The Gambler -Sirius Black fanfiction (fordítás)

8. rész

Sziasztok. Meghoztam az új részt. Az esetleges hibákért elnézést. 

E m e r a u d e:

Egyedül ácsorogtam. Biztos hülyén nézhettem ki, miközben a fülbevalóimmal beszélgettem, de mondhatni ez is egy jó gyakorlat volt arra, hogy kicsit elengedjem magam.

„Mit csináljak?"- kérdeztem Siriust, aggódva.

„Látod azt a férfit, aki nem messze áll a konyhaajtótól, hegyes kalappal és hosszú hajjal?"-hallottam meg Sirius hangját a fülbevalómon keresztül.

Megfordultam. Egy öregember volt a sarokba. Úgy evett, mint aki elé ezer éve nem raktak ételt, és ahogyan Sirius is mondta, egy kalapot viselt, ami alól kilógott a hosszú haja, valamint a szakálla is elég hosszú volt.

„Igen látom."

„Rendben."- hallottam meg most James hangját. „ Előszőr is menj oda hozzá és beszélj vele. Mondd neki azt, hogy van egy céged, kalapokat árulsz, és tökéletesnek találod ahhoz, hogy viselje a kalapokat nyilvánosság előtt."

„Oké.. És azán?"

„Aztán mondd neki, hogy „aztán"-Sirius alig bírta vissza tartani a nevetését.

Vettem egy mély levegőt. Abban biztos voltam, hogy nevetségesen fogok kinézni. El kell engednem a szorongásomat, különben nem fog sikerülni. A fejemben visszaszámoltam, és amikor elértem nullához, mosolyogtam egyet és oda sétáltam az idős varázslóhoz.

„Jó napot, Uram!" Szabad ez a hely?" – kérdeztem miközben a mellette lévő székre mutattam.

Előszőr szkeptikusan nézett rám, de végül bólintott.

„Mit akarsz?" –kérdezte rekedtes hangon.

„Öhm.. Van egy boltom" Kalapokat árulok és új áru érkezett."-feleltem, mivel nem igazán tudtam, hogy mit mondjak neki.

Rettentően csúnyán nézett rám. Nem tetszett. Lehetett rajta látni, hogy bírál engem.

„És?"-morogta.

„Nos, hát.. korábban az ön kalapját néztem , és úgy gondolom jól áll magának, Uram."

„Ne felejtsd el megérni arra, hogy legyen a modelled." –nevetett James.

A szemem sarkából láttam, hogy mind a négy Tekergő engem bámul. Remus csak mosolygott, de a többiek rettentő hangosan nevettek.

„És szükségem lenne emberekre, mint magára, hogy ismertebb legyen a cégem.-mondtam egyre magabiztosabban. „Azon gondolkoztam, hogy felkérhetem arra, hogy hirdesse a kalapjaimat? Tökéletes illene magához, a márka, Uram."

Ismét hallottam a fülbevalóimon keresztül, hogy a fiúk nevetnek. Valószínűleg én is nevetnék, ha nem én ülnék itt. A férfi összeszorított állkapcsossal nézett rám, és mérgesnek tűnt.

„Nem fogok semmit se reklámozni!"- válaszolta kiabálva, néhányan még felénk is fordultak.

„Oké, Strawberry. Mondd neki azt, hogy megérted, de van egy cipő céged is, és a cipők színe nagyon jól menne a szeme színéhez."-nevetett.

Kicsit túlzásba esznek. Annyira közel álltam ahhoz, hogy elfussak.

„Rendben, megértem, nem szeretne kalapokat reklámozni.. De azt még nem említettem, hogy van egy cipő üzletem is."

„Cipőket se fogok reklámozni!"- mondta rosszkedvűen.

„De.."

„Tűnés innen, utoljára mondom ,hogy semmit se fogok reklámozni."