Kényszer [Rosé X Jungkook]

8.rész

Heyho! ❤️
Hoztam egy újabb részt. Jó olvasást hozzá! ❤️

- Annyira édes vagy! – simogatta meg az arcom. Tekintete számra vándorolt. Tudtam jól mit akart. Meg akart csókolni. Mégsem tette.

- Miért nem csókolsz meg? – emeltem rá tekintetem, miközben ajkaimra egy pimasz mosoly kúszott.

- Nem szeretnék semmit sem elkapkodni. – díjazta merészségemet egy mosollyal. – Emellett nem szeretném, ha úgy éreznéd muszáj. Én ki tudom várni, amíg készen állsz rá.

- És ha én már most készen állok? – húztam az agyát.

- Akkor megvárom, míg kezdeményezel. – kócolta össze hajam. – Na, gyere törpe, ezt majd az ágyban folytatjuk.

- Tessék? – nevettem el magam.

- Feküdjünk le! – jelentette ki a szoba felé húzva. - Vagyis, én... Én úgy értettem, hogy menjünk aludni, csak rosszul fogalmaztam. Nincsenek ilyen perverz gondolataim feléd. Vagyis vannak. Bármint, ez most ne úgy értsd! Nem vagyok egy rossz perverz, aki egyből csak a szexre megy. – mentegetőzött, arca pedig pirosban pompázott.

- Édes vagy, amikor ennyire zavarba jössz. – nyomtam egy aprócska puszit ajkára.

- Te most...? – nézett rám lesokkolva előbbi tettem miatt.

- Valahogy el kellett hallgattatnom. – rántottam meg játékosan a vállam. – És bevált. Na, mehetünk?

A szobába érve egy francia ágyba botlottam. Kissé meglepett, hisz azt mondta 4 fős szobák vannak.

- Hát ez? – mutattam az ágyra.

- Nos... - vakarta meg a tarkóját. – Ez a szoba a fiatalabbaké volt, még mikor debütáltunk. Nem volt annyi hely hogy több ágyat betegyünk, így franciaágyat kaptak.

- Értem. – bólogattam szorgosan.

- Ugye nem rémít meg a dolog, hogy közös ágyba kell aludnod velem? – tette fel a kérdést, tekintetén pedig látszott mennyire zavarban van.

- Nem zavar, hisz előbb tisztáztuk, hogy nem fogsz megrontani. – nevettem. – Ugyan már, csak viccelek. – löktem bele az ágyba, én pedig mellé feküdtem. – Bízok benned.

- Tényleg megütöttem a főnyereményt veled. – nyomott egy puszit a hajamba.

- Ahogy én is. – bújtam hozzá. Fejem a mellkasára hajtottam, s beszívtam kellemes illatát. – Annyira édes vagy.

- Ha én édes vagyok, akkor te? – ölelt magához. – Te még édesebb vagy nálam. – csókolt meg. Ez nem afféle szájra puszi volt. Rendes csók.

- Azta! Ezzel most megleptél. – néztem rá elpirultan.

- De hisz az előbb te is lekaptál. – mentegetőzött.