Queen of The Death (Ricky Horror)

3. rész

-Az ördög vigye el! - kelt ki magából Aletta, majd kitépte kezeit bátyja ujjai közül. - Nem tudom kihez tartoztak azok a kék szemek, de kerüljön a kezeim közé és egy életre megbánja, hogy megszületett. Aleric mereven nézett húgára.
-Ugye tudod, hogy ezzel mérhetetlen fájdalmat és lelki sérülést okoztál Nalanak? - vonta kérdőre a nőt.
-Igen, tudom, de valahogy meg kell keresnünk, hogy merre induljunk pontosan. - dobta hátra a haját.
-Téged abszolút nem érdekelnek az emeberid és azok épsége. - csattant fel Aleric. - Ők meghalnának érted, te pedig kínzod őket.
-Ez nem igaz. - kiabálta Aletta. - Nala nem kerülhet mások kezére és kész.
-Rendben, de én ehez nem aszisztálok. - jelentette ki Aleric és kiviharzott a szobából. Aletta csalódottan rogyott le a székek egyikére, amik az asztal körül álltak.
-Drága Salem! Mibe keveredtünk. - sóhajtott.
                             *~*
Egy hatalmas, fekete, kovácsoltvas ágyban ébredtem. Némi fény szűrődött be az ablakon, ezzel halványan bevilágítva a szobát. A falak sötétszürke, míg a bútorok fekete színben pompáztak. Az ágy a szoba közepén állt a falnak tolva. Balról a szomszédos falon volt egy ajtó, ami gondolom egy másik helyiségbe nyílhatott, jobbról pedig egy nagy gardrób szekrény. Az ágy mellett mindkét oldalon egy-egy éjjeli szekrény állt, és egy gitár jobbról az állványába támasztva. Az ablak, ami a ruhás szekrény és az ágy között helyezkedett el bukóra volt nyitva, így utat adva a friss levegőnek és a madár csiripelésnek. Ez egy jóízű nyújtózkodásra ösztönzött.
Még midnig sajgott mindenem a történtektől, de mivel új nap virradt, ezért próbáltam nem ezekre gondolni. Jobb oldalamra fordultam és a szemem megakadt valamin. A szekrény mellett a sarokban volt egy fekete, szépen faragott fotel, fekete-fehér csíkos szövettel. Ott ült benne ő, aki tegnap segített nekem. Edgar Allan Poe Az áruló szív című könyvét olvasta teljes nyugalommal, észre se vette, hogy felébredtem. Jobban meg tudtam figyelni, hogyan is néz ki valójában. Szeme köré szürkés smink volt kenve. Arca szép volt, bőre sima és fehér. Alsó ajkát bal oldalon két karika piercing díszítette. Fejébe egy fekete sapkát húzott, ami a tökéletessen ívelt szemöldökéig lehúzta. Nő létemre még nekem se áll így a szemöldököm, irigylésre méltó. Fekete zippzáras pulóvert viselt, alatta egy egyszerű bordó pólóval, és fekete nadrággal. Ahogy olvasott halvány mosoly szökött az arcára, majd megszólalt, amitől össze rezzentem.
-Ennyire szép látvány vagyok? - emelte rám a tekintetét. Sötét sminkje mégjobban kiemelte világos íriszeit.
-Egosita. - forgattam a szemeimet, mire ő csak felnevetett. Mosolya magára vonzotta a figyelmemet az akaratom ellenére. Mikor már kezdett kínos lenni a dolog inkább felkeltem és kiültem az ágy szélére. Halk puffanással csukódott be a könyv, majd így szólt, mikor látta, hogy a csuklóimat nézem.
-Bekötöztük, elég csúnyán nézett ki. - mondta. - Valószínűleg már rendbe jött a varázslattól.
-Köszönöm! - biccentettem és lecsavartam a gézt róla. Halványan mutatta jelét, hogy tegnap megégett a bőröm.
Ismét körül néztem a szobában. Olyan tágas volt és tiszta, minden az élen állt.

Két dolog nem hagyott nyugodni.
-Hogyan kerültem ide és hol vagyok egyáltalán? - néztem rá kérdőn.
-Szobámban vagy és én hoztalak ide, miután odalent elájultál. - állt fel a székből és átsétált az ágyhoz, majd leült mellém.
-Te hoztál ide? - mutattam rá.
-Igen, én. - húzta ki magát és értetlenül nézett rám. Próbáltam magamba folytani a nevetést kisebb nagyobb sikerrel.
-Ne haragudj, de nem néztem volna ki belőled, hogy elbírsz engem. - mosolyogtam utalva a vékony testalkatára. Szemöldökét felvonta, száját elhúzta és rosszallóan nézett rám.
-Jó, bocsánat, nem gondoltam komolyan. - emeltem fel kezemet védekezés képpen. Nem mondott semmit, csak továbbra is grimaszolt. Ennyire belemásztam volna a lelkébe? Pedig tényleg csak megviccelni akartam vele.
Másodpercekig csendben ültünk és már kezdtem feszéjezve érezni magam, valami nem stimmelt.
-Hé, ennyire megbántottalak? - kérdeztem, de akkor vettem észre, hogy meg se moccan, nem pislog és levegőt sem vesz. Lengettem a kezem az arca előtt, de semmi reakciója nem volt rá. Felpattantam az ágyról és az ablakhoz siettem. Minden megdermedt odakint, még a madár is a levegőben repülés közben.
-Mi a fészkes fene van itt? - motyogtam, majd az ajtó komótosan kinyílt és besétált rajta egy férfi. Velem egy magas volt, szintén vékony testalkatú, akár csak a szoba tulajdonosa. Bőre sápadt és fehér, míg a feje tetején pár tincs világos szőke haja kuszán volt zselézve. Szűk, fekete bőr nadrágot viselt, sötétszürke, hosszú ujjú felsővel és szegecses, fekete mellénnyel. Lábán fekete bakancs, derekára szegecses öv volt erősítve. Sötét sminkje mégjobban kiemelte az amúgyis mélyen ülő szemeit. Piros rúzsa a száján el volt kenve. Különös, édeskés illat lengte körül, ami leírhatatlan érzést keltett bennem. Nyugtalanító és hátborzongató volt, olyan hatást keltett, mintha egy démon akarná elpalástolni a belőle áradó dög szagot.
-Vártalak már. - szólalt meg kimért hangon. Beszéd stílusa lassú és megfontolt. Mikor elém ért megállt, majd vékony ujjai közé fogta egy hajtincsemet és végig simított rajta.
-Nagyanyád haját örökölted. - nézett a szemembe mélyen. - És az ő szemeit.
Értetlenül álltam a dolgok előtt, nem tudtam miről beszél, hisz nekem nem volt se apám, se anyám, nemhogy nagyszüleim. Egy idős hölgy nevelt fel, őt tekintettem az egyetlen rokonomnak. Ő volt ott mellettem, mikor szükségem volt segítségre vagy támogatásra.
-Tudod, büszkék ám a szüleid rád. - fogta meg a vállam.
-Nem értem, miről beszél? - néztem rá értetlenül. Ennél zavarosabb már nem is lehetne az egész.
-Idővel meg tudod, kedvesem. - válaszolt, majd megfordult és elindult kifelé, de előtte még megállt a kék szemű mellett. - Hálás vagyok neki, hogy megmentett téged. - mondta és kisétált a szobából. Az ajtó becsukódott és újra minden életre kelt. A szoba tulajdonosa hirtelen zihálni kezdett.
-Sköld volt az. - nyögte ki két köhögés között.-Állandóan ezt csinálja.
-A vezetőtök? - kérdeztem.
-Igen. - válaszolt.
-Az a Sköld, aki felégette az első lakóhelyünket? - csattant fel a haragom. - Az a Sköld, aki miatt el kellett menekülnünk az otthonunkból?
-Igen. - mondta ki félve a szót.
-Úristen! Mi a jó francot keresek én itt? - dühöngtem. - Az ellenségem házában vagyok, az ellenségem szobájában és az ellenségemmel diskurálok. Hát ez igazán fantasztikus. Gondolom be vagyok zárva ide, mint valami elcseszett mesében a hercegnő, aki a torony ablakából kémlelheti csak a külvilágot.
-Nem vagy bezárva ide, Nala. - mondta nyugodt hangon. - Bármikor kimehetsz, ha szeretnél, de azt nem fogják hagyni, hogy el hagyd a területet.
-Azt mindjárt gondoltam, hogy akkor majd megölnek vagy mit tudom is én. Majd Sköld rám uszítja a zöld hajú barátod, hogy fojtson meg. - szórtak villámokat a szemeim. Haragomban rámarkoltam az ágy melletti komód peremére, mire az elkezdett szenesedni a kezem alatt.
-Mi a fene van? - hátráltam a kormosodott bútordarabtól. Minden kezd a feje tetejére állni, vagy már megtörtént?

Sziasztok! 😘
Újra itt😁 Íme egy újabb rész, hogy megint legyen min gondolkoznotok. 😁
Köszönetet is szeretnék mondani az eddigi megtekintések és szavazatok miatt, hálás vagyok érte❤️ Remélem továbbra is velem tartotok ❤️

Sok puszi! 😘

Ui.: Csatolok egy kis hallgatni valót mellé.