The Gambler -Sirius Black fanfiction (fordítás)

2. rész

E m e r a u d e 

Arra vártam, hogy megérkezzen a Bájitaltan tanárom, Horatius Lumpsluck. Ez volt az első bájitaltan órám az évben és nagy vártam már. Ez a kedvenc órám a gyógynövénytannal együtt. Ó, jut, eszembe tagja vagyok a Lump klubnak, amit Lumpsluck hozott létre, jól érzem magam, amikor ott vagyok, mert nincs sok ember és Lily is ott van. Legtöbbször az iskoláról beszélünk és a jövőnkkel kapcsolatos gondolatainkat osztjuk meg egymással. Az összes dolog, amiről szeretek beszélni.

Lilyvel álltam az ajtó előtt, miközben beszélgettünk. Nagyon szeretem a mágiát a legjobban, azért mert távol lehetek az otthonomtól, amikor tanulom.

A Tekergők mellettünk álltak, James randizni hívta Lilyt, szokásához hívően, Lily pedig ignorálta, mint minden egyes alkalommal. Egyetlen egy dolog volt szokatlan, Sirius Black engem bámult. Nem tudom mi változott, de tegnap óta folyamatosan figyelt. Nagyon nem tetszett.

Igen azt mondtam, hogy nem szeretek Lily árnyékában élni, de nem vagyok jóba egyik Tekergővel sem. Csak bajt csinálnak, nekem pedig követnem kell a terveimet, ha jó jövőt szeretnék. Igen, Sirius Black vonzó és izgalmas, de túlságosan is szereti saját magát. Az a fajta ember, akitől a legjobban szeretném távol tartani magamat.

Lumpsluck professzor végre megérkezett és kinyitotta a tantermet. Egy középpen lévő asztalhoz ültem le Lilyre várva, hogy mellém üljön, de nem volt elég gyors és valaki más tette le a táskáját a mellettem lévő helyre. Megfordultam és Sirius Blacket láttam a mellettem lévő széken ülve.

„Hello, Lachlan."-mosolygott. „ Vagy hívjalak Emeraudenek?"

Összeráncolt homlokkal néztem rá, de nem válaszolt. Lily mögötte állt kissé sokkolva. Összezavarodottan nézett rám, hasonlóan néztem rá én is. Vállat vont és elénk ült Alice Fortescue mellé. Alice velünk lakott egy szobában, kedvesnek tűnt, de a legtöbb idejét a barátjával töltötte Frank Longbottommal és sose próbáltam meg vele barátkozni de Lilyvel barátok és Marlene McKinnonal a másik szobatársunkkal.

Marlene is kedvesnek tűnt, de úgy viselkedett, mint egy liba. Lehet, hogy szép és nagylelkű, de nem ismerem elég jól. Hosszú szőke haja van, tökéletes teste és tudja, hogy gyönyörű. A viselkedéséből lehet tudni. Azt hiszem, hogy randizott Sirius Blackkel egy rövid ideig. Ahogy sok más lány is.

Ismét Blackre figyeltem, a rejtélyes szürke szemeire, amik az arcomat nézték, arra várva, hogy válaszoljak. Nagy vállai voltak és izmos teste, ami megmutatta, hogy mennyit sportol.

Amikor észrevettem, hogy őt bámulom visszafordultam a táskámhoz válasz nélkül.

„Tudod, amikor valaki hozzád beszél szokás válaszolni. Csak mondom" –mondta, a hangjában pedig megjelent az arrogancia.

A könyveimet az asztalra tettem, majd ismét rá néztem válasz nélkül. Nem fogom neki megadni, amit akar.

„Szóval Emeraude. Miért nem beszélsz?"

Kinyitottam a könyvemet, miközben figyelmen kívül hagytam azt, hogy hozzám beszél.

„Történt valami a nyelveddel?"

Nem fogja feladni, igaz?

A nyelvem megvan, köszönöm.-válaszoltam miközben lapoztam egyet a könyvemben.

„ÁGAS!-Black elég hangosan mondta ahhoz, hogy halljam. Tud beszélni!"

„Ó és hallja is, amit mondasz."-morogtam.

„Wow és pimasz is. Pont, ahogy szeretem őket.-mondta rám kacsintva egy csábító mosoly kísértében.

„Jó napot, jó napot"-mondta Lumpsluck professzor osztályra nézve.