Queen of The Death (Ricky Horror)

8. rész

A bakancsom talpa halkan nyikorgott, ahogy a fekete fehér márvány járólapon lépkedtem. A széles lépcső, ami előtt elhaladtam, néhány fok után ketté ágazott és az emeletre vezetett, ahonnan a nyitott folyosóról le lehetett látni az előtérre. Az elágazásnál egy hatalmas, teljes alakos kép lógott. Sköld nézett vissza rám róla. Ugyan az az érzés fogott el, mikor besétált a szobába, szorongó és folytogató volt. Újra éreztem azt az émelyítő, édeskés illatot is, megmagyarázhatatlan atmoszféra lengi körbe ezt az alakot. Vonzza a tekintetet, de egyben taszítja is, nyugalmat sugároz, de közben megborzongsz tőle. Enyhén megráztam a fejem, majd az előbb észrevett festmények felé folytattam az utam. Minden kép alatt egy arany táblácska csillogott, amin egy név állt cirádás betűkkel belegravírozva egy rövidke mondattal együtt. Egyesével vettem szemügyre őket. Az elsőn egy vékony, keskeny vállú férfi szerepelt, bőre fehér volt akár a hó, haja világos szőke. Szája vékony volt és szemei mélyen ülők. Arvid Sköld név szerepelt a táblán, alatta ,,Szeretett édesapánk" felirattal. Ezzel egyértelművé vált számomra, hogy ez a férfi a vezető apja. Tovább lépve, a következő képen egy kedves arcú hölgy volt, haja különleges volt, nem az átlag hajszín. Vannak olyan boszorkányok, akik a képességüknek megfelelő színű hajjal születnek. Sötétkékes lila, enyhén göndör, hosszú fürtök keretezték az arcát. Szemeiben tűz égett, biztos nem lehetett egyszerű vele az élet. Erős lehetett és nem hagyhatta magát beskatulyázni, küzdhetett azért, amit ő akart. Én is ilyennek gondoltam magam, egészen mostanáig, míg ki nem csúszott a kezeim közül az irányítás.
-Linnea Sköld. - motyogtam a csillogó kis lapocskán álló nevet. - Szeretett anyánk. Késztetést éreztem, hogy megérintsem a táblát, hívogatott. Óvatosan nyúltam felé, vékony ujjaim megremegtek, majd ahogy hozzáértem a hideg fémhez lassan végig simítottam. Hirtelen éles fájdalom hasított a fejembe és fehér fényeket láttam mindenhol. Megismétlődött ugyanaz, ami lent az alagsorban: szemeim ismét kéken világítottak. Nem tudtam elengedni a táblát, megmerevedett a testem és csak a fájdalom volt, majd hirtelen bevillant egy jelenet. Egy kislány állt az előtérben, aki a hatalmas, plafonra erősített kristály csillárt nézte ámulva. Haja kékes lila volt, bőre fehér, sötétszürke szemei csillogtak. Emlékeztetett valakire. Talán...nem, az nem lehet. Én lennék? Jártam már itt gyerekként? Miért nem emlékeztem erre?
Következő pillanatban elsőtétült minden és egy női hangot hallottam.
-Hiba volt veled összekeverednem. - mondta a nő dühösen. Ismerős volt a hang valahonnan.
-Nem én kértem, hogy gyere ide, te akartál otthonról kiszabadulni. - vágott vissza egy férfi hang.
-Igen, mert összeakartam kötni veled az életem. - hisztizett a nő.
-Ez meg is történt, akkor miért vagy boldogtalan? - továbbra is dühöngött a férfi.
-Hát nem érted Tim? - váltott lágyabb hangnemre.
-Nem igazán. - jött a válasz.
-Nem szeretlek már. - mondta a nő gúnyosan.
-Takarodj a szemem elől! - kiabált a sértett fel, majd hallatszott egy csattanás.
Újabb foszlány villant fel, ahogy a világos szőke hajú férfi őrjöngve tép le a falról egy képet, amin egy fekete hajú nő szerepelt, majd a táblát is lefeszítette és elhajította. A képet fogta és eltűnt vele a lépcső mögött.
-Tim! - sietett le a lépcsőn a kékes hajú nő. -Tim, merre vagy?
-Mi van már anyám? - förmedt rá az idősödő asszonyra. Mikor megláttam a férfi arcát egyből fejbe vágott a felismerés. Ő Rickyék vezetője.
-Eltűnt ő is a hárpiával együtt. - mondta a nő kétségbeesetten.

Levegőért kapkodtam, ahogy újra a saját környezetemben voltam. Szívem majd kiugrott a helyéről, ez volt az első látomásom. Korábban nem tapasztaltam ilyet, ezért aggasztott. Mihelyst rendeztem a légzésem és szíverésem elkezdtem gondolkozni és összerakni a látomás darabjait, hogy mi is történt valójában. Zavaros volt az egész. Vajon ki lehetett azon a képen, amit Tim hevesen akasztott le a helyéről? És ki volt a másik személy, aki eltűnt a nővel együtt? Én miért nem emlékszem, hogy már jártam itt? Választ akartam a kérdéseimre. Futva indultam a lépcső felé, majd kettesével szedve a fokokat siettem vissza Ricky szobájához. Végig suhantam a folyosón, hosszú hajam lobogott mögöttem. Az ajtóhoz érve kopogás nélkül rontottam be a kék szemű magánszférájába, meg is lepődtem attól, ami a szobában fogadott. Csípőjére csavart törölközővel, vizes hajjal torpant meg a szoba közepén, ahogy én hurrikán módjára csapódtam be az ajtón. Kikerekedett szemekkel nézett rám, száját résnyire nyitotta és csak állt. Mondanom sem kell, hogy én is hasonlóan reagáltam, még a kilincset se engedtem el, ujjaim szorosan köré fonódtak. Fekete hajából hulló vízcseppek a vállán és a karján gördültek végig. Mindkét karját tetoválások fedték egészen az ujjáig, de a bal felkarján nem volt teljesen befejezve a minta. Mellkasán két rózsa helyezkedett el, azok között pedig egy kulcs. A nyakán lévő szív formájú tetoválást is jobban szemügyre tudtam venni így, hogy a haján kívül más nem takarta. Bőre fehér volt és halványan kirajzolódtak a bordái. Vékony csípőjét majdnem kétszer körbeérte a törölköző.
Hosszú másodpercekig álltunk és csak néztünk a másikra, mire megráztam a fejem és kipenderültem a szobából magammal húzva az ajtót. Mi a jó isten? Ennél cikibb nem is lehetett volna az egész. Igaz, ő is látott már törölközőben, de ez akkor is kellemetlen helyzet volt.
-Én...cs...csak...ne haragudj! - dadogtam a döbbenettől és a csukott, fa ajtót néztem.
-Semmi baj, gyorsan felöltözök. - jött a válasz bentről.
-Re...rendben. - nyeltem egy nagyot.