My ,,Simple"life - Befejezett

5. fejezet

S is for the simple need
E is for the ecstasy
X is just to mark the spot
'Cause that's the one you really want
(

+18!)

Jimin nehéz súlyként terült el a földön, eszméletlenül. Letettem a kezemben levő bögrét, és a férfihez rohantam, miközben a nevét kántáltam szüntelenül. Amint hozzáértem, a tenyerem minden centije a vérében fürdött, ami nagyon megijesztett. Lehúztam bal kezéről a kardigánját, és felemeltem a pólóját, amennyire csak tudtam. Meglőtték. Már megint golyót kapott.

Felszisszenve rohantam a konyhába az elsősegély dobozomért. Az ilyenekre már fel vagyok készülve, mivel mióta csak ismerem, egyre több lövedéket hoz haza. Én pedig mániákusan mindet egy befőttes üvegbe gyűjtöm, hogy mikor vége lesz ennek az őrületnek, egyesével dobálhassam meg.

Mindig féltem attól a naptól, hogy Jimin egyszer csak nem jön vissza hozzám. Hogy a hírekben azt fogom hallani, már csak a hulláját találták meg, vagy szitává lőtték, és nem tudják még beazonosítani. Fogalmam sincs, mi folyik itt, miért akarná valaki eltenni őt láb alól, de ez egyre aggasztóbb. Ha lenne bennem csak egy kicsivel több kitartás, mint amim van, és nem dőlnék be folyton a tématerelésének, már rég kihúzhattam volna belőle. De mikor rákérdezek, valahogy mindig kibújik a válaszadás alól, én pedig csak akkor veszem ezt észre, mikor késő.

Remegő kezekkel, de már rutinos mozdulatokkal távolítottam el a golyót, és öltöttem össze a sebet. Szerencsére nem volt nagy, és a vérvesztesége sem akkora, mint amekkorának látszott, ő mégsem ébred fel. Bizonyára fáradt, és megviselték a történtek. A másik oldalához guggolva megpróbáltam felemelni legalább annyira, hogy a kanapéig el tudjam őt vonszolni. Véres ruháját levágtam, mikor még tisztítottam a sebet, ezért tökéletesen láttam, mikor húzódik össze. Igyekeztem a lehető legfinomabb mozdulatokkal húzni, és szerencsére sikerült is elvinnem odáig, de felrakni már nem tudtam.

Nagyot sóhajtva elindultam a konyhába, egy pohár vízért, ám mikor felálltam, ő megfogta a lábamat, és lágyan szorított rajta egyet. Kezeiből elszállt minden erő, mégis megpróbálta feltolni magát. Könyökére támaszkodotz felhúzta a térdét, és felült a kanapéra, miközben a sebhez szorította a kezét.

- Orvos leszek miattad - jelentettem ki, mire egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Tudod te hány golyót szedtem már ki belőled?

- Ne haragudj - felelte halk, mély hangján, ami rögtön csendre kényszerített. Jimin szeme most a szokottnál is sötétebben csillogott, a fáradtságtól, a levertségtől pedig mintha halvány fátyol borult volna mélybarna íriszére. - Mindig csak kihasznállak.

- Tudod, hogy nem erre értettem - vágtam rá sértődötten. Soha, egy percre se éreztem azt, hogy kihasználna. Hogy is gondolhatnék ilyet egy olyan férfiről, aki mindenét feláldozná azért, hogy megmentsen? Akkoriban Taehyungon kívül őt is nagyon megviselte a velem történtek. Mardosta a bűntudat, hogy pont azon az egy napon nem volt képes figyelni rám, és ekkora baj történt. Nehezemre és sok időmbe tellett, mire mind a két férfit meggyőztem arról, hogy az csakis az én hibám volt. Nem lett volna szabad kimennem éjjel.

- Mi a baj? - szakította félbe a gondolataimat, és hajolt közelebb, hogy puha ujjával megérintse az arcom. - Miért remegsz?

- Félek, Jimin - vallottam be őszintén. - Mostanában megint minden összejön, és ennek fényében.. - beharaptam alsó ajkam, és vettem egy mély levegőt. - Kiengedik Borumot.

- Hallottam róla - pillantott el a fal felé. Még mindig a földön térdeltem, Jimin pedig terpeszben ült előttem. Erotikus képek villantak fel a fejemben, amikor ugyan ebben a pozícióban voltunk, csak épp meztelenül. Megráztam a fejem, hogy visszakerüljek a valóságba, és felpillantottam a férfira, aki hasonlóképp nézett le rám. Tudta, mi jár a fejemben, erről pedig a vidám mosolya árulkodott. - Nem kell félned. Még egyszer nem történhet veled olyan.