My ,,Simple"life - Befejezett

12. fejezet

I just want you to know who I am...

A következő egy hét kész szenvedés volt, mindenkinek. Tae nem győzte takarni a kezét a szülei elől, nehogy észrevegyék. Mindig kardigánban rohangált mindenhova, ha pedig este kellett valamiért a közelükbe mennie, köntöst húzott. Szerencsére a szülei nem gyanakodtak, mivel próbáltam én is hasonlóképp öltözködni, ne tűnjön ki annyira a tömegből.

Jungkookkal sokat haladtam, az erőnléte és a tanulás iránti vágya még engem is lesöpört a pályáról. Az, amit az első edzésem mutatott nekem semmi. Mintha az nem is ő lett volna. A koncentrációja sokat javult, a technikája fejlődött, ő pedig egyre magabiztosabb lett. De ezt arra fordította, hogy JongWat megszerezze magának. Fogalmam sincs, hogy csinálta, de pénteken mikor beléptem az ebédlőbe Jungkook JongWa mellett ült. Nem akartam zavarogni, ezért egy másik asztalhoz telepedtem le, ahonnan jól láthatom őket. JongWa haverjai is hasonlóképp tettek, a féltékenységük messze érezhető volt. Úgy bökdösték villájukat az ételükbe, mintha Jungkook lenne a tányérban.

Aznap nem tudtam meg, mi volt ez az egész. Nem akartam rákérdezni, ő pedig se az étteremben, se az edzésen nem hozta fel a témát. Örülnöm kellett volna, mert elindult azon az úton, amit ő szeretne az életében, mégse tudtam mosolyogni. Folyton olyan érzésem van, hogy ennek nem lesz jó vége. Csak rá kell néznem arra a lányra, és elfog a rosszullét. Veszélyes kisugárzása van, amit más nem vesz észre, de én érzem.

Talán most már hazamehetnék. Megint érzem a mellkasomat szorongató érzést, mert nincs mozgásterem. Jó végre Taehyungal lenni, filmezni és bolondozni, de nem akarom megbántani. Ahogy nőttem fel, észrevettem, hogy ha nem kapok egy bizonyos mennyiségű személyes teret, bunkóvá válok. Mindenkivel. Azzal is, aki nem érdemelné meg, jelen helyzetben Tae, és a családja.

De félek. Ha Jimin megint felbukkan, mit fog romba dönteni bennem? Most se vagyok valami kiegyensúlyozott, Jungkook tesz róla, hogy pokolian érezzem magam, ráadásul Tae legutóbbi húzása már hab volt a tortára. Azóta nem próbálkozott semmivel, sőt, sokkal jobb színben van mint eddig bármikor, mégsem bízok benne. Még. Nem tudhatom, mikor esik vissza az őrületbe. Nem szabad elhitetnem magammal, hogy minden rendben vele. Kellene neki szereznem valakit. Valakit, aki megérti és támogatja őt. De ehhez az kéne, hogy nyitott legyen erre az egészre. De ő inkább eltaszítja magától. Pedig olyan arccal és jellemmel, mint ami neki van a nők a lábai előtt hevernének.

- Hahó! Orange, figyelsz egyáltalán? - csettintett Tae az arcom előtt. Felnéztem, és csak akkor vettem észre, hogy a házam elé értünk. Már tegnap eldöntöttem, hogy haza jövök, ezért felvettem vállamra a táskámat, és elmosolyodtam.

- Bocs. Elgondolkodtam.

- Min?

- Visszafestetem a hajam - vágtam rá. - Elegem van, hogy így hívsz, ráadásul már nem is tetszik. Most inkább a végét festetem majd.

- Tehát megelégelted, hogy szívom a véred miatta. Ezek szerint ki kell találnom majd valami mást - sóhajtott fel. - Szólj, mikor mész. Elkísérlek.

- Kösz, Tae - öleltem át búcsúzásképp. Elővettem a kulcsomat, és benyomtam a zárba, de az csak félig ment be, ott pedig megakadt. Alig bírtam kirángatni onnan, másodjára pedig már bele se akart passzolni. Leguggoltam, és jobban szemügyre vettem a zárat. A színe másabb volt, mikor eljöttem innen aranyozott árnyalata volt, ez azonban inkább matt ezüst. Jimin!

Sóhajtva megfordultam, és biccentettem egyet Taehyungnak, aki értetlen arccal nézte végig, mit szerencsétlenkedek. Jimin minden második hónapban kicserélteti a záramat, csak hogy ,,biztonságban" legyek. Ilyenkor általában a kinti párkányon levő növény alá rejti az új kulcsot, mert kinek jutna eszébe az alatt keresni. Gyorsan elővettem, és bementem a házba, nehogy Taenak eszébe jusson kérdezősködni.