Kényszer [Rosé X Jungkook]

1.rész

Heyho! ❤️

Régóta terveztem már ezt a könyvet. Jelenleg rengeteg ötletem van hozzá, remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást kívánok és várom a véleményeteket. 🥰❤️

- Nem hiszem el! Már megint késik. – nézegettem idegesen karórámat. – Mindig ezt csinálja. Miatta fognak kirúgni!

- Dehogy fognak! – nevetett a mellettem álló srác. – Emellett ne aggódj! Már itt is van. – biccentett fejével a folyosó vége felé.

- Te meg mégis mit művelsz itt? – trappoltam a most érkező felé. – Nem is ezen az emeleten van a hotelszobátok! Mit kerestél itt?

- Ne idegeskedj annyit! Nem tesz jót. – borzolta össze hajam. – Ki tudja, még az is lehet, hogy legközelebb a te szobádból jövök ki. – hajolt fülemhez.

- Ne is álmodj róla! – toltam el magamtól.

- Így is jó. Akkor majd csak gondolok rá. – jelent meg egy pimasz mosoly az arcán.

- Ezt felejtsd el! Még csak ne is gondolj ilyenekre! – utasítottam. – Most viszont siessünk! A végén itt hagy minket a kisbusz. – morgolódtam.

Beszálltunk és haza indultunk. El sem hiszem. Végre! Egy újabb koncertet tudtunk le közösen.

Félreértés ne essék! Imádom a fiúkat, és a velük való munkát is. De egymás ellentétei. Mindegyikük egy édes, tiszteletre méltó és kedves fiú. Aki sosem utasít vagy parancsol, inkább kér, még ha idősebbek, is mint én.
s kkor ott van a csapat maknaéja, Jungkook.

Életem megkeserítője. Mint azt a beszélgetés is mutatja, eléggé felvágták a nyelvét. Nem szívbajos. Szinte minden koncerten felszed valakit, akivel eltölt egy éjszakát, majd vadászik a következő áldozatára. Persze a lányok olvadoznak angyali pofija, tánc illetve énektehetsége miatt.

- Rosé, minden rendben? – fordult felém diszkréten a leader, RM. – Elég gondterheltnek tűnsz.

- Csak a szokásos. – sóhajtottam. – Néha kezdek tőle nagyon kikészülni. – szálltam be az autóba. A leghátsó ülésben foglaltam helyet, Tae és Jungkook közt. A legtöbbször sajnos itt ülök, mert innen mindenkire tudok figyelni. Bár nem mintha kéne. Hisz érett, felnőtt emberek.

Az út nagy része csendben telt. Mindenki aludt, telefonozott, vagy zenét hallgatott. Már én is kezdtem elszenderedni, amikor egy súlyt éreztem meg a bal vállamon.

- Jungkook! – nyöszörögtem. – Mit csinálsz?

- Az alkalmazottunk vagy. Az igényeink kiszolgálásáért fizetünk. – közölte velem a már nyilvánvalót. – Nekem pedig szükségem van egy párnára. Teljesen elgémberedtem. – hajtotta fejét vállamra.