MY TREASURES - ✓

Alone | Changlix

Koppan az esőcsepp az ablaküvegen, Changbin megnézi telefonját; nem várja üzenet. Legalábbis attól nem, akitől szeretné.
Mert neki írhat bármennyi ember, mit sem számít, ha egyik sem Felix.
Szürkeség öleli körbe a szobát — sötétség kering, mint szívében, amiből a hiány mindent kiölt.

Egyedül van Felix nélkül.

A létezés értelmét vesztette, mióta kilépett életéből, s ezt feldolgozni nem képes. Nem találja helyét, összeomlik, s a biztos pont hiánya miatt, mely a kapaszkodója volt, összezuhant.

Jobban maga mellett kellett volna tartania? Mit kellett volna másképpen tennie?
Mert valójában mindent elkövetett volna azért, hogy ők ketten boldogak lehessenek - együtt.

Mert csakis együtt lehetnek boldogok.

Mai napig bízik abban, hogy a dolgok megoldódnak, hisz találkozásuk nem lehetett véletlen. Kissé a semmiből jött és kínos volt, de mindezek mosolyra késztető emlékek. Majdan, mikor tán' nem is számítottak rá, egy nyári hajnalon minden szorosabbá fűződött.
S ekkor Changbin úgy érezte, képes bízni.

Furcsa volt, hogy a megszokott köntörfalazás szépen lassan hanyagolódott el, ahogyan a falak leomlottak, ám nem bánták - tudták jól, hogy ha megnyílnak, annak nem lesz negatív oldala.

Changbin úgy érezte, hogy Felix hiába van messze, senki nincsen közelebb hozzá.

S talán klisés, de első találkozásukkor - majd az összes többinél - otthonra is lelt. S életében is mindhiába jöttek nehézségek, Felix mellette volt. S meglehet, fizikálisan nem, de lelkük szinte összefonódott - ezért lehetnek jól csakis együtt.

Changbin akart annyit nyújtani, mint neki Felix. Meg akarta és akarja is hálálni mindazt, amit érte tett a másik, hiába tudja, ez szinte lehetetlen.

Az egész életét megváltoztatta.

És megtanította, hogy milyen is igazán szeretni valakit.

De most mégis egyedül üldögél Changbin. Telefonja megrezzen. Nem Felix az. Nem számít.
Nem érdekli senki más. Nem is fogja. Ha nem beszélnének soha többé, neki akkor is ő lenne az első - túlságosan is ragaszkodik az ő csodájához, hiszen olyat tett, mint senki; szeretve érezhette magát Felix által.

S hiányzik neki minden egyes - sajnos már elmúlt - pillanat. De a remény él. Szüntelen bízik abban, hogy a másik mellette marad, mert nem érzi képesnek magát arra, hogy nélküle éljen.

Ő vált élete központjává, s ez örökkön örökké így marad — hiszen nem lehetett mindez véletlen, nem lehet, hogy véletlen sodorta össze őket a világ.
Ez egy törvényszerűség — mint az, hogy Changbin csak akkor lehet jól, ha Felix mellette van.
Nélküle nem élet az élet.

Nélküle semmi sem jó.

Másra sem vágyik, csak arra, hogy magához ölelhesse élete értelmét, otthonra találjon, ne engedje el soha, és megóvja az egész világtól is.
Mert neki az számít, hogy ő boldog legyen, s tudja, ezért bármit megtesz.

🌠

Changbin
Felix, jól
vagy így?

Changbin
Ugyan, minek
kérdezem, tudom,
hogy nem.

Changbin
De majd ha már
együtt leszünk a
világ forgatagában,
s magamhoz ölellek,
akkor boldogok lehetünk

Changbin
És nem kell, hogy
minden tökéletes legyen

Changbin
Csak bízz bennem,
hogy az életed összes
gondját is megoldom

Changbin
Érted bármit megteszek

Changbin
Csak engedd meg

Changbin
Kérlek

Changbin
Hiszen szeretlek

Changbin
És az életemen túl is,
az örökkénél is tovább
szeretlek

Changbin
Mert egy így van rendjén,
s nem lehet másképp

-boglarkq♡