My ,,Simple"life - Befejezett

28. fejezet

Kiss me, it's okay if it hurts
Just make it as tight
But the pain is here
And will not let go

Nem akartam írni neki, meg szerettem volna lepni őt. Éppen ezért reméltem, hogy még nem csukta be az ajtót. Munka után azonnal oda mentem, és pofátlanul széles vigyorral csörtettem be az ajtón, mikor annak kilincse gond nélkül lenyomódott. Hangot ugyan nem hallottam, de láttam, hogy a fürdőben ég a villany.

Levettem a kabátom és a cipőm, majd a többi ruhámért nyúltam. Halkan benyitottam hozzá, és belestem. Kook a fal felé volt fordulva, tenyerével a falon támaszkodott, mintha ideges lenne. Nagyot nyeltem, mert ez a látvány csak beigazolta, amitől féltem: Tényleg féltékeny. És én nem vettem észre időben. Napokig hagytam, hogy itt őrlődjön magában, míg én elvoltam.

Letettem a ruhám a szennyes kosárra, és kihasználva, hogy nem volt becsukva a tusoló ajtaja, beléptem mögé. Kezem végigvezettem a hátán, amitől összerezzent, és kiegyenesedett, de nem fordult meg. Oldalán át a hasára simítottam, és mellkasom a hátának nyomtam.

- Hogyhogy itt vagy?

- Hol lennék? - kérdeztem vissza finoman. Sötétben tapogatózok, nem tudom, mi jár a fejében. Félek, hogy meg fogom bántani, ha meggondolatlanul válaszolok.

- Ahol eddig.

- Jungkook - sóhajtottam, és vontam még közelebb magamhoz. - Kérlek, ne haragudj. Meg kell értened, hogy Tae fontos nekem. Mintha a bátyám lenne. De te a pasim vagy. Nem választhattam kettőtök közül, mivel most neki volt szüksége rám.

Kezével az enyémre fogott, és megszorította az ujjaimat.

- Tudom. Nem követelhetlek magamnak, és nem kéne féltenem téged tőle, de.. Felrobbanok az idegtől ha arra gondolok, hogy napokig vele voltál.

- Sajnálom - suttogtam, és egy puszit nyomtam a lapockájára - amit csak pipiskedve értem el. Jungkook kibontakozott az ölelésemből, és megfordult. Vállamra fogva a csempének nyomott, lehajolt hozzám, és megcsókolt. Rögtön visszacsókoltam, karommal belékapaszkodva húztam lejjebb magamhoz. Követelte, hogy nyissam ki a számat, nyelvével fürge táncot lejtett ajkamon, amíg azok el nem nyíltak. - Nem bírod a nyelvedet a szádban tartani? - kuncogtam bele a csókba.

Cseppet sem lepett meg, mikor kemény merevedését az ölemnek nyomta. Talán nem volt bölcs dolog ennyi kihagyás után meztelenül állni mögé. Ki lehet éhezve, ha jól érzem.

- Nem. Máshol tartanám.

- Igazán? - szökött fel az egyik szemöldököm. Pimasz mosoly ült ki mindkettőnk arcára, de Jungkookéban ott volt az ördögi vágy és sóvárgás is.

- A tested minden részének be akarok mutatkozni a nyelvemmel. De nem most. Túlságosan akarlak, nincs türelmem hozzá.

Combomra fogott, és felemelt, amit én úgy vettem, hogy itt és most akar. Lábamat szorosan köré fontam, hogy ne kelljen egyedül tartania. Hátát szántottam a körmömmel, mikor belém hatolt. Jóleső nyögés hagyta el a száját, míg én lehajtottam vállára a fejem, és inkább elfojtottam azt, ami majdnem feltört belőlem. Ütemes mozgása azonban az összes kéjes hangot kicsalta a torkomból, ami csak létezett.

Egyikünk se bírta sokáig. Jungkook miután elélvezett nem hagyta abba, mozgott tovább. Sose éreztem azt, hogy egy férfi orgazmus után még mindig kemény lenne. Jungkook azonban az volt, éppen ezért új menetbe hívott, miközben a mellemet szívta. Fejem néha koppant a csempén, ahogy a vágy hullámaitól felrobbanva elélveztem, és nem tudtam parancsolni a testemnek.