The Gambler -Sirius Black fanfiction (fordítás)

4. rész

E m e r a u d e  :  

„Azt hittem tanulnod kell gyógynövénytanra."-mondtam amikor Sirius bejelentette a tervét estére.

„ Strawberry, mindig tanulunk. Nem akarsz valami mást csinálni csak most az egyszer? Kérlek.

Egy percig vacilláltam. Ez volt a harmadik alkalom, hogy segítettem neki és szünetet akart tartani.

„Nem hinném, hogy jó ötlet."-mondtam.

„Kérlek, Strawberry, csak a kedvemért?"- Sirius felhúzta az orrát.

„Miért tennék érted valamit?"-kérdeztem miközben a kezeimet összefontam a mellkasom előtt és az egyik szemöldököm felhúztam.

„Azért mert szeretsz engem, mint ahogyan mindenki más.-vigyorgott. Kérlek, csak egy kör a tó körül."

„Tudod, csak le kellett volna mondanod a mai napot, ha nem akartál ma tanulni."-válaszoltam szemforgatva.

„Nem akarok tanulni, de veled akarok tölteni egy kis időt."-válaszolta.

Elpirultam és a lábamat kezdtem el nézni. Nem tudtam kezelni azt a nézését, ami az arcán volt. Utáltam, amikor ilyen dolgokat mondott és úgy viselkedett mintha kedvelne engem. Nem leszek szerelmes belé, de lassan megtörik a vastag páncél, amit magam köré építettem életem legrosszabb ideje után.

Ha ezt így folytatja, akkor bízni fogok benne, és tudom, hogy el fogja játszani a bizalmamat. Ami teljesen elpusztítaná a magam köré épített falat. Ha elpusztítja gyengévé vállok és a terveimnek annyi.

Gondolkodtam egy pár percig. Nem lenne rossz egy este tanulás nélkül, de féltem attól, hogy miről beszélgetnénk. Sirius sok személyes kérdéseket tesz fel, például hogy miért olvasok mindig.

Másrészről jó lenne egy másik barát Lilyn kívül. Félre ne értsétek, szeretem, és mindig barátok leszünk, de amikor ő más emberekkel van, akkor én egyedül vagyok. Nem bántam, de talán ki kéne jönnöm a rejtekhelyemről egy kicsit. Az segítene rajtam.

„Oké, de csak most az egyszer."

„Nagyszerű."

Elém tartotta a kezét én pedig elfogadtam, idiótán vigyorogva. Nem tudom, hogy csinálta, de amikor vele voltam teljesen máshogy viselkedtem mintha nem is én lennék. Mintha Emeraude Lachlan olyan lány lenne, aki ki jár és bárkivel tud beszélgetni és nem lennék az a stréber, akinek a tanulás az első a fontossági listán. Amikor vele voltam olyan volt, mintha ha sohasem sérültem volna meg ezelőtt. Nagyon tetszett ez, túlságosan is.

Jó idő volt odakint. A naplemente elképesztő volt. Mindig is imádtam a naplementét a színek mixe az égen.. gyönyörű. Gyakran megyek a Csillagvizsgáló toronyba, azért, hogy lássam a naplementét.

Nehezen lélegeztem. Jó volt levegőzni egyet.

„Szóval, Strawberry, megfontoltad az ajánlatomat?"-kérdezte, a haja az arcába lógott két oldalról.

Rám nézett a szürke szemeivel.

„Milyen ajánlat?"-kérdeztem zavartan.

„Tudod, velem és a barátaimmal tölteni a következő Roxmortsi hétvégét. Király lenne. Esküszöm."

„Nem tudom. tudod, hogy nem én vagyok a legnagyobb szociális életet élő ember a világon, a barátaid pedig eléggé társaságkedvelők. Nem vagyok benne biztos, hogy könnyen tudnék alkalmazkodni."

„Gyerünk, velem is együtt töltöd az idődet most, nem? Olyan nehéz ez?"

„Nem, de az más. Az rendben van, ha egy emberrel vagyok, de nem tudom, hogy jól érezném magam négyötökkel. Úgy érezném magam, mint akinek nem kéne ott lennie, tudod."-magyaráztam neki.