The Gambler -Sirius Black fanfiction (fordítás)

5. rész

Sziasztok. Tudom rengeteget vártatok az új részre, és nagyon sajnálom ,hogy ennyit késtem. Gondolom mindenki értesült már arról,hogy az iskolák bezártak , még nem tudom ,hogy alakulnak az online óráim, de valószínűleg több időm lesz fordítani. Ti mit gondoltok erről a helyzetről? 

E m e r a u d e :

„Oké, menj és találj, valakit majd beszélgess vele."-suttogta Sirius egy könyvespolc mögül a könyvtárban.

„Mindenki olvas, nem fogom őket megzavarni." –suttogtam vissza

Sirius mögött álltam és teljesen ki voltam akadva. Figyeltem arra, hogy ne mutassam ki, de éreztem, hogy a szívem majd kiugrik a helyéről, sokkal gyorsabban vettem a levegőt a megszokottnál, és ha ez nem lenne elég még a kezem is izzadt.

„Ezt nem mondhatod komolyan Emeraude, csak beszélned kell valakivel három percig és kész is vagy a feladatoddal."

Tényleg féltem, nem beszéltem soha senkivel se a hét év alatt, Lilyt és Siriust leszámítva. Azt se tudom, hogyan kéne bemutatkoznom. „Helló, Emeraude vagyok, Emeraude Lachlan vagyok. Soha nem beszéltem eddig senkivel sem a hét év alatt, de most kényszerítenek. Akarsz beszélni a kedvenc filmedről?"

Ez biztos nem működne, két dolog miatt sem: ez egy kicsit furcsa lenne és a varázslók nem is tudják mi az a film.

„ Kit érdekel? Én választottam neked ezt a helyet, mert azt gondoltam, hogy itt kényelmesen fogod érezni magadat egy helyen, ami számodra kényelmes. Csak csináld Strawberry, nem akarsz elbukni, nem igaz?"

Meg akartam folytani de ez helyett inkább csak ránéztem.

„ Túl bonyolult ez neked? Tudnom kellett volna, hogy nem állsz még erre készen." –mondta Sirius.

Nehezen lélegeztem, de aztán sarkon fordultam arra készen, hogy bebizonyítsam neki, hogy téved. Meg tudom csinálni. Meg kell csinálnom.

Valószínűleg soha nem csináltam volna meg, ha nem lettem volna kompetitív ember. De az voltam és készen álltam arra, hogy teljesítsem a kihívást.

Szétnéztem a könyvtárban, miközben valaki olyat kerestem, akivel tudnék beszélni. Nem fogok egy mardekárossal beszélni abban biztos voltam és abban is, hogy hollóhátassal sem. Igaz, hogy a hollóhátsasok szeretnek olvasni, mint én, de nem szeretik, ha valaki megzavarja őket olvasás közben.

Rajtuk kívül csak pár hugrabugos és griffendéles maradt. Ismerős arcok után néztem, pontosabban olyanok után, akik szintén hetedévesek. Két ilyen ember volt: egy hugrabugos lány, szőke hajjal, aki egy könyvet olvasott a mágia történelméről a másik pedig egy griffendéles fiú volt barna hajjal és néhány heggel az arcán. Aztán rájöttem, hogy a fiú Remus Lupin, az egy a tekergők közül. Előszőr a hugrabugos lányhoz terveztem menni, de aztán megláttam a könvet, amit Remus olvasott.

Dr. Jekly és Mr. Hydeot olvasta Robert Lousis Stevensontól. Számtalan alkalommal olvastam ezt a könyvet. Minden féle könyvet olvasok, de az ilyen típusú könyvek a gyengéim. Nagyon jól meg van írva és ez mellett még érdekes is.

A könyv miatt eldöntöttem, hogy Remussal fogok beszélni.

„Ez a benső barát, akit tulajdon lelkemből hívtam elő, és útjára engedtem, hogy cselekedjék kedve szerint, természettől fogva gonosz és hitvány volt; minden tettének, gondolatának középpontja önmaga: vadállati mohósággal szürcsölte a gyönyört mások rettentő kínjaiból; könyörtelen volt, mint egy kőszobor".-mondtam miközben leültem vele szembe lévő székre.