Kényszer [Rosé X Jungkook]

13.rész

Heyho! ❤️
Itt is lenne az új rész. Jó olvasást és várom a véleményeket! ❤️

JUNGKOOK SZEMSZÖGE

- Jungkook, én nem mehetek oda vissza többet. - jelentek meg könnycseppek a szemében. De hát miért nem? Mi történhetett vele? - Ha szeretnél, maradj itt éjszakára, de holnaptól nem találkozhatunk!

- Még szép, hogy maradok! Addig el sem megyek, amíg nem mondod el, mi ez az egész. Miért hagytál el minket? Én tettem valamit? - néztem egyenesen könnyáztatta szemeibe. - Már nem szeretsz minket?

- Hogy is tudnálak nem szeretni titeket? Ti vagytok számomra a legfontosabbak. Nehéz döntés volt, de mindannyiunknak így lesz a legjobb. - lélegezte be nehezen a szavakat.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan! Hogy lenne ez jó bárkinek is? A fiúknak hiányzol, teljesen szét vannak esve. Jin vigasztalhatatlanul zokog, Jimin idegbeteg lett, a többiekről nem is beszélve. És... Nekem is szükségem van rád.

- Kérlek, ne nehezítsd meg ezt ennél is jobban! - hajtotta le fejét. Vöröses tincsei arcába lógtak, de látszólag ez őt egy cseppet sem zavarta. - Asszem én most lefekszem. - állt fel mellőlem, de én keze után kaptam, s visszarántottam az ölembe.

- Nem engedlek el ennyire könnyen! Szeretlek, és ezt be is fogom neked bizonyítani! - néztem elszántan szemeibe. Nem kicsit lepett meg, ami ezután történt. Arra számítottam, hogy ellök, felpofoz vagy hasonlók, de ehelyett megcsókolt. 

Mézédes párnácskáira elmondhatatlanul régóta vágytam már. Legszebb álmomban sem hittem volna, hogy egy nap az ölemben ülve fog velem csókolózni. Már maga a gondolat is sok volt nekem, így egy hatalmasat nyögtem csókunkba. Vékonyka ujjait a hajamba vezette, míg én derekánál fogva vontam közelebb magamhoz.

- Sa... Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. - vált el tőlem lihegve. Alsó ajkát beharapta zavarában, de ezzel engem csak még jobban beindított. Az utóbbi időben bárkivel is voltam, ő volt a szemem előtt. Most pedig, hogy tényleg megtörténhet, nem szalaszthatom el ezt az alkalmat.

- Ne sajnáld! - tapadtam ezúttal én az ő ajkaira, majd ölembe kapva vittem egyenesen a szobáig. Ott az ágyra fektettem, és fölé nehezedtem. Nem ellenkezett. Hagyta, hogy megszabadítsam ruháitól, és azt is, ami ez után következett.

Életem legszebb estélye volt, és én semmit nem bántam meg. Ahogy most itt fekszik a karjaim között, és édesen szuszog, az olyan varázslatos számomra. Az este történtek még élénken az elmémben élnek, így ha már csak rá gondolok is gondok keletkeznek ott lent. Még senkivel sem élveztem ennyire, mint vele. Ez is azt jelentené, hogy mindenkinél jobban szeretem?

ROSÉ SZEMSZÖGE

Elképesztően furcsa álmom volt, amiben lefeküdtem Jungkookkal. Lehetséges, hogy annyira hiányzik nekem, hogy ilyeneket képzelgek? Mindegy már. Hisz soha többé nem láthatom. Ezt az este le is tisztáztam vele, mielőtt... Várjunk! Nem emlékszem rá, hogy elment volna. Akkor lehet, hogy mégsem csak egy álom volt?

Hirtelen ültem fel az ágyban, amikor is ráeszméltem, hogy meztelen vagyok. Szóval tényleg nem álmodtam. Magamra kaptam egy köntöst, s kicsoszogtam a szobából. Furcsa illat csapta meg az orrom, így a konyha rész felé kezdtem menni.

- Jungkook? - pillantottam rá meglepetten. Egy kötény volt rajta, s egy tányér a kezében, valami furcsa eredetű étellel.

- Már fel is ébredtél? - nézett rám mosolyogva. - Csinálni akartam neked valami finomat, de azt hiszem, valamit elrontottam. 

- Ez egy aranyos gesztus volt tőled. - engedtem el felé én is egy mosolyt. - Beszélnünk kell!

- Rendben! Beszélj csak nyugodtan! Minden figyelmem neked szentelem. Reggelire pedig inkább rendeljünk valamit. - támaszkodott meg mellettem a pulton, s megpróbált megcsókolni.

- Jungkook! - tartottam fel a kezem, jelezve, hogy ezt most ne. - Tényleg beszélnünk kell!

- Hallgatlak. - foglalt helyet velem szemben a széken, s hatalmas kiskutya tekintettel bámult.

- A tegnap esti dologról lenne szó... - kezdtem bele félve. Végül is ez egy elég kínos téma számomra.

- Hogy arról! Életem legszebb estéje volt. Sohasem fogom elfelejteni. - mosolyodott el.

- Nem szabadott volna megtörténnie. - sóhajtottam fel. - Hiba volt.

- Hogy érted ezt? - vonta fel szemöldökét. - Már miért lenne hiba? És miért ne történhetett volna meg? Most még az sem lehet a kifogásod, hogy "munkatársak vagyunk". Mégis mi bajod van velem? Te talán nem szeretsz úgy, ahogy én téged?

- Nem erről van szó Jungkook! De, neked ott van Lia, nekem pedig Chanyeol. Ezt nem tehetjük velük. - próbáltam meg a lehető legőszintébb lenni hozzá. 

- Lia már a múltam. Már nem őt szeretem...

- Kérlek, ne hazudj magadnak! Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Ha a múltad lenne csak, akkor nem feküdnétek le még most is.

- Szóval ez zavar? Hogy lefeküdtem vele? - csattant fel idegesen. - Mégis mit tehetnék? Pasiból vagyok. Te még csak rám sem néztél, hozzám se szóltál, mintha nem is léteznék. Szükségem volt egy kis törődésre, hogy férfinak érezhessem magam.

- Azt hiszem, most már tényleg menned kéne! - próbáltam meg felállni, de ekkor a karomra szorított.

- Tudod miért feküdtem le vele? - nézett egyenesen szemeimbe. - Megpróbáltalak elfelejteni, de nem ment. Kihasználtam őt, csak is azért, hogy túltegyem magam rajtad, de nem tudtam. Amikor vele voltam is, az járt a fejemben, hogy te vagy alattam, hogy te mondod nekem, hogy szeretsz, hogy te ölelsz, és csókolsz. A tegnapi este marad életem fénypontja. És pont emiatt. Tegnap olyan volt, mintha te is szeretnél, de ezek szerint csak egy hiba voltam...

- Sajnálom... - hajtottam le a fejem. Mégis mit mondhatnék neki? Azt, hogy én is szeretem? Hogy én is vágyok rá? Ha Lia ezt megtudná, még az is lehet, hogy megölne. Megkeserítené az életem. És Chanyeolt sem akarom elveszteni. Ő mindig itt volt mellettem. És én őt is szeretem.

- Szóval sajnálod? - nevetett fel hisztérikusan. - Tudod mit? Én is sajnálom, hogy nem veszed észre, ki is az, aki tényleg szeret. 

- Ezt, hogy érted?

- Hát csak úgy, hogy a te tökéletes pasid megcsal téged. Gondolom ezzel nem dicsekedett el. - forgatta szemeit.

- Honnan veszed, hogy megcsal? - kérdeztem meglepetten. Nem hiszem, hogy ilyet tenne velem. De mi van, ha mégis? De Jungkook mégis honnan tudná?

- Láttam őket tegnap. Irene és ő csókolóztak. Hát tényleg nem monda el neked... - nevetett fel gúnyosan. - Remélem azért a pofikáját láttad. Az én kezem munkája. Többet is kaphatott volna, ha Sehun nem szed szét minket.  - csak döbbenten bámultam magam elé. Nem hiszem el, hogy ez tényleg mind velem történik. Mondjátok, hogy csak álmodom. Valaki csípjen meg!