Heyho! ❤️
Meghoztam a kövi részt. Jó olvasást hozzá. Várom a véleményeket. ❤️ 🥰– Jó, talán alacsonyabb vagyok... - sóhajtottam. – De idősebb! - muszáj volt valamit mondanom. Kezdett nagyon kínossá válni a helyzet.
- Csak pár hónappal. – nevetett. – Az nem számít.
- Nálam sem számít a kor. – értettem vele egyet. – De nem is ez a lényeg. – tértem észhez, majd elkészítettem a teát. – Munkatársak vagyunk.
- És? Senki nem tiltja meg, hogy a munkatársak szoros viszonyt ápoljanak egymással. – támaszkodott meg mellettem a pulton, ezzel teljesen beszorítva engem.
- A szerződésem ezt is magába foglalja. – emeltem rá tekintetem. – Kérlek, Jungkook! Most engedj!
- Nem! – jelentette ki nemes egyszerűséggel.
- Ne csináld ezt! Taehyungnak szüksége van a teára. – próbáltam meg kikerülni, de utamat állta.
- Nekem is szükségem van rád! – vetette oda sértődötten. – Az én igényeimet miért nem tartod szem előtt?
- Vannak mások, akik szem előtt tartják. – válaszoltam hasonló hanglejtésben, mint ő. – Miért nem kéred meg őket?
- Szóval féltékeny vagy? – húzta mosolyra a száját, megvillantva ezzel nyuszifogait. – Zavar, hogy rajtad kívül más lányokkal is ágyba bújok?
- Ahogy mondtad. Rajtam kívül. Szóval ehhez nekem semmi közöm. – toltam arrébb. Nem tetszett az a hangnem, ahogy velem beszélt. Isteni külső, de pokoli belső. Ingerülten trappoltam vissza a fiúkhoz ahol Tae egyből át is vette a bögrét majd belekortyolt.
- Ah, köszönöm Rosé. – nyomott egy puszit a homlokomra. – Életmentő vagy. Hálám üldözzön!
- Hisz ez a dolgom. – mosolyogtam rá.
- Taehyung! Te jössz! – szólt oda nekik bandatársa, Jimin.
- Rendben. – adta kezembe az üres bögrét és már ment is a dolgára. Helyet foglaltam a széken, fejemet pedig az asztalra hajtottam.
- Csak nem fáradt a mi kis Roseannank? – simogatta meg hajam Jin.
- Nem, csak...
- Csak? Szerelmi bánat? – húzott ki egy másik széket Hobi. – Mesélj csak! – helyezkedett el.
- Ne zaklassátok már szegényt! – mordult rájuk Nam Joon. – Van elég baja nélkületek is.
- Erről jut eszembe. Ma délután még fotózásra is mennetek kell. – emeltem fel fejem az asztalról.
- Végre! Alig vártam már, hogy menjünk. – örvendezett Jimin.
- Újra megvillanthatom eme csodás vonásokat. – tapogatta arcát Jin.
- Csodás vonások mi? – oltotta le őt Yoongi. – Szerintem akkor is Jiminnek kéne a visualnak lennie. Minden bizonnyal hiba csúszott a számításokba.
- Egyértelműen én vagyok a leghelyesebb. – háborgott a legidősebb. – Igazam van Rosé?
- Engem ebbe ne vonjatok bele! – tettem fel kezeimet védekezésként.
- Na, de most tényleg? Te lány vagy. – érdeklődött RM is.
- Szép megállapítás. – forgattam meg szemem. – Valóban lány vagyok.
- Éppen ezért válaszolj! Melyikünk a leghelyesebb? – nyugtalankodott Jin.
- Mindannyian nagyon jól néztek ki. – próbáltam meg ezzel lezárni a témát, de ez sikertelennek bizonyult. Nem hagyták annyiban. Hosszas nyaggatás után, végül kifejtettem véleményemet. Persze csak az után, hogy beleegyeztek bármit mondok, nem sértődnek meg. – Nos, szerintem, Jungkook és Taehyung a leghelyesebbek.
YOU ARE READING
Kényszer [Rosé X Jungkook]
Fanfiction- Ülj le! - válaszoltam, mire ő helyet is foglalt. De még így is túl magas volt. Lábammal a szék állítójához nyúltam, s lejjebb engedtem. - Először kezdjük, mondjuk a ... - gondolkodtam hangosan. Nem tudtam dönteni, hogy a haját vagy a sminkét csiná...