Kényszer [Rosé X Jungkook]

10.rész

Heyho! ❤️

Itt lenne a kövi rész. A héten már nem hozok új részt, viszont jövőhéten próbálok. Jó olvasást és várom a véleményeket! ❤️

Utam egyenesen az EXO dormjához vezetett. Még mindig küszködtem könnyeimmel, de ez érthető. Hisz ez olyan nekem, mintha a családomtól szakítottak volna el. De hát ez is történt. A fiúk voltak a családom.

Megtöröltem arcom, majd egy nagy levegővétel után bekopogtam.

- Rosé! - nyitott ajtót mosolyogva Suho. - Te jó ég! Mi történt? Gyere beljebb!

- Chanyeol itthon van? - szipogtam.

- Nem soká hazaér. Addig is foglalj helyet! - kísért a kanapéhoz.

- Rosé! Hát újra itt vagy! Nem is mondta Chanyeol, hogy jössz! - jelent meg mosolyogva Baekhyun, azonban hamar arcára fagyott a mosoly, amikor meglátta arcom. - Mi történt? Bántott valaki?

Nem tudtam válaszolni. Újra előtört belőlem a sírás, így a fiú vállára borulva folytattam.

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

A tegnapi buli valami hihetetlen volt. Lia még mindig ért az ilyesmihez IS. Már értem miért szerettem annyira régen. Nem mintha most nem szeretném, de valami akkor is más. Hiába van mellettem minden percben, és hiába köti le a figyelmem több fajta módon is, valahogy mindig Rosé jár a fejemben. Nem tudom kiverni. Mi több, amikor este lefeküdtünk Liaval, valahogy végig Rosé volt előttem. Azt képzeltem, hogy ezt vele teszem meg, és ez volt az ami igazán nagy élvezetet nyújtott.
Reggel amikor felébredtem szomorúan tapasztaltam, hogy az este történtek mégsem Roséval voltak. Kikeltem az ágyból, magamra kaptam valamit, majd kicsoszogtam a konyhába. Éhes, és szomjas is voltam.

A nappaliba érve, megpillantottam gondolataim főszereplőét, a ma is gyönyörű Roseanna Parkot.

- Jó reggelt! – huppantam le mellé. Kezembe vettem a kávét, amit külön nekem készített, s az asztalon lévő kis nasiból is bekaptam pár darabot.

- Jó reggelt! – válaszolta érzelemmentes arccal. A távirányítóért nyúlt, s kapcsolgatni kezdte.

- Minden rendben? Olyan furcsa vagy ma. – hajoltam hozzá közelebb.

- Jól vagyok. – tolt el magától.

- Valami nem stimmel veled. Talán Mr.Tökéletes mégsem olyan tökéletes? – gúnyolódtam. Boldoggá tenne, ha Chanyeolban találna végre valami hibát, és visszajönne hozzám. – Látod, mégis csak hozzám tartozol.

- Nincs semmi baj Chanyeol és köztem. Mi több, remekül megvagyunk. – adta tudtomra. – És nem, még mindig nem tartozom hozzád! De szerintem erre magadtól is rájöttél. – hagyott faképnél. A konyha felé indult, azonban én ezt a beszélgetést még nem fejeztem be. Nem hagyhat csak úgy itt. Ezt igen is meg kell beszélnünk. Most olyan más.

- Hová lett a régi Rosé, akit én annyira szeretek? – néztem rá aggódva. A mindig életvidám és mosolygós lány, keserűbb volt jelenleg mint Yoongi, amikor nem hagyják eleget aludni.

- Itt áll előtted. – mutatott magára, majd újfent megpróbált otthagyni.

- Te nem az én Rosém vagy. – csóváltam meg a fejem, s egy hirtelen vett ötlettől vezérelve megöleltem. – Ő sohasem hagyta volna, hogy ezt tegyem vele. - ez igaz. Általában mindig eltol magától azzal a szöveggel, hogy "csak munkatársak vagyunk", ne másszak rá. Mégis mi változhatott meg az elmúlt pár napban?

- Jó reggelt! – lépett be a konyhába Lia. – Ti meg mégis mit csináltok? – nézett végig rajtunk egy erőltetett mosollyal az arcán.

- Én épp menni készülök. – mászott ki karjaim közül, s eltűnt a szobájában.

- Mégis mi volt ez? - vonta fel szemöldökét kérdőn. - Talán féltékenynek kellene lennem?

- Csak beszélgettünk. - vontam vállat. Régen nagyon szerettem Liat. Ő volt az első szerelmem, de nagy fájdalmat okozott, amikor elment. Rosé pedig begyógyította a sebeket.

Valamilyen szinten mindkettőjükért odavagyok. De mégis mit kellene tennem? Rosénak ott van Chanyeol, emellett sohasem jönne velem össze. Lia pedig, bármit megtesz, amit csak kérek, viszont ki tudja meddig marad?

Rosé után akartam menni, hogy még váltsak vele pár szót, de az időm ezt nem engedte meg. Indulnunk kellett. Beszálltunk a kocsiba, s egyenesen a céghez mentünk.

- Akkor kezdjük is a bemelegítéssel! Utána mehet a koreográfia! - csapta össze tenyereit J Hope. Senki sem ellenkezett vele. Mind hozzáláttunk a különböző nyújtógyakorlatoknak.  Engem azonban nem hagyott nyugodni egy gondolat. Pontosabban Rosé. Valami nincs rendben. Érzem. De akkor mégis miért nem mondja el? Valamit tennem kell érte! De mégis mit tehetnék, ha egyfolytában ellök magától?

- Minden rendben Kookie? Szét vagy esve. - fogott vállamra Jimin, amint Hobi szünetet hirdetett.

- Velem igen. - sóhajtottam.

- Ezek szerint valakivel baj van? - vonta fel szemöldökét.

- Nem is tudom. - dőltem el a padlón. - Olyan más mostanában Rosé. Mintha nem lenne önmaga. Alig mosolyog, és még azt is hagyta, hogy megöleljem. - fordítottam felé tekintetem, miközben kihangosítottam félelmeimet. - Történt valami amiről nem tudok?

- Nem tudok róla. - rázta meg a fejét lemondóan. - De én is észrevettem, hogy valami nem okés. Ha hazaértünk beszélni fogok vele!

Folytatódott a próba. J Hope szokás szerint, ma is maximalista volt. Addig gyakoroltunk míg minden mozdulat tökéletesen ment.

***

Fáradtan estünk be az ajtón. Másra sem vágytam, minthogy végre lefeküdhessek és aludhassak.

- Jungkookie! - ugrott nyakamba Lia. - Készítettem neked egy kis meglepetést. Gyere! - vonszolt a közös szobánk felé. Nos, igen. Taehyung átköltözött Hobihoz, hogy Lia tudjon velem aludni, és hogy tudjunk egy kicsit hangoskodni is.

- Ne haragudj! De eléggé elfáradtam. - próbáltam meg tudtára adni úgy, hogy ne bántsam meg.

- Ezzel is számoltam. - vigyorodott el bájosan. Esküszöm, imádom a mosolyát. - Mit szólnál hozzá, ha vennénk egy forró fürdőt, utána pedig megnéznénk valami jó kis filmet?

- Benne vagyok. - nyomtam egy aprócska csókot ajkaira, majd indultunk is a fürdőbe. Egy közös fürdőzésnek sohasem tudnék nemet mondani. Bezártam az ajtót, hogy senki se zavarjon meg minket, majd hozzá is kezdtem megengedni a vizet.

- Segítek levetkőzni. - ragadta meg pólóm alját, mélyen szemeimbe nézve, amikben vágyat véltem felfedezni.

- Magamtól is le tudok vetkőzni. - mosolyodtam el, megvillantva ezzel nyuszi fogaimat, amikért még maga Rosé is odavan. Na, témánál vagyunk. Már megint csak rá tudok gondolni.

- De én sokkal jobban csinálom. - harapta be alsó ajkát, s egy gyors mozdulattal meg is fosztott a zavaró anyagtól. Innen már nincs visszaút...