Kényszer [Rosé X Jungkook]

7.rész

- Ha van kedved, maradj itt estére. Csinálunk valami közös programot. – vetette fel az ötletet, kissé belepirosodva.

Nem tudtam mit válaszolhatnék. Kissé korainak találtam, ugyanakkor semmi kedvem nem volt hazamenni.

- Rendben. Maradok, ha senkit sem zavarok. – bólintottam rá.

- Minket nem zavarsz. – kelt fel a fekve nyomó padról Kai. – Mi több, jó hogy végre egy lány is van köreinkben.

- De ha itt alszom, haza kéne mennem pár cuccért. – néztem az előttem álló magas fiúra. – Nincs pizsim, se fogkefém.

- A miatt ne aggódj! Majd én adok. Alhatsz az egyik pólómban, fogkefe meg bőven van. Suho előrelátó volt, és egy csomót vásárolt. – nevetett.

- De váltóruhám akkor sincs. – csóváltam meg a fejem.

- Akkor azért elugrunk. – fogta meg újra a kezem.

Leparkolt a házunk előtt, s közölte, hogy a kocsiban megvár. Berongyoltam, és amilyen gyorsan csak tudtam összepakoltam szükséges cuccaimat.

- Rosé, hát haza jöttél? – lépett be a szobámba Taehyung.

- Igen, de csak pár cuccomért. Már megyek is. – kapkodtam.

- Hová? Hisz most értél haza. – csodálkozott el.

- Chanyeolhoz. Ma este náluk alszom. – feleltem és közben leltároztam táskám tartalmát.

- Szóval ennyire komoly, ami köztetek van? – ült le az ágyamra.

- Mondhatni. – bólintottam. – Szeretjük egymást.

- De nem korai ez egy kicsit? Hisz csak 2 hónapja ismeritek egymást. – intett óva. – És idősebb, is mint te.

- Ne aggódj! Ő nem olyan. Kedves és tisztességes. Egy igazi úriember.

- Hát akkor szép estét. – ölelt magához. – Ha bármi gond van, szólj és megyünk!

- Nem lesz semmi gond. – ráztam meg a fejem. – De mindenképp szólok, ha lenne. – nyugtattam meg. Elköszöntem és már mentem is. Beszálltam mellé a kocsiba, s visszahajtottunk hozzájuk.

Az ajtón belépve egyből Baekhyun fogadott. Mosolyogva megölelt, majd csuklómnál fogva vezetett be a nappaliba.

- Örülünk, hogy itt vagy. – köszöntött Suho.

- Ne haragudj, hogy az előbb nem mutatkoztunk be. – hajtott fejet D.O.

- Nagyon bele voltunk merülve az énekpárbajba. – mentegetőzött Chen.

- Semmi baj. Nekem tetszett, amit hallottam belőle. – mosolyodtam el.

- Valóban szemrevaló lányka vagy. – nézett rajtam végig Sehun. – Kikaptad a főnyereményt tesó! – karolta át a mellettem álló fiút.