-Miért fogtad meg a kezem?-kérdésemre a fiú egy kicsit zavarba jött, majd válaszolt:

-Ó.....bocs..... Én csak.....csak tudod.... Tök szimpi vagy nekem!-ahogy ezt kimondta, megálltunk és egy kicsit lemaradtunk a csapattól.

-Hát azt észre vettem! -nevettem el magam, majd összefontam ujjaimat az övéivel, amire ő egy kicsit megszeppent...

-Én is tökre bírlak!-adtam egy puszit arcára, majd kézen fogva utolértük a többieket.

Az a fura, hogy amikor Tom meglátta, hogy fogom Harry kezét, elmosolyodott és megkérdezte Lilyt:

-Szabad?-nyújtotta a kezét, mire a nővérem örömmel megfogta a fiú kezét és úgy mentek egészen hazáig....