꧁Fogságban Tartva꧂ [H.S] [1. ÉVAD BEFEJEZETT]

16. Fejezet.

Lépteim óvatosak, de mégis oly bizonytalanok. Lefelé haladva lassan a lépcsőn, egyre inkább csalogatott a kíváncsiság. Őszinte leszek, még álmomban sem hittem volna, hogy valaha az életben, rózsaszirom szőnyegen fogok végig sétálni egy hatalmas házban, egy olyan férfi után, aki még saját magában sem biztos. De isten útjai kifürkészhetetlenek!
Amint az étkező ajtajához értem, megálltam egy pillanatra. Megéreztem a reggeli rántotta illatát, azonban ez sem volt elég ahhoz, hogy ne torpanjak meg hirtelen.

-Jó ötlet ez?- Suttogtam magamnak.
Miért engedjek magamhoz egy olyan embert, aki eddig zömében csak fájdalmat okozott nekem? Miért hagyjam hogy játsszon velem? Miért lenne az jó nekem?

Ekkor feltűnt ő, a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül. Szemtanúja lehettem annak, hogy mindvégig Harry volt az, aki szívet rajzolt a reggeli kávémnak a tetején lévő habba. Halkan beljebb nyitottam a helyiségbe, majd nem sokkal később a csészével a kezében, pont felém fordult. Kicsit meglepetté vált arca, azonban hamar felváltotta azt egy "jó reggelt,, mosoly.

-Jó reggelt!- Köszöntem szerényen.

-Jó reggelt! Jókor érkeztél, pont most végeztem mindennel.- Elindult felém, végül követve példáját én is úgy tettem. Három lábnyira megálltunk egymástól, ő pedig kezembe adta a jó meleg kávét, aminek a tetején rám mosolygott a szivecske. Akaratlanul is mosolyra húztam ajkaimat, amit Harry észre is vett.

-Köszi.- Zavarba jöttem, bár nem tudom mitől. Hirtelen egy kis kamasz lánynak éreztem magam, mint aki most kapott először virágot.

-Lauren figyelj.. Én..- Kerülte tekintetem, de én pontosan jól tudtam, hogy mit is akart mondani.

-Megbocsátok!- Vágtam rá, ezt követően az ő arcára pedig ráült a megkönnyebbülés.

-Tényleg sajnálom Lau! Nem tudom hogy mi ütött belém, én még soha sem ütöttem meg egy nőt sem! Szeretnélek kiengesztelni, szóval úgy döntöttem, hogy meg reggelizhetnénk, és ha lenne kedved hozzá, akkor együtt tölthetnénk a napot!-

-Rendben!- Mosolyogtam.

-Ez nagyszerű!- Összecsapta tenyereit. -Akkor együnk.- Kihúzta nekem az asztal székét, amit meglepetésemre végül alám is tolt.

[...]

A kellemes fürdés után, magamra öltöttem egy viszonylag elegáns ruhát, ugyanis Harry következő terve, egy kis városnézés mellett állapodott meg.

Felettébb örültem a hírnek, szóval amint elkészültem, nyomban ki is mentem az udvarra. Megváltásnak találtam elhagyni a villát, és végre szabadabban sétálni egy kicsit. Oly rég éreztem magam ilyen felszabadultnak.
Egy darabig sétálgattam a hatalmas udvaron, amikor a látóterembe került egy szőke férfi, aki mosolyogva sétált felém egy bőrönddel a kezében.

-Jó napot!- Köszönt, miután elém érkezett.

-Jó napot!- Viszonoztam a mosolyt.

-Elnézést a késésért. Gondolom maga Harry Styles barátnője, igazam van?-

-Igen az!- Felelte a hátam mögött érkező emlegetett popsztár. -Ki kérdezi?- Derekamra simította kezét.
Vajon ez is a színjáték része? Vagy most ez mit akar jelenteni?

-Jó napot!- Zavarba jött a srác. -Én vagyok az új medencés fiú, vagy is akarom mondani, a nevem Thomas Gren, és én vagyok az új medence tisztító, és úgy igazából a személyes mindenese Uram!- Nehezen de kifejezte magát, közben rám pillantott. -Ó de illetlen vagyok!- Tartotta kezét Harry felé, majd kezet ráztak, végül velem is megtette ugyanezt. Ekkor volt alkalmam szemügyre venni a szemeit, amik nem voltak hétköznapi színűek! Ezüstös zöldes, kicsit kékes színben pompáztak. Számomra ez felettébb újdonságnak számított, elvégre eddig csak olvastam az ilyen szemekről.

-Rendben. Gondolom akkor a mai nap folyamán be is költözik, a bőröndjét elnézve.- Valamiért elég ellenszenves pillantásokat mért Harry, Thomas-ra.

-Hát igen!- Zavartan megvakarta fejét.

-Frank!- Kiabált az egyik testőrének. -Kérlek vezesse körbe Taylor-t a házban, és mutassa meg neki a szobáját, amíg mi távol vagyunk!-

-Thomas-nak hívnak Uram!-

-Jó mindegy!- Intette le Harry.

-Máris Uram!- Felelte a testőr.

-Örültem a találkozásnak!- Mosolygott rám.

-Én is!- Feleltem, végül elindultak a bejárati ajtó felé.

-Tetszik mi?- Jegyezte meg gúnyosan a fülemhez hajolva a popsztár.

-És ha igen?- Vigyorogtam. -Nincs hozzá közöd, elvégre csak kamuból járunk nem de?- Karba fontam kezeimet.

-Persze. Kamuból csináltam szivecskét a kávéjába Madam.- Motyogta, de én nem értettem tisztán a szavait.

-Hogy mondtad?-

-Semmi, semmi.- Zsebre vágta kezeit, és elindult a kapu felé. -Na jössz?-

-Hihetetlen ez a pasi!- Fújtattam, végül elindultam utána.