Queen of The Death (Ricky Horror)

14. rész

*~ Nala szemszöge ~*

Miután ott hagytam őket a kastély körül kezdtem sétálgatni, hogy kiszellőztessem a fejemet. A rosszat látják bennem és semmi mást, pedig nem vagyok olyan szörnyű, mint ahogy ők gondolják.
Hosszú percek után leültem a fűben, ahol a legtávolabb voltam tőlük. A nap sugarai melegen cirógatták az arcomat, amit becsukott szemmel élveztem. Egy valamit nem tudok kiverni a fejemből: Rickyt. Lassan mindenhol őt látom, pedig megfogadtam magamnak, hogy nem lehet semmi. Lelki szemeim előtt látom a mosolyát, a kék szemeit, a sápadt fehér bőrét és fekete tincseit. Tökéletes ez a férfi. Mégis hogyan tudnék parancsolni magamnak? Közben ott motoszkál a fejemben, hogy jobb ha leállítom magam, hiszen nem fogok itt maradni örökké.
A magammal való hadakozás közben észre se vettem, hogy Ricky közben felém tartott.
-Ne haragudj miattuk. - huppant le mellém. - Nem szoktak ilyenek lenni.
-Nem haragszom. - rántottam meg a vállam. - Úgy néz ki, hogy én vagyok a bajok okozója.
-Dehogyis, Nala. Én már tudom, hogy nem így van. - vágta rá egyből Ricky és lágy mosoly bújkált ajkain.
-Akkor nem biztos, hogy tudsz mindent. - nevettem el magam kínomban.
-Ezt neked hoztam. - nyújtott át egy fekete színben pompázó rózsát. Szeretett volna kiengesztelni, pedig mindketten tudtuk, hogy nem ő tehet az egészről.
-Ez csodálatos! - ámultam el, ahogy megláttam a virágot Ricky háta mögül előbukkanni. - Imádom!
-Örülök, ha tetszik. - mosolygott továbbra is és láttam rajta, hogy egy kicsit zavarba jött.
-Mondtál nekik valamit? - kérdeztem némi hallgatás után. A válaszra várva az ujjaim között forgattam a rózsát és a leveleit babráltam.
-Nem. - rázta meg a fejét. - Csak kiosztottam őket.
-Figyelj, én nem akarok neked gondot. - fordultam teljesen szembe Rickyvel.
-Milyen gondot? - nézett rám összeráncolt szemöldökkel.
-A fiúkkal kapcsolatban. Nem szeretném, ha miattam lennétek haragban. Gondolom mióta én itt vagyok fenekestől felforgattam mindent. Ti egy összeszokott csapat vagytok és nem én szeretném tönkretenni ezt. - válaszoltam lehajtott fejjel és a rózsát néztem, mintha tudna bármi megoldást erre a problémára.
-A srácok sok mindent nem értenek, ami nekem fontos. Nem szoktunk gyakran veszekedni, de van amiben nem értünk egyet, mint például ez is. Chris, ha valamit a fejébe vesz, akkor nagyon nehezen lehet meggyőzni az ellenkezőjéről. - mondta, miközben a cípőfűzője véget csavargatta.
-Lehet igaza van Chrisnek. - erőltetett, fancsali mosoly költözött az arcomra.
-Nem, én tudom, hogy te jó boszorkány vagy. Nem voltam még ennyire biztos semmiben, mint ebben. Chris és a többiek nem ismernek téged. - ült közelebb hozzám.
-Te sem ismersz még igazán. - néztem rá elkeseredetten.
-Annyira igen, hogy tudjam jószívű és jólelkű vagy. - mosolygott rám, majd a kezem után nyúlt és megfogta azt.
Jól esett, hogy ő így gondolja és ki is mondja. Tényleg nem tudom mi lenne velem itt nélküle. Valószínűleg még mindig láncra lennék verve abban a koszos helyiségben. Ricky annyit tett már értem, mint előtte senki. Örökké hálás leszek neki, míg élek.
Lenéztem az egymáson pihenő kezeinkre és melegség öntötte el a mellkasom. Akaratlanul mosolyodtam el és szorítottam meg a tenyeremben pihenő vékony ujjait. Ha a közelemben van nem tudom felhúzni azt a falat közénk, amire szükség lenne, hogy távol tudjak maradni tőle. A tiszta őszintesége és a személyisége miatt lehet ez. Az igazat megvallva egy részről nem bánom, sőt szeretnék közeledni, de más részről félek, hogy csak rosszat okoznék neki és bajt. Félek, hogy összetörném és ezt ő nem érdemli meg.
-Nala? - törte meg a nyugodt csendet Ricky.
-Mit szeretnél mondani? - néztem a világos kék szemeibe.
-Örülök, hogy itt vagy. - mosolygott. - Bár jobb lett volna, ha nem így kerülsz ide, ahogy megtörtént.
-Hát, pedig így alakult és nem lehet nem megtörténté tenni. - mondtam, miközben a fülem mögé tűrtem a hajam.
-Sajnos. - suttogta Ricky. - Ne haragudj, kérlek!
-Ugyan már Ricky. - ráncoltam a
homlokomat. - Te egy parancsot teljesítettél, és akkor védtél meg igazán, mikor a többiek bántani akartak.
-De én... - kezdte volna az önostorozást.
-Ricky! - szóltam rá, majd a tenyerem az arcára simítottam. - Köszönöm!
Szemei ragyogtak és mosolygott csak, majd kezét enyémre tett, ami az arcán pihent.
-Hey, skacok! - kiáltott valaki a háttérből megtörve a pillanatot. Ricky mögül kinézve láttam, hogy a lobogó zöld tincsek Justinhoz tartoznak. Szemeimet megforgatva engedtem vissza a karom az ölembe. Ricky is megfordult, hogy szemügyre vegye az illetőt.
-Már csak ő hiányzott. - mormogtam grimaszolva.
-Nem zavarok? - kérdezte lihegve, mikor közelebb ért.
-Ami azt illeti, igen, zavarsz. - vágtam rá nyersen.
-Bocs, az előbbiért. - állt meg mellettünk.
-Bocs? Csak ennyi? - kérdezett vissza nyugodtan Ricky, majd felnézett rá felhúzott szemöldökkel.
-Mit mondhatnék még? - tárta szét a karjait.
-Talán inkább meg se kellett volna szólalnod. - álltam fel és Justin elé léptem. Kérdőn nézett rám, mivel nem igazán értette, mit szerettem volna mondani. - Tudod, hallottam, mikor Rickynek megígérted, hogy te segíteni fogsz és ha bármi van rád számíthatunk.
-Te eszméletlen voltál akkor. - mondta döbbenten.
-Annyira nem, hogy ne hallottam volna. - vágtam vissza.
-Fenébe. - fogta meg a fejét Justin, majd ütött egyet a levegőbe.
-Úgy, úgy. - mondtam, és összeszorítottam a számát.
-Ne haragudj Nala, nem tudtam, hogy te is tudsz róla. - fogta meg a vállam.
-Mert az jobb, ha csak Rickynek fordítasz hátat? - kérdeztem kiemelve a csak szócskát. Justin nem válaszolt semmit, hanem a társára sandított a vállam felett. Pár másodpercig néma, feszült csend állt be, mindenki a másikra lesegetett.
-Na jó! - emelte fel a hangját Ricky. - Megbocsájtok, csak történjen már valami.
-Köszönöm! - könnyebbült meg Justin és kifújta a benn tartott levegőt.
-Viszont többet ilyet nem szeretnék. Megesküdtünk, hogy a másikat nem hagyjuk szarban. - mutogatott Ricky Justin felé.
-Igen, tudom, de Chris... - húzta a száját a zöld hajú.
-Régebb óta ismerem Christ, mint te. Nem kell bemutatni. - rázta meg a fejét Ricky.
-Akkor szent a béke? - nyújtotta a kezét.
-Igen. - fogadta el Ricky és kezet ráztak.
-És te, Nala? - nézett rám félve Justin. Szigorú pillantásokkal illettem, én nem tudok ilyen könnyen megbocsájtani. Rickynek sem eshetett jól Justin húzása, de tudta, hogy nem lehetnek örök haragban.
-Tüskét hagytál bennem emiatt. - szűkült össze a szemem. - Az ígéret az ígéret.
-Tudom Nala és ne haragudj, de Chris forró fejű ilyen szempontból és ő a bandánk feje. Ha nemet mondanék valamiben biztos a fejemet venné. - magyarázkodott.
-Rickynek se szedte le a fejét. - mondtam.
-Jó, de őt ezer éve ismeri már, én meg új vagyok még. - szabadkozott.
-Új? - néztem kérdőn Justinra. - Azt hittem, hogy te is velük vagy már régóta.
-Nem. - válaszolt röviden, majd Rickyre nézett, akin láttam, hogy érzékeny témát érintett a beszélgetés. Fejét lehajtotta és arcára gondterheltség és szomorúság ült ki. Valami történhetett nem is olyan régen, ami megviselte. Ennek láttán nem is akartam tovább firtatni a témát, majd ő elmondja ha szeretné és akkor én ott leszek, hogy meghallgassam.
-Jó, akkor ezt meg is beszéltük. - reagáltam a szituációhoz merten gyorsan.
-Jah, igen. - bólogatott hevesen Justin. - Én, akkor megyek is.
-Rendben. - intettem, majd a zöld hajú elindult abba az irányba, ahonnan jött. Ricky felé fordultam, aki még mindig szomorúan a gondolataiba mélyedt.
-Ricky, minden rendben van? - léptem elé és a vállára tettem a kezem.
-Micsoda? Mit is mondtál? - rázta meg a fejét zavartan.
-Hogy minden rendben van-e. - ismételtem el.
-Persze, persze. - erőltetett egy mosolyt az arcára. Éreztem, hogy valami olyan történhetett, ami mély nyomot hagyott benne, de jobb nem erőltetni.