Sziasztok. Meghoztam az új részt. Sajnálom, hogy ennyit késtem vele. Kettészedtem ezt a fejezetet. A másik része még a héten érkezni fog, Sirius szemszög lesz. Jó olvasást kívánok. Az esetleges hibákért elnézést.
E m e r a u d e:
Rettegtem a Bájitaltan órától. Mindent megtettem annak érdekében, hogy elkerüljem Siriust az elmúlt napokban, de tudtam, hogy Bájitaltanon nem lesz lehetőségem arra, hogy elmeneküljek.
A lányokkal való beszélgetés után eldöntöttem, hogy lehet, adok neki egy újabb esélyt, de ki is kell érdemelnie, az egyszer biztos. Ennek ellenére még mindig azon gondolkoztam, hogy hogyan kéne őket megleckéztetni, ötletem viszont még nincsen rá. Azt akartam, hogy tökéletes legyen, mint minden, ezért várok, még ki nem találom a lehető legjobb ötletet.
Hétfőn harmadik órában Bájitaltanom van, ez miatt pedig olyan ideges voltam, hogy az ebédet is kihagytam. Nem voltam éhes. Igaz, hogy Siriusról van szó, ennek ellenére félek, és ha ez nem lenne elég a fejemben rosszabbnál rosszabb lehetőségek játszódtak, „mi történhet" címszó alatt.
Sose értettem, hogy kerülhettem a Griffendélbe. Mindentől félek, ez miatt mindig is kívülállónak éreztem magam, de ettől függetlenül biztos van valami oka, hogy ide osztottak be, remélem egynap majd megtudom.
Időben érkeztem órára, mint mindig, amikor beléptem a teremben, abban a pillanatban megbántam ezt a tettem, és el akartam tűnni onnan. Miért? Mert a mellettem lévő széken Sirius ült, meglepően korán érkezett, hogy beszélni tudjon velem. Sejthettem volna.
Mély levegőt vettem, majd megindultam az üres szék felé, amikor leraktam a cuccomat Sirius tankönyvei mellé, Sirius felnézett és rám mosolygott.
„Szia, Strawberry."-mondta egy mosoly kíséretében.
„Hagyjuk ezt inkább."- morogtam.
„Nézd, Emeraude.. Sajnálom. Igazán sajnálom. Nem kellett volna, arra kényszerítselek, hogy a kutya közelébe menj."
Meglepett vele, hogy rögtön bocsánatot kért, de ettől még nem fog azonnal megbocsátani neki.
„Oh, igazán?"- csattantam fel.
„Sajnálom. Tudom, hogy hülyeség volt. Tudod, hogy nem szokásom bocsánatot kérni, igaz?-mondta.
Tisztában voltam vele, hogy nem szokása bocsánatot kérni. Mindenki tudta, hogy akármit is csinál soha nem bánja meg. Úgy játszott a lányokkal mintha babák lennének. Állandóan bosszantott másokat, és szórakozott velük. Udvaritalanul viselkedett a tanárokkal. Ennek ellenére volt egy érdekes, egészen titokzatos oldala, erre pedig minden lány nagyon kíváncsi volt.
Tudatni akartam vele, hogy nem vagyok olyan, mint a többi lány. Többre lesz szüksége, mint egy mosolyra, ha helyre akarja hozni a dolgokat.
„Igen tisztában vagyok ezzel, köszönöm."-válaszoltam miközben elrendeztem a könyveimet. „ De nem tetszett az, ahogyan bántál velem. Mintha a kutyád lettem volna."
Siriusból kitört a nevetés, ami megerősített abban, hogy nem a megfelelő szót használtam arra, hogy elmagyarázzam neki az érzéseimet.
„ Komolyan mondom. (serious=komoly) Ne fogom hagyni, hogy így bánj velem."
Legutoljára még Siriusnak hívtak. –válaszolta komolytalanul.
(angol szóvicc, hasonlóan ejtik mint Sirius nevét, magyarul nem olyan vicces, de nem tudtam mást kitalálni helyette)
Rábámultam, miközben minden erőmmel azon voltam, hogy ne nevessem el magam, ezért csak felhúztam a szemöldökeim és továbbra is őt néztem.
„ Oké, fogalmam sincs, hogy mondjam, de nincs olyan sok lehetőség rá. Őszintén sajnálom. Hinned kell nekem."
„Hihetek neked?"
„Igen! Mit csináljak, hogy bizonyítsak neked?"
Egy pillanatra elgondolkoztam.
„ Fogalmam sincsen. Gondolkoznom kell rajta."
„Rendben, de ne tartson sokáig, bizonyítani akarok neked, hogy bízhatsz bennem."
Bólintottam majd elfordultam. A terem megtelt diákokkal, az óra pedig pillanatokon belül elkezdődött. Ez volt az első alkalom, hogy nem figyeltem a tanárra, de teljesen máshol jártam, azon gondolkoztam, hogy mit találjak ki neki. Tudom, hogy nem éppen kedvesen viselkedett velem, de felajánlotta, hogy bármit megtesz. Ez egy jel, hogy tényleg azt akarja, hogy bízzak benne. Amióta velem beszél, szerintem nem randizott egy lánnyal sem. Tudom, hogy még csak egy hónap telt el az iskolából, de nem hinném, hogy egy hónapig ne lett volna barátnője az elmúlt három évben.
Azt szerettem volna, hogy ha ez egy jel lenne arra, hogy változtatni akar.
Nem szerettem volna, hogy ha teljesen megváltozik, mert ez nem lenne kifogástalan tőlem, csak annyit szeretnék, hogy egy kicsit legyen kedvesebb az emberekkel. Soha nem fogom arra kérni, hogy fejezze be a csínytevéseket, mert ez olyan lenne, mintha engem arra kérne, hogy ne olvassak.
Észre se vettem, hogy már elkezdődött az óra. A tanár magyarázata helyett egy fiún járt a fejem. Igen. Én Emeraude Lachlan kedvelem Sirius Blacket. Utálom, hogy ennyi érzést ki tud belőlem váltani, de ez sem segít abban, hogy ne kedveljem.
YOU ARE READING
The Gambler -Sirius Black fanfiction (fordítás)
Fanfiction„Tudod, amikor valaki hozzád beszél szokás válaszolni. Csak úgy mondom" -mondta, a hangjában megjelenő arroganciával. A könyveimet az asztalra tettem, majd ismét rá néztem válasz nélkül. Nem fogom neki megadni, amit akar. „Szóval Emeraude. Miért nem...