Kényszer [Rosé X Jungkook]

9.rész

Heyho! ❤️
Meghoztam volna az új részt. Jó olvasást és várom a véleményetek! ❤️

- Nem volt elég a koncert, még ilyenkor is minket hallgatsz? – pillantottam meg egy ismerős arcot az ajtómban.

- Igen. Imádom a hangotokat hallgatni. – válaszoltam egy halvány mosolyt elengedve. – De te hogy hogy itthon vagy?

- Öreg vagyok én már az effajta bulikhoz. – ült le az ágyam szélére. – És amúgy is. A fiúknak kell néha időt tölteniük a leaderük nélkül is. – nevetett.

- Még hogy te öreg? – csóváltam meg fejem. – A második sokkal jobb kifogás.

- Ha már kifogás... Te miért nem akartál velünk jönni? – fordult felém hatalmas sötét szemeivel.

- Nem volt kedvem. Fáradt voltam. – próbáltam meg rövidre zárni ezt a témát.

- Rosszul hazudsz. – dörmögte mély hangján. – Mesélj! Tudod jól, hogy nekem mindent elmondhatsz.

- Tudom. – sóhajtottam. – Liáról van szó...

- Liáról? – vonta fel szemöldökét. – Mégis mi van vele?

- Nem is tudom. Szerintem nem igazán kedvel engem. De ez lehet csak paranoia. – magyarázkodtam. Nem akartam rossznak beállítani Liát, az ő szemében, ahogy a többiekében sem. Kookiet azelőtt még ilyen boldognak sohasem láttam. Nem akartam ezt én elrontani.

- Biztos ez minden?

- Igen. – bólogattam szorgosan.

***

Másnap reggel amint felkeltem a konyhába mentem. Megcsináltam a srácok szokásos reggeli kávéját, illetve Taehyung teáját. Végül magamnak is csináltam egy kakaót, majd leültem a kanapéra elszürcsölni.

- Jó reggelt! – huppant le mellém Jungkook. Kezében már ott volt a számára elkészített kávé.

- Jó reggelt! – válaszoltam érzelemmentes arccal. A távirányítóért nyúltam, s kapcsolgatni kezdtem.

- Minden rendben? Olyan furcsa vagy ma. – hajolt közelebb.

- Jól vagyok. – toltam el magamtól.

- Valami nem stimmel veled. Talán Mr.Tökéletes mégsem olyan tökéletes? – gúnyolódott. – Látod, mégis csak hozzám tartozol.

- Nincs semmi baj Chanyeol és köztem. Mi több, remekül megvagyunk. – adtam tudtára. – És nem, még mindig nem tartozom hozzád! De szerintem erre magadtól is rájöttél. – hagytam magára. A konyhába mentem, hogy elmossam a bögrém, de Ő követett.

- Hová lett a régi Rosé, akit én annyira szeretek? – nézett rám aggódva. Kérdésétől a szívem, egy hatalmasat dobbant.

- Itt áll előtted. – mutattam lényemre, és ismét próbáltam faképnél hagyni.