My ,,Simple"life - Befejezett

15. fejezet

A storm like this
Can break a man like this

Taehyung egyenesen a szobájába húzott, hogy a konyhában ténfergő anyja nehogy észrevegye a combomat. A sebet folyamatosan dörzsölte a nadrág, ezért újra vérezni kezdett. Mikor beértem, már szedtem is le magamról, hogy megszabaduljak a felesleges fájdalomtól. Taehyung csenden kezelte le és kötözte be a sebet, de mivel a combom közepén volt, így az egészet befáslizta, hogy a géz ott maradjon. Láttam rajta, mennyire ellenére van a dolog. Azt akarja, hogy szóljak valakinek, de tudom hogy semmi értelme se lenne.

- Haza kell mennem.

- Haza is megyünk - nézett fel rám szigorúan. - Én pedig ott maradok veled.

- Nem kell Tae, tényleg...

- Ide figyelj - sóhajtott fel. - Én hagytam neked, hogy lebeszélj az öngyilkosságról. Akkor te meg hagyd, hogy megvédjelek a gyilkosságtól. Azok a fickók bármikor visszamehetnek érted. Ha ott vagyok, talán meg tudlak védeni, még ha nem is érek sokat. Legalább elmenekülsz.

- Te hülye - mosolyodtam el, és csaptam fejbe egyszerre. Letérdeltem elé, és megöleltem, ő pedig hátraesett, így az ölében kötöttem ki.

- Megvédjük egymást ebben az elbaszott világban. Oké?

- Oké - suttogtam. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, pláne akkor ha Jimin ma is úgy dönt, meglátogat az este. Valahogy rá kell vennem Taehyungot, hogy ne velem hanem a vendégszobában aludjon.

Otthon Tae még a szemetest is átnézte. Nem volt olyan pontja a háznak, ahova ő ne nézett volna be, és ez nagyon jól esett, de kicsit kezdett idegesíteni. Pláne mikor a fehérnemű szekrényembe is kutakodni akart. Persze tudtam, hogy ez a része már a szívatásomra játszott, mégis sikerült neki felhúznia.

- Menj te előbb zuhanyozni. Addig megvetek neked a vendégszobában - amint kimondtam összeszorítottam a fogam és a szemem, mert féltem a válaszától. Háttal álltam neki, így nem láthattam az arcát, csak azt hallottam, hogy közelebb jött hozzám.

- Miért? Nem aludhatok itt?

- Most nem szeretném. Tudod... A piros betűs napok - fogtam a hasamra, és fintorodtam el. Tae megértően bólogatni kezdett, de mielőtt kimehetett volna még egyszer visszafordult.

- De ha bármi baj van, sikíts!

- Rendben - forgattam meg a szemem. Utána én is lezuhanyoztam, de mikor Tae bevonult aludni, én kimentem a konyhába, és leültem az egyik székre. Direkt nem kapcsoltam villanyt, úgy vártam Jimint. Szokásától eltérően most fél tizenkettőkor lépett be, és nézett körbe. Persze semmit sem láthatott a korom sötét konyhában, ezért felálltam, és felkapcsoltam a legkisebb fényt adó lámpát. Kissé meglepődött, de rögtön elmosolyodott, mikor meglátott.

- Beszélnünk kell - jelentettem ki. Ezek szerint semmiről se tud. Intettem neki, hogy jöjjön utánam, és bementem a szobámba. Magunkra zártam az ajtót, nehogy Tae alva járva átjöjjön, és letoltam a nadrágomat. Kiléptem belőle és az asztalhoz léptem, ahol az a cetli volt, amit magam mellett találtam, mikor felébredtem.

- Mi a.. - csuklott el hangja, mert meglátta a bekötözött combomat. Elkezdtem leszedni róla a fáslit és a gézt, hogy jól láthassa, mi van alatta. Kikerekedett szemekkel nézte végig, mikor pedig meglátta a feliratot, lesápadva lerogyott elém, és végighúzta ujját a seb mellett. - Mégis mi történt?

- Megtámadtak, Jimin. Bejutottak a házba, elkábítottak, és mire felébredtem ez volt rajtam - mutattam le a ,,MEO"-ra. - Te tudod mi ez, ugye? Mit jelent, és ki csinálta?