Queen of The Death (Ricky Horror)

13. rész

-Mit akar tőlem? - szálltam le az asztalról és tisztes távolságot vettem fel. Még véletlenül sem akartam a kelleténél közelebb lenni Timhez, hideg futkosott a hátamon tőle.
-Amire a vér kötelez. - válaszolt a szokásos kimért stílusában.
-Mi felé vér? Nem értem én ezt. - keltem ki magamból. - Itt mindenki csak révuszokban beszél. Konkrét válaszokat akarok.
Ricky megfogta a kezem, hogy megnyugtasson, de ahogy hozzám ért megráztuk egymást. Felszisszentem, mivel ez nem olyan volt, mint korábban, ez most fájt.
-Annyit kérek, hogy segíts nekem. Utána mindent megtudsz, ígérem. - állt fel a székből és elindult felém.
-Most arra kér, hogy forduljak azok ellen, akik a gondomat viselték eddig? A családom ellen? -csattantam fel dühösen.
-Részben igen. - maradt nyugodt Tim.
-Hát köszönöm, de abból nem kérek. Én nem vagyok olyan, mint maga vagy Aletta. Én nem fogok ilyet tenni. - álltam ki a magam igazáért.
-Még nem tudod, amit én. Hidd el, meg fog változni a véleményed. - mosolyodott el halványan. Megráztam a fejem, majd kiviharzottam a szobából. Ebben a helyiségben egy percnél többet sem vagyok hajlandó eltölteni. Undorító ez az alak is, csak mint Aletta. Abban a nőben is mélységesen csalódtam, hogy képes ilyet tenni velem, egy emberével, akit a jobb kezének titulált.

-Hey, Nala! - sietett utánam Ricky, miközben én a folyosón járkáltam fel s alá idegességemben. - Próbálj megnyugodni, kérlek.
-Hogyan, mikor ilyet kér tőlem? - kiabáltam és közben a szóban forgó személy ajtaja felé mutattam.
-Tim már csak ilyen. Az önös érdekei az elsők számára, azon kívül más nem létezik. - mondta nyugodtságot árasztva, hátha rám is hat. Sikerrel járt, mert részben sikerült leküzdenem a bennem fortyogó dühöt. Számomra hihetetlen, hogy valaki ilyen hatással tud lenni rám. Nehezen tudják kezelni a hirtelen haragomat és a lobbanékonyságomat, de neki megy. Ő tudja, hogyan szóljon ilyenkor, tudja mit kell mondania, hogy ne az ellenkezőjét érje el vele. Vonz ez a nyugodtság és biztonság érzet, amit a kisugárzásával áraszt magából. Késztetést érzek, hogy a karjai közé bújak, mikor velem van, de nem veszthetem el az eszem. Attól még az ellenséges csapathoz tartozik, de már nem tudom, hogy ki az és ki nem. Aletta, ha tényleg számítanék neki, akkor nem ilyen módszerekkel próbálna újra vissza szerezni Sköldtől. Ezzel nem azt fogja elérni, amit ő akar, így csak eltávolodok tőle.

-Gyere Nala, menjünk! - tette a kezét a hátamra Ricky. - Lehet nem ártana lefürdened.
Kérdőn néztem rá, nem értettem, hogy mit akár ezzel mondani. A mellkasom felé biccentett, mire lenéztem magamra. Véres voltam. Már rám száradt, de még mindig árasztotta magából a vas szagot. Gyomrom felkeveredett, ahogy eljutott a tudatomig, hogy mi is van rajtam.
-Szerintem is menjünk. - bólintottam, csak ennyire futotta tőlem. Egy pillanatra megrogyott a térdem, mire Ricky utánam kapott. - Jól vagyok. - néztem rá és kihúzta magam.
Visszaérve a szobába egyből a fürdő felé vettem az irányt, meg akartam szabadulni ettől a mocsoktól, ami rajtam volt. A vizet megnyitva a legmelegebbre állítottam, majd levettem a ruháimat és beléptem a zuhanyzóba. Szememet behunyva a vízsugár felé fordítottam az arcom és csak hagytam, hogy végig csorogjon a testemen. A megszáradt vér is szépen lassan a lefolyóban tűnt el. Alaposan megmostam magam, nem akartam, hogy véletlenül is maradjon rajtam. Miután végeztem, megtörölköztem és a szokásos módon magam köré csavartam a fürdőlepedőt. A tükörhöz lépve a kezemmel töröltem le a párat, hogy lássam magam benne. Arcom nyúzott volt és a szemeim alatt kezdtek kirajzolódni a sötét karikák, még az arccsontom is jobban kilátszott a szokásosnál.
-Éljen! - dünnyögtem, miközben megforgattam a szemem. Viszont volt még valami, ami szemet szúrt. A mellkasomról nem tűntek el teljesen a hegek, nyomot hagytak maguk után. Állkapcsom megfeszült az idegességtől és a mosdókagylóra csaptam. Visszhangozva csattant a kezem kerámián, bele is sajdult egy pillanatra a tenyerem.
-Jól vagy? - érkezett a kérdés Rickytől.
-Ennél jobban nem is lehetnék. - válaszoltam szarkasztikusan. - Aletta elintézett. - csaptam ki az ajtót és Ricky elé tárult a bosszankodásom tárgya. Meghökkenten ugrott hátra az ajtó csapódása elől. Az arcát néztem, miközben a mellkasomon maradt hegeken akadt a szeme. Fogait megcsikorgatta és nyelt egyet.
-Keresünk megoldást rá, hogy eltűnjenek. - nézett a szemembe. A fejemet megrázva húztam fel az egyik szemöldököm és sóhajtottam egy nagyot.
-Felöltözök. - jelentettem ki.
-Rendben. - bólintott. - A ruhák, amiket kértem neked, bent vannak a szekrényben, ott találod majd őket. - mondta és elindult az ajtó felé.
-Köszönöm! - szóltam utána, mire megfordult és rám mosolygott. - Kint várlak majd.
Hálás voltam Rickynek, nélküle nem is tudom mi lenne itt velem. Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy jobb helyen vagyok itt. Aletta nem törődik mással, csak magával, neki mások élete nem számít. Ennyi idő alatt más módját is megtalálhatta volna, hogy visszakerüljek hozzák. Valószínűnek tartom, hogy már az elejétől fogva tudta hol vagyok. A nagy büszkesége miatt nem jött még el ide, ezért akar ilyen módszerekkel haza "csalogatni", de nagyon rosszul csinálja.