My ,,Simple"life - Befejezett

1. fejezet

Got a secret
Can you keep it?
Swear this one you'll save
Better lock it in your pocket
Taking this one to the grave
If I show you then I know you won't tell what I said

- Sose lesz vége ennek a napnak - túrtam a hajamba. Mióta átfestettem narancssárgára, - és ez miatt Tae Orange-nak hív -,egyre jobban idegesít. Visszasírom a fekete árnyalatát.

- Dehogynem. Nekem, legalábbis - nevetett fel ördögi kacajjal, amitől legszívesebben megdobtam volna egy teáscsészével.

- Rohadj meg - sziszegtem fogaim között. Tae hátradőlt a kanapén, és átkarolva megingatott.

- Nem én mondtam igent annak a fura fazonnak. Ha nem akarsz vele randizni, miért nem fogtad arra a dolgot, hogy már van pasid? Mondjuk akkor, mikor Jungkook is a közeledben van? Tuti elvállalta volna érted.

- Fogd be. Azt hiszed, nem gondoltam rá? - néztem fel rá haragos tekintettel. Szürke haja kócosan omlott a homlokára, barna szemei pedig virítottak rám a férfi örömével együtt. Túlságosan sok energiája van. Pedig már délután négy is elmúlt.

A suliban igyekeztem mindig is a semleges lány szerepét játszani. Természetesen aki hozzám szólt, azzal boldogan kezdtem el beszélgetni, ha ezt igényelte. És pont ez lett az én keresztem is. Nagyjából három napja beszéltem meg egy randit a munkaidőm után egy pasival, aki egyel alattam jár. Azért vagyok ideges, mert Taehyungnak teljesen igaza van. Ha akartam volna, leráztam volna.

De én naiv módon belementem a játékba, amit addig csavart, míg igent nem mondtam. Egyáltalán nem az esetem, és ha másért nem is, ezért tuti nem fog működni a dolog. Másért.. - ízlelgettem a szót. Eszembe jutott egy személy, aki talán még Taenál is többet jelent nekem.

Sokan azt hiszik, testvérek vagyunk, mi pedig sokszor el is játsszuk. A suliban már nem tudunk együtt hülyülni, de a közös munkahely szerencsére még megmaradt. No meg a lakásuk, ahol az életem túlnyomó részélt töltöttem. Hatalmas mázlim volt, hogy annak idején a szülei befogadtak engem. Már akkor is jó barátnak tekintettem Taehyungot, de mikor az anyja közölte velem, hogy lenne hova mennem lakni, szó szerint elsírtam magam. Azóta se tudom őt anyának hívni, de soha nem is vette a szívére. Taet azonban teljes mértékben a bátyámnak tekintem. Egy nagyon szexi, mély hangú, rettentő okos, szellemes és végtelenül gyerekes nagytesó.

- Hova kalandoztál el? - hajolt az arcomra, és a homlokát erősen az enyémnek csapta.

- Mennyire utálom mikor ezt csinálod! Nem vagy te kecske! - csattantam fel.

- Tudom, azért csinálom - vigyorodott el. - Na menjünk, vár a munka. Téged pedig a hódolód. - Undorral az arcomon elhúztam a számat, és elindultam a férfi után. Igyekeztem a munkába temetkezni, és nem gondolni Huanra, aki hét fele fog betévedni a kávézóba, de nem ment. Minden pillanatban az ajtót bámultam, pedig tudtam, hogy addig még van több mint két órám.

Taehyung persze jókat mulatott rajtam. Az se hatotta meg, ami gyerekként az agyára ment. Eljátszottam a sértődöttet, ám a várt hatás helyett csak még jobban élvezte a helyzetet. A kis sunyi dög! Ezért tuti csilit szórok a tusfürdőjébe! De valljuk be, sokkal jobb, hogy ilyen. Ha megint visszatérne az a Taehyung, aki évekkel ezelőtt volt.. - megráztam a fejem, és elűztem ezeket a gondolatokat. Az már a múlt, amit mind a ketten eltemettünk. Legalábbis én igyekszem ezt a látszatot mutatni, hogy neki se legyen olyan nehéz. Tudom jól, hogy sose fog felépülni belőle, még akkor se, ha így megjátssza az agyát. Engem nem tud átverni. Mégse teszem szóvá. Nem akarom jobban lehúzni. Nekem elég, hogy élvezi az életet, és az engem való szekálás okozta örömét.