Queen of The Death (Ricky Horror)

19. rész

Ki kellett mennem az istállóba Lunához és Lupushoz. Ők az egyetlenek, akik nem fognak bántani soha. Róluk biztosan tudom, hogy szeretnek. Ricky nagyon megbántott ezzel. Fel sem fogja mekkora súlya volt annak, amit mondott. Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor nem lettem volna együtt Noahval, de ami megtörtént az megtörtént. Eleinte nem mutatta, hogy milyen is valójában, később ütköztek ki nála a bajok. Indulat kezelési problémái voltak, ami lelketlenséggel párosult. Így bele gondolva nem is szeretett engem soha, de én őt igen. Jobban, mint kellett volna és ő ezt kihasználta. Fiatal és naiv voltam még, nem ismertem fel előbb az igaz valóját Noahnak.

-Itt vagyok szerelmeim. - szólaltam meg, miután átléptem az istálló küszöbét. Lupus nyavogva futott elém, majd dorombolás közepette dörgölőzött a lábszáramhoz. Halvány mosoly húzódott az arcomra a macskám örömet látva, hogy újra itt vagyok. Hasa alá nyúlva emeltem fel és megölelgettem. Jól esett a bundájába temetni az arcom, végre egy önzetlen szeretetet árasztó lény.
-Oh, Lunám! - mosolyogva vettem ki a nyulat a ketrecéből, miután Lupusszal odasétáltam a bálákhoz, ahol hagytam őket tegnap. - Itt vagytok velem, így már rossz nem lehet semmi. Ugye ti szerettek engem? - kérdeztem őket, miközben felmásztam a kupac tetejére és az ölembe vettem őket. Luna, a nyúl válaszul nyalogatni kezdete az őt simogató kezemet. Újra pityeregni kezdtem és csak simogatta őket. Tudtam, hogy ők szeretnek. Nekik nem fontos mit tettem vagy kivel voltam együtt, mert ők nem ezért vannak velem. Ahogy babusgattam őket eszembe jutott, hogy Rickynek köszönhetem, hogy Luna és Lupus velem van. Elment és kockáztatta az életet miattam. Viszont nem kértem tőle, hogy menjen és hozzá el őket. Ő ezt megtette magától, vállalta, hogy vásárra viszi a bőrét ezzel. Emiatt hálás vagyok neki, de attól még mélyen megbántott.

Órákig kint ültem az istállóban és nem mozdultam onnan, még ebédelni sem voltam. Délután öt óra körül lehetett, amikor fogtam Lunát és Lupust, majd felvittem őket a szobámba. Luna kíváncsian, de félve ugrálta körbe a helyet és mindent végig szimatolt, míg Lupus egyből az ágyamra ugrott.
-Mindjárt jövök vissza, addig ne csináljatok semmi rosszat. - mondtam nekik, majd behúztam magam mögött az ajtót. Régóta nem ettek már, azért az étkező felé vettem az irányt, hátha tudok onnan hozni nekik valamit. Szerencsére nem futottam össze senkivel és a konyhán sem voltak, így bátran körbe tudtam nézni. Lunának hamar találtam almát és répát meg egy két kisebb tálat, amiben vizet tudok adni nekik. Lupusnak való eledel keresése hosszabb időt vett igénybe, mivel a hűtőszekrényeket is át kellett néznem. Végül találtam neki kevés csirke bőrt és némi halat. Dolgom végeztével összeszedtem mindent, majd mikor indultam volna vissza, gitár hangja zendült fel a hatalmas étkező másik felében. Megijedtem, mivel nem láttam senkit mikor bejöttem. Lehet utánam osont be, mikor én a konyhán voltam. A hang irányába fordítottam a fejem, hogy tudjam ki az, aki ilyen szépen gitározik. Megállt bennem az ütő, mikor felismertem. Ricky volt az. Fekete sapkáját a szemöldökéig lehúzta és pulóverének a kapucnija is a fején volt. Kék szemei előtérbe kerültek a sötét haja és ruhája miatt. Ígyis jól nézett ki, sőt ő mindenhogy jól néz ki számomra. Miért érzek ilyen erős vágyat iránta? Behunytam a szemem egy pillanatra, majd mély levegőt véve megindultam vissza a szobámba. Összeszorult a szívem, ahogy megláttam. Akarom őt, mindennél jobban, de most látni se szeretném.
-Várj, Nala! - sietett utánam. Megadóan álltam meg lehajtott fejjel, neki háttal.
-Ne haragudj, kérlek! - lépett elém. Szemében megbánás és bocsánatért esedezés tükröződött. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Nem igazán akartam látni ezek után, de mégis itt állt előttem teljes valójában. Nem tehetek róla, de már a puszta jelenléte miatt vibrál a levegő köztünk. Attól még nem fogok egyhamar megbocsájtani neki, hogy azt vágta a fejemhez, amit.
-Had menjek vissza a szobámba. - suttogtam, mivel így jöttek ki a szavak a számból.
-Nala, kérlek hallgass meg! - állta utamat továbbra is Ricky.
-Nem! Nem mondasz semmit! Eleget hallottam már tőled. - teremtettem le, mire a hangos megnyilvánulásomtól összerezzent. Szemeim ismét könnybe lábadtak és egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon. Farcsarta Ricky szívét, hogy így belém rúgott. Legszívesebben szorosan magamhoz öleltem volna és csak zokogtam volna. Noah
megjelenése mély sebet szakított fel a lelkemen, és tudom, hogy Ricky lenne rá a gyógyír, de haragszom.
Tenyerét az arcomra simította és a hüvelykujjával letörölte a könnyet az arcomról. Keze meleg volt és puha. Szememet becsukva hajtottam a fejem a tenyerébe.
Mikor feleszméltem, hogy mi is történik ellöktem a kezét és elviharzottam mellette. Végig siettem az egész épületen, a szobámig meg sem álltam. Odaérve becsaptam magam mögött az ajtót és háttal neki dőltem.
-Szedd össze magad, Nala Midnight! Nem sírhatsz állandóan. - mondtam magamban, majd mély levegőt véve letöröltem az arcom. Lunának és Lupusnak szánt ennivalót kirakosgattam a tálakba, majd letettem a földre, hogy csemegézhessenek. Kis idő múlva, ahogy megérezték az illatot, rávették magukat. Luna a zöldséget és gyümölcsöt nyammogta, míg Lupus a húst. Elfeküdtem az ágyon és hallgattam, ahogy Luna ropogtatja a répát. Megnyugatató volt, hogy most nem a gondolataim feszítették szét a fejemet.