My ,,Simple"life - Befejezett

11. fejezet

Situation's crazy
How you make me love you like that
Don't wanna
Be caught up in some drama
And jeopardize the friendship that we have

Csendben ültünk a nappaliban. Az előbbi nagy villanás után minden elszállt, ezért jelenleg a két telefonnal világítunk, hogy legalább egymást lássuk. Kook a szája belső felét nyomkodja épp a nyelvével, míg én törökülésben rázom a lábfejem. Egy pillanatra se vagyok képes nyugton maradni. Az inget azóta szorongatom, hogy rám került, mintha attól félnék, ez is átüt. Pedig nem vagyok valami szemérmes. Most mégis zavar. Jimin előtt ha kell rögtön levetkőzök, csak akkor érzem szégyellősnek magam, ha dicsérni kezd. Most azonban, a tudattól, hogy Jungkook látta a mellem, még ha ingben is, egyszerűen felrobbanok.

- Miért nem kéred meg Taehyungot, hogy jöjjön érted? - törte meg a csendet. Ennél még az is jobb lett volna, ha JongWaról kezdünk el beszélni. Miért pont ebe kellett belekérdeznie?

- Tiszteletben tartom, hogy nem szeret vezetni. Sose ül kocsiba.

- Akkor minek van jogsija? - háborodott fel.

- Vészhelyzet esetére. - Ezzel talán nem is hazudtam akkorát. Pláne azért is, mert az mér rég lejárt. - Mi van JongWaval? - vágtam vissza. Bár ő nem tudta, hogy amit kérdezett kényes témát feszeget, én mégis voltam akkora bunkó, hogy ilyet kérdezzek tőle. Valamivel el kellett terelnem a gondolataimat, de talán nem olyannal, amivel csak felidegesítem magam.

- Hát.. - sóhajtott lemondóan. - Nagyjából semmi. Nem tudok előrébb lendülni. Félek.

- Miért nem próbálod ki magad?

- Ugyan hogy? - nevetett fel. - A korombeli pasik lányokat szednek fel vagy hívnak át magukhoz egyetlen egy estére de nekem nem ilyen fajta öröm kell. Nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve.

- Nem tudhatod, Kook, még nem volt barátnőd.

- De érzem - emelte tenyerét a mellkasára - Ha csak belegondolok, undorodok magamtól. Nem menne. A párna pedig nem valami jó erre a célra - dörzsölte meg a tarkóját. Villantott valami mosoly félét, de a keserű arckifejezése elnyomta a gyér próbálkozását.

Leszegett fejjel szomorkodott továbbra is mellettem. Egy pillanatra beugrott Taehyung képe, ahogy ugyan így, ebben a pózban ül otthon, én pedig nem tudom őt hogyan felvidítani. Térdre álltam, és felé mászva vállánál fogva hátra döntöttem, hogy az ölébe üljek.

- Noona, mit csinálsz? - kérdezte azokkal az ártatlan szemével, amikbe úgy elvesznék. A telefonunk halvány fénye miatt mintha csillogtak volna azok a barna pontocskák, amik az amúgy sötét íriszét díszítik. Pillantásom lekúszott az alsó ajkához, ami alatt ott virított az anyajegye.

- Gyakorolj kicsit - suttogtam magam elé. - Mutasd meg, mit tudsz. - Jungkook elképedt fejjel nézett hol jobbra, hol balra, keresve a megfelelő kifogást erre az egészre. Magam sem értem, mi ütött belém, nem hallottam a gondolataimat, csak az volt bennem, mennyire meg szeretném csókolni őt. De nem tettem, arra vártam, hogy ő lépjen. Elvégre róla van szó.

Jungkook lassan csúsztatta fel a tenyerét a hátamon, hogy a hajamba kapaszkodjon, és kicsit meghúzza a tincsem. Ajkával összecsípte az enyémet, amitől egy nagyobb sóhaj szakadt fel belőlem. Rögtön belém is fojtotta a csókkal, amit a számra nyomott. Nyelve kíváncsian mérte fel, vajon az előbbitől megduzzadt-e az ajkam, de mivel ez kevés volt neki, így beszívta, és fogával karistolni kezdte. Kicsit oldalra biccentettem a fejem, és átkulcsoltam kezem a nyakánál, hogy közelebb férjek hozzá. Nyelvemmel az övét kerestem, de ő nem figyelt rá, csak folytatta a játékát, kíváncsi volt, milyen hangokat tud kicsalni belőlem. A testem ugyan úgy remegett, mint pár órája a szakadó esőben, de most nem a hideg miatt. Sokkal inkább azért, mert vágytam rá. Többre. Nem érdekelt, hogy csak egy eszköz vagyok. Hisz nem azért csinálja, mert érez irántam valamit, hanem egyszerűen csak gyakorolni akar. Én pedig hagyom neki.