Queen of The Death (Ricky Horror)

21. rész

Az eső hangjára ébredtem reggel, ahogy a párkányon kopogott. Szürkeség volt odakint, nem éppen barátságos a mai időjárás. Boldog mosoly szökött az arcomra, mikor megláttam Ricky engem ölelő karjait. Háttal feküdtem neki, de hallottam, hogy még szuszog, ezért nem is mozdultam. Ujjainkat összekulcsoltam és a bal karján kanyargó tetoválását néztem, ami egészen a kézfejére húzódott. Hihetetlennek tartottam, ahogy összefonódott ujjainkat néztem, hogy ezt a férfit kaptam az élettől. Felfoghatatlan számomra, de közben végtelenül boldog vagyok, hogy Ő az enyém.
Szabad kezemmel simogatni kezdtem a karját és behunytam a szemem. Élveztem a teste melegét, és ahogy a kilélegzett levegő cirógatta a nyakamat.
Mocorogni kezdett mellettem és halkan nyöszörgött, mire elengedtem a kezét, majd szembe fordultam vele. Szemeit nem nyitotta ki, továbbra is aludt. Olyan békés volt az arca és angyali. Számomra maga volt a tökéletesség. A világ legszerencsésebb nőjének érzem magam, hogy ő engem választott.
Mellkasa kilógott a takaró alól, így szabadon hagyva a szememnek. Egy karmolás nyomot fedeztem fel, amit éjszaka okoztam neki. Finoman simítottam végig a felsértett területen, majd észrevettem, hogy a nyakában lóg a kulcs, amit a fiókjában találtam múltkor. Óvatosan értem hozzá, mire megrázott és emlékképek sorozata kezdett cikázni a szemem előtt.

,, -Linnea, beszélnünk kell! - sietett egy férfi a lilás hajú nőhöz. Idősebbek voltak mindketten, a hatvanas éveik elején járhattak.
-Mit szeretnél mondani, Richard? - fordult felé.
-Az unokámról lenne szó. - válaszolt Richard.
-Mondjad. - mosolygott Linnea a férfira.
-Még gyerek, de hamarosan fiatal férfi lesz belőle. Szeretném a ti szolgálatotokba helyezni. Boldog lennék, ha ő is tagja lehetne a védelmező gárdának. A fiam elbukott, de hiszem, hogy ő nem fog. Becsületes és kitartó. Megérdemli, hogy ő viseli harmadik nemzedéken át a Richard Allen Olson nevet.
-Rendben, tudom, hogy nem csapnál be. - mosolygott a nő. - Te is megvédtél engem, így tudom, hogy a vérvonalatokban van a hűség és a szavahihetőség. Boldogságom akkor lenne teljes, ha az én unokám is itt lenne és a fiú később ugyanúgy védelmezné, ahogy te engem.
-Tudom, Linnea és sajnálom, ami történt. - fogta meg a kezét bíztatóan. - Hiszem, hogy a lány egyszer újra haza talál. "

Összerezzentem, ahogy vége lett a látomásnak. Egy ideje nem történt velem ilyen, de most egy újabb foszlány került felszínre a múltból. Sköld édesanyja újra felbukkant, de a másik személy elgondolkodtatott egy pillanatra. Richard. Olvastam ezt a nevet a levélben, így szólította meg Rickyt a nagyapja. Akkor... Ő az, aki harmadikként viseli ezt a nevet. Ő III. Richard Allen Olson. Libabőrös lettem, ahogy ezt a képet összeraktam. Miért nem szólt róla, hogy nemesi vér folyik az ereiben? Nem mindenki visel így egy nevet, ezért ez egyértelmű volt. Én csak egy kis mezei virágszál vagyok mellette. Nem, ez így nem jó. Ricky nem választhat engem, hozzá szintén egy nemesi leszármazott passzol.
-Jó reggelt! - szólalt meg Ricky álmos hangon, de a mosoly már ott volt az arcán. Boldogságom elillant ettől a látomástól. Nem vagyok való Rickyhez, ezért egy világ omlott össze bennem.
-Jó reggelt! - erőltettem én is egy mosolyt az arcomra. Ricky, ahogy magához húzott volna, hogy csókot adjon, gyorsan kitértem előle és kipattantam az ágyból.
-Mi a baj, Nala? - támaszkodott fel az ágyon.
-Semmi. - ráztam meg a fejem, majd elkezdtem magamra kapkodni a szétszórt ruháimat.
-Nem volt jó az éjszaka valami? - kérdezte ijedten.
-Nem, az...tökéletes volt. - suttogtam a végét a mondatnak.
-Akkor mi a baj? - nézett rám kétségbeesetten.
-Miért nem mondtad, hogy nemesi leszármazott vagy? - bukott ki belőlem fájdalmasan a kérdés.
-Mi? Miről beszélsz? - ráncolta homlokát értetlenül Ricky.
-A kulcs a nyakadban. - mutattam az említett tárgy felé. - Hozzáértem és látomásom volt. Onnan tudom a teljes neved, hogy te vagy III. Richard Allen Olson.
-Ez csak egy név. - mászott ki az ágyból és magára kapta a bokszerét. - Nem vagyok nemes, se kék vérű, se semmi ilyen hülyeség.
-Ne hazudj, kérlek! - néztem a szemébe szomorúan.
-Nem hazudok, Nala! - sétált elém. - Neked nem tudnék.
-Nem mindenki visel így egy nevet, Ricky. - ráztam a fejem.
-Nala, hidd el, hogy ebben az esetben nincs benne semmi különleges. - fogta két tenyere közé az arcomat. Szeme csillogásában láttam, hogy nem hazudik. - Én kaptam az apai ágról harmadikként ezt a nevet és ennyi. Nincs semmi más ebben.
-Tényleg? - néztem rá kérlelően, hogy valóban
az igazat mondja.
-Tényleg. - bólintott.
-Mert, ha nemes vagy, akkor én nem lehetek melletted. - mondtam csalódottan és könnyes szemmel.
-Ha így lenne se érdekelne, mert nekem te kellesz és téged szeretlek. - csókolt meg, amibe beleremegtem, olyan szenvedéllyel csinálta. Végig simítottam az oldalán, mire szorosabban húzott magához. Elvesztem a józan eszem mikor vele vagyok. Tudja, hogyan érjen hozzám,  mintha a fejembe látna.
-Hihetetlen vagy. - suttogtam ajkaira, miután elváltunk egymástól.
-Ezt én is mondhatnám. - vigyorodott el Ricky. - Ez az éjszaka valami csoda volt.
-Ugyanezt érzem. Bármikor megismételném. - húztam kaján mosolyra a számat.
-A legjobb hír a mai napon. - mosolygott ő is, majd újra megcsókolt. - Én most is benne lennék.
-Azt mindjárt gondoltam. - nevettem fel, majd finoman a felkarjába bokszoltam. Mosolyogva kapott fel a vállára, úgy hogy a fejem a háta mögött lógott.
-Ricky, tegyél le! - sikítoztam nevetve, miközben kapálóztam a lábammal.
-Nem! Jössz velem zuhanyozni. - rázta meg a fejét és elindult a fürdő felé.
-Önként és dalolva libentem volna a tus alá, ha mondod mire készülsz. - mondtam miközben az egyik kezemmel a hátán támaszkodtam meg, a másikkal pedig a fenekére csaptam.
-Így jobb. - nevetett fel. Láttam magam előtt a mosolyát és a csillogó szemeit, amitől nekem is mosoly húzódott az arcomra.
Miután a fürdőbe értünk óvatosan tett le a földre, majd kiegyenesedett. Állt előttem és csak nézett a szemembe. Fekete tincsei kuszán lógtak keskeny válláig, ajkain enyhe mosoly bujkált. Elvesztem szemei kékségében, mindenem ő érte remeg. Közelebb lépve hozzá megcsókoltam, amit Ricky egyből viszonzott és szorosan húzott magához. Bőre forró volt, ahogy végig simítottam a hátán. A jól megszokott szikrák pattogni kezdtek, mikor Rickyhez értem. Finoman harapott alsó ajkamba, amire hevesebben reagáltam. Fenekem alá csúsztatta tenyerét, amiből egyből tudtam, hogy mit szeretne jelezni vele. Elrugaszkodtam és a csípője köré fontam lábaimat. Megfordult, majd a falnak nyomta a hátam. Ricky a számról átvándorolt a nyakamra, majd a kulcscsontomat is apró puszikkal hintette be. Sóhajtozva élveztem, amit velem csinált. Hajába túrtam, miközben a kezét a felsőm alá csúsztatta. Minden mozzanata gyengéd és észveszejtő, nehezen tudok ellenállni neki. Újra megcsókolt volna, mikor kopogtak. Morogva tett le a földre és az ajtó felé vette az irányt. A fürdőszoba küszöbére léptem és az ajtófélfának támaszkodtam, így végig követtem, míg kinyitotta az ajtót.
-Szevasz, Rick! - hallottam meg Chris hangját. - Jössz kajálni?
-Hát, öhm...most nem alkalmas. - dörzsölte meg a halántékát Ricky.
-Nem vagy egyedül, mi? - nevetett fel Chris mindent tudóan, majd beljebb lökte az ajtót és integetni kezdett nekem.
-Jó reggelt, Chris! - nevetve intettem én is.
-Egy óra múlva lent az ebédlőben, megvárunk titeket. Addig tessék minden igényt kielégíteni. - húzogatta a szemöldökét Chris.
-Na jó, ez elég kínos. Menjél már! - tessékelte ki barátját Ricky.
-Jólvan, értettem. - nevetett továbbra is Chris, majd becsukta maga után az ajtót.
-Bocsánat, Chris miatt. - sétált vissza hozzám.
-Ne viccelj, jót mosolyogtam legalább. - mondtam, majd Ricky egy kósza tincsét simítottam vissza a helyére. - Gyere! - fogtam meg a kezét és magam után húztam. Megnyitottam a vizet, ami hamar meleg lett. Tétovázva álltam a fürdőben, nem mertem levetkőzni. Éjszaka csak a hold fénye adott nekünk némi világosságot, de most teljesen más a helyzet. Ricky észrevette, hogy bizonytalan vagyok és mögém lépve átkarolt. Az előttünk lévő tükrön keresztül vette fel velem a szemkontaktust.
-Segítek. - súgta a fülembe, mire libabőrös lettem. Megfogta a felsőm alját és lassan kezdet levenni rólam, majd a földre dobta a textil darabot. Hajamat félre húzva csókolta meg a nyakam, mire becsukott szemmel sóhajtottam egyet. - Gyönyörű vagy, nincs miért szégyenlősnek lenned. - mormogta, miközben a melltartóm pántját lehúzta a vállámról. Minden érintése egyre jobban feltüzelt és éreztem, hogy újra el tudnám veszteni az eszem. A tükör bepárásodott a meleg víz gőzétől, így már semmit nem lehetett látni benne. Megfordultam és Ricky gyönyörű szemeibe néztem. Elmosolyodott, majd magához húzott a csípőmnél fogva és nyomott egy csókot a számra. Mély levegőt véve a többi ruhadarabtól is megszabadultam és ott álltam Ricky előtt teljesen meztelenül. Az egyetlen takarást a melleimre lógó hajam biztosította. Ricky is letolta a bokszerét, majd beálltunk a forró víz alá. Csukott szemmel élveztem, ahogy a víz égette a bőröm. Ricky a fenekemre csúsztatta a kezét, majd egész testében hozzám simult. Szemeimet kinyitva mosolyogtam rá, majd a tusrózsát a feje fölé tartottam. A vízsugár belemosta az arcába a haját, mire a víz felé emelte fejét és kisimította tincseit a szeméből. Utána kinyitotta a szemeit és rám nézett. Kék szemei élénken csillogtak és láttam benne minden érzését, nem kellett megszólalnia ahoz, hogy tudjam mi van benne. Hiszen ugyanazt éreztem.
-Nala! - nyúlt az állam alá és mélyen nézett szürke szemeimbe. - Te vagy a mindenem, érted tűzbe tenném a kezem és ha kell meg is halok, de nem hagyom, hogy bármi bajod legyen.
-Ricky, ne mondj ilyet, hogy meghalnál. - teremtettem le, hiszen ettől félek a legjobb. Belehalnék, ha elveszíteném. - Nem akarom többet hallani ezt.
Ricky végül nem mondott semmit, hanem ajkait finoman helyezte enyéimre és lágy csókokat adtunk a másiknak. Felröppentek azok a bizonyos pillangók a gyomromban és mindenem bizsergett. Eddig nem hittem el, hogy ilyen is létezik, hogy ennyire erős érzést tud táplálni a két fél egymás iránt, de Rickynek köszönhetően megtapasztaltam.

-Gyere, menjünk, mert a többiek már várnak. - adtam egy csókot Ricky ajkaira, majd a kezét megfogva húztam el a tükör elől. A sapkáját igazgatta, már percek óta. Kézen fogva sétáltunk végig a folyosókon, egészen az étkezőig. Ricky kinyitotta nekem az ajtót, majd előre engedett. Megakadt rajtunk pár kíváncsi tekintet, de nem különösebben zavart. Élveztem, hogy Ricky az én kezemet fogja.
-Mit szeretnél enni?-adta a kezembe a tálcát, majd átkarolta a derekam és egy puszit nyomott a hajamba.
-Hát, nem is tudom. Most mindent meg tudnék enni, farkas éhes vagyok. - válaszoltam miközben a felhozatalt pasztáztam végig a szememmel.
-Ledolgoztunk este némi kalóriát. - mosolygott rám Ricky kajánul.
-Így minden este szívesen adok le párat. - húztam az agyát.
-Akkor a ma esti program is meg van. - húzódott féloldalas mosoly Ricky ajkaira és magához húzva megcsókolt. Az étkezőben mindenki elhallgatott, ahogy látták, hogy mi történik köztünk.
-Na, mi van? - kiáltott fel Ryan. -Senki nem látott még csókolózó párt, vagy mi? Kaja azért ne essen ki a szátokból a nagy csodálkozás közepette.
Ryan határozott szavaira mindenki folytatta azt, amit előtte csinált. Rickyvel összenézve felnevettünk, majd a tálcánkra pakolva némi elemózsiát csatlakoztunk a fiúkhoz.
-Milyen nagy lett a hangod. -nevetett Ricky Ryan felé fordulva.
- Néha ilyen is kell. - húzta ki magát. -Meg hát, mit kell úgy csodálkozni.
-Kösz, haver! - nyújtotta kezét Ricky, majd lepacsiztak.
- Jól sikerült az éjszakátok, hogy ennyire ki vagytok virulva? - kérdezte nevetve Justin, miközben a rántottáját majszolta.
- Szerintem ez egyértelmű. - nézett ránk Chirs mindent tudó vigyorral az arcán.

Reggeli közben megvitattuk, hogy mit csináljunk ma. Sajnos ismét be kell iktatnunk egy újabb találkozót Noahval, aminek roppantul nem örülök. Megint összekutyulna mindent és utána csak feszültség lenne mindannyiunk között. Úgy gondolom semmi szükségünk erre, de Sköld mindenáron erőlteti ezt az egészet. Attól tartok, hogy valakinek baja lesz ebből. Ha csak nem mindannyiunknak.

Sziasztok kedveskéim!🖤

Rá kellett jönnöm, hogy igazán szégyellhetem magam. Már vagy másfél hónapja nem tettem ki új részt és nem adtam magamról semmi jelet. Ne haragudjatok!😔
Viszont szeptember 1. van, az az Ricky születésnapja. 🖤 Így ennek örömére, VÉGRE, jöttem egy új resszel nektek. Nem lett valami hosszú, de legalább valamit hoztam. 🖤 Fogadjátok sok szeretettel!🖤

(Rickynek pedig nagyon boldog születésnapot kívánok! 🖤 Hihetetlen, hogy ez a csodás ember már 32 éves és ennyi ideje teszi szebbé a világot. 🖤🖤🖤 )

Legyen szép hetetek!🖤🖤🖤

Puszi🦇