The Gambler -Sirius Black fanfiction (fordítás)

21. rész

Sziasztok. Meghoztam a következő részt. Az esetleges hibákért elnézést. 

E m e r a u d e:

„Engedj el, kérlek!"-könyörögtem, oda sem nézve, hogy ki az.

Nem kell hozzá Merlinnek lenni, hogy kitaláljam, ki az.

„Nem tehetem, Emeraude. Kérlek, nézz rám."

Tudom, hogy nem kellett volna, de valami a hangja hallatán arra kényszerített, hogy ránézzek, a könnycseppek folyamatosan folytak le az arcomról.

„Boldog vagy? Megkaptad a pénzed. McKinnont. Rádöbbentettél arra, hogy milyen bolond voltam. Boldogabb vagy? Többet nem kell semmit se tetetned."-zokogtam, a szemeibe nézve.

Azt akartam, hogy tudja, mennyire fáj, amit csinált. Mennyire összetört. Azt akartam, hogy Ő is rosszul érezze magát. Már ha tudja rosszul érezni magát akármi miatt. Sirius Black. A fiú, akiről véleményt formáltam, majd azt hittem, hogy megismertem, és tévedtem vele kapcsolatban.

„Emeraude, sajnálom. Egy seggfej vagyok, tudom. Amikor veled vagyok, akkor viszont kevésbé vagyok az. Szeretlek. Tényleg."-szomorúnak tűnt, és mintha a bűntudat jelei is megjelentek volna az arcán.

„Igen, igazad van." fújtattam, hamis nevetéssel párosítva.

„Az igazat mondom!"-kiabálta Sirius.

„Oh, igazán? Akkor miért fogadtad el a pénzt?"

„James kényszerített rá. Nem akartam elfogadni. Bűntudatom volt már akkor is, el se tudod képzelni mennyire."

„Persze, és ezt nekem elkéne hinnem? Azok után, hogy mennyi mindenben hazudtál nekem?"-kiabáltam, éreztem, hogy a düh átjárja a mellkasom. „Ha tényleg szeretnél vártál volna Novemberig, és akkor nem a fogadás miatt jöttünk volna össze. Ha szerettél volna nem fogadtad volna el a pénzt."

Sirius az egyik kezét a homlokára tette, majd végig futtatta kezét a hajában. Úgy nézett ki, mint aki dühös magára, szomorú, és rosszul érzi magát. Nem volt elég ahhoz, hogy változtasson a helyzeten. Összetört.

„Bíztam benned. Elmondtam neked mindent. Szerettelek.-zokogtam. Hazudtál nekem. Titkolóztál előttem. Sose szerettél. Feladtam mindent, amit ismertem azért, hogy veled legyek. Azért, hogy merész legyek egyszer az életben. Megpróbáltam mindent, hogy igazán boldog legyek, de sose éreztem magam ilyen nyomorultul, megalázottan és összetörten ezelőtt. Összetörtél Sirius Black, gratulálok hozzá, sohasem gondoltam volna, hogy lehetséges, hogy valaki mégjobban összefog törni. Remélem büszke vagy magadra."

Szó nélkül megfordultam és otthagytam. Már nem futottam. Tudtam, hogy úgysem jön utánnam.

Egy barátom nincs, aki vállán kisírhatnám magam. Senki, akiben bízhatnék.

Mindenki tudta, de senki nem mondta el. Lily sem.

Egyedül voltam. Teljesen egyedül ezen a hideg napon.

McKinnon megígérte, hogy megbánom. Igazából örülök neki, hogy tudom. Legalább Black nem fog velem többet szórakozni, és a hátam mögött kinevetni.

S I R I U S :

Hogy gondolhattam azt, hogy Emeraude sosem jön rá, vagy ,hogy McKinnon nem mondja el neki? Akkor egy idióta vagyok.

És most.. Nincs többé, Emeraude. Megbízott bennem. Mindent elmondott magáról, a múltjáról. Én pedig nem voltam képes neki elmondani a fogadást. Hiba mondogattam azt, hogy az Ő érdekében teszem. Nem volt igaz. Azért tettem, mert féltem, hogy ez miatt elveszítem.

Túl sokáig vártam. Talán ha elmondom neki megbocsátott volna. Ezzel már elkéstem. Emeraude nincs többé.

**

Sok mindenre gondoltam, de erre nem.

Senki se látta Emeraudet, McKinnon műsora után. Nem aludt a szobájában. Mindenki úgy gondolta, hogy valahol bujkál, mert szégyelli, ami történt. Lily és Alice nagyon önmagukat hibáztatták a történtek miatt. Marlennel nem beszéltek. Frank , Alicet próbálta nyugtatni, még James megragadta az alkalmat és hasonlóan cselekedett Evansel. Holdsáp egész éjjel a szobánkba maradt, senkihez sem szólt hozzá, és borzalmasan nézett ki. Én pedig a klubhelyiségben maradtam, abba reménykedve, hogy tudok vele beszélni.

Ez a terv nem jött össze, ahogy az alvás sem. Remusnak sem, a szemei alatt neki is karikák pihentek. Úgy ereztem mintha egy lyuk lenne a mellkasomban, borzalmas volt. Ez előtt sohasem éreztem ilyet, utáltam ezt az érzést.

Éppen a reggelimet ettem, amikor Emeraude belépett a Nagyterembe. Mindenki felé fordult, amikor meglátták. Nem csak nekem hiányzott.

Magassarkút, V nyakú felsőt, és piros szoknyát viselt, ami olyan rövid volt, hogy a bőrének azt a részét láttam, amit eddig soha. Elegánsan nézett ki. Az eperszőke haját göndören viselte. A sminkje pedig kiemelte a szemeit. Tökéletesen nézett ki. Az is, tökéletes.

Felemelkedtem a helyemről, még mindig Őt nézve. Mosolygott, és visszaintegetett pár embernek, miközben teljesen boldognak nézett ki.

Nem nézett ki se szomorúnak, se mérgesnek. Úgy éreztem mintha fejbe vágtak volna.

Emeraude megállt mögöttem. Éreztem, hogy a szám kiszáradt, fogalmam sem volt, hogy mondani fog nekem valamit vagy sem. Beszélnem kell vele.

„James, Peter.-kezdte. Nem bánjátok, ha elrablom Remust?

Remus, aki közel állt ahhoz, nyáladdzon (Annyira meg akartam ütni, Ő az enyém, nem az övé.) Reménnyel telve emelte rá a szemeit. Ágas szemei elkerekedtek (Ágast is meg akartam ütni) Peter arca vörös volt, a szemei pedig olyan helyre kalandoztak ahova nem lett volna szabad. (ezáltal Féregfarkot is meg akartam ütni) Emeraude miatt képes lettem volna megütni az összes közeli barátom. Ez megmutatja, menyire szeretem, legalább is szerintem.

Remus felkelt a helyéről és követte Emeraude-ot. Még mindig nem voltam arra képes,hogy megmozduljak. Úgy csinált mintha nem is léteznék.

Ágas fütyült és vigyorgott.

„Wow. Micsoda-„

Amikor meglátta az arcomat, inkább elharapta a mondatot.

„Úgy értem, elég l kezeli a helyzetet. Mintha nem is zavarná. Még csak nem is köszönt neked, Tapi."-magyarázta kényelmetlenül Ágas.

Sóhajtva ültem vissza a helyemre. Magabiztosnak és boldognak nézett ki, de nem lengte körül a megszokott ragyogása, mintha egy robotként viselkedett volna.

Én vagyok az, aki miatt eltűnt ez a ragyogás.

Egy seggfej vagyok, a nevem Sirius Black.

Ezek a gondolatok jártak a fejembe reggeli közben, miközben próbáltam elrejteni az érzéseimet. Sirius Black nem lehet ennyire lesúlytott egy lány miatt, aki nem mutatott semmi hasonló érzést.

Azt akarja, hogy én is elbukjak. A hírnevem, a féltékenység és a fájdalom miatt, amit neki okoztam. Ez nem fog összejönni.

Emeraude ezt a játékot akarja játszani?

Idiótát csináltam magamból, amikor utána futottam, és próbáltam meggyőzni arról, hogy tényleg szeretem.

Ez többet nem fordul elő. 

A következő részből: 

"Szóval, Lachlan (próbáltam nem összerezzeni, a hangjára) gondolom, tudod a receptet. Nem bánnád, ha neked kéne, egyedül csinálod? Nekem van más dolgom."-mondta. "