My ,,Simple"life - Befejezett

4. fejezet

Cuz in the dark all cats are grey
And everybody's just the same
When all the colors fade away
Come grab my hand I'll take you there

Az ebédlős eset után jól esett a munkámmal elvonni a figyelmemet. Igyekeztem sürögni forogni, hogy ne álljak meg egy percre se, mert akkor elkezdenék gondolkodni. Tae előtt persze titokban akartam tartani, mert tudom milyen. Ha megtudná lehet, hogy szólna a dokinak, engem pedig megint kiírnának pár hónapnyi kezelésre. Az pedig maga volt a pokol, ezért biztos, hogy vissza nem megyek oda!

Kihagytam a szünetemet, ezért pár percre egyedül maradtam. Nem jelentett gondot, az a pár vendéget, akik bent voltak ki tudtam kényelmesen szolgálni. Nem is volt addig semmi baj, amíg be nem tért ismét egy vendég. Köszöntöttem, de amint elé kerültem felismertem őt. Jobban mondva tudtam, hogy ismerős valahonnan, de nem tudtam volna megmondani miért. A lány leszegte a fejét, és az ujjait kezdte morzsolgatni.

- Van egy perced? - A hangja nyílként döfött belém. Ő az, aki tegnap mögöttem ült az ebédlőben. De mégis, hogy talált meg?

- Persze, ülj nyugodtan le - mutattam az egyik üres asztal felé. Közben láttam, hogy a többiek kijöttek az öltözőből, ezért nyugodt szívvel adtam magamnak öt perc szünetet, amíg elmondja, mit is akar.

- Igazából nem akarlak zavarni. Csak meg szerettem volna köszönni a tegnapit. Úgy elrohantatok azzal a fiúval, hogy időm sem volt bármit is mondani - magyarázta.

- Semmiség. Ha bármikor zaklatnak, szólj nyugodtan.

- Igen, láttam, hogy te tudnál nekem segíteni - húzta mosolyra ajkát keserédesen, majd sóhajtott. - Valójában nagyon sokan vannak, akik terrorizálnak, és főképp fiúk. Az anyám miatt.. - hangja elcsuklott, mikor feleszmélt, hogy talán nem kellene ennyit beszélnie. Mielőtt mentegetőzni próbált volna, folytattam.

- Miért? Mit tett az édesanyád, ami rád is kihatással van? - Arca pirulni kezdett, szemeivel mindenfelé nézelődött, csak épp rám nem.

- A munkája miatt. Tudják, hogy mit dolgozik, és ezért azt hiszik, én is olyan vagyok - szorongani kezdett. Lágyan ringatta magát, vállait felváltva mozgatva, miközben ujjával az asztalon dobolt.

- Értem - zártam le a témát. Valójában per pillanat több dolog is az eszembe jutott, de ennyi bőven elég volt, hogy be tudjam határolni a dolgot. - Azért még áll az ajánlatom. Bármikor lecsapok valakit, csak szólj - vidultam fel, hátha életet tudok vinni a beszélgetésbe.

- Tényleg köszönöm.

A beszélgetésünket Jungkook jelenléte zavarta meg. Mikor betért az étterembe, zavarodott fejjel nézett szét. De nem engem keresett, hanem inkább Taehyungot. Amint meglátta, leszólította, és bár nem tudom, mi mondott neki, elindultak hátra a raktár felé.

- Bocsáss meg, mennem kell - álltam fel az asztaltól. A lány - akinek bunkó módon még a nevét sem kérdeztem meg - mondott még valamit, de már nem figyeltem rá. Pánikba estem, mert tudtam, mit akar. Amitől a legjobban féltem.

Épphogy csak utolértem őket. Szerencsére nem zárták magukra az ajtót, így a falhoz szorulva hallottam, mit beszélnek bent.

- Nem tudom miért, de teljesen kikelt magából. Majdnem agyonverte azt a srácot. Alig tudtam leszedni róla. Utána meg teljesen összetört.

- Miről beszéltetek előtte? - kérdezte Taehyung.

- Általános dolgokról. Hyung, mi ez az egész? Mi baja van? Sose láttam még így verekedni.