My ,,Simple"life - Befejezett

25. fejezet

When you feel happy, get ready,
then comes the worst

-

Ideje, hogy megtudj mindent, mielőtt elmegyek feladni magam.

Szavai éles késként vágták fel a lelkem hozzá fűződő darabját. A testem remegni kezdett, nem bírtam mozdulni, pedig közelebb akartam menni hozzá. Megfogni a kezét, hogy maradjon erős, de azért is, hogy ne essek össze előtte. Mégis mit tett?

- Az a férfi, aki elrabolt, egy nagyon befolyásos ember fia. Már-már maffiának is lehetne nevezni a szervezetet amit vezet. A szüleim nekik dolgoztak, de történt valami, ami miatt árulónak hitte őket. Itt jöttem a képbe én.

- Miért, mit tettél?

- Semmit. A szüleim mártottak bele. Rám kenték az egészet, hogy védjék magukat, de a végén, miután elmondtak mindent, megölték őket. Aztán elkezdtek vadászni rám. Mindent kiirtottak az életemből, ami kedves volt nekem. A barátaimat, a rokonaimat.. Egészen addig, amíg fel nem adtam. Emlékszel a napra, mikor találkoztunk?

- Hogy tudnám elfelejteni? - kérdeztem vissza, és lehunytam a szemem. Nem akartam visszagondolni rá, mert már így is marták a könnyeim a szemem, amiknek nem engedtem utat. Ha azok az emlékképek most feltörtek volna belőlem, nem bírtam volna ki zokogás nélkül.

- Feladtam mindent. Vágytam a halálra. Kilátástalannak éreztem mindent az életemben, ezért már nem menekültem előle. De ekkor megjelentél te, és lelőtted az embert. Megmentettél, és azt mondtad, ne haljak meg. Te voltál a fényem. Azt hittem, boldog lehetek, mert találtam valakit, akit meg kell védenem, akihez ragaszkodhatok. De az a férfi nem hagyta abba. Bosszúra vágyott, mert-

- Mert tolószékbe juttattam a lövésemmel - fejeztem be helyette a mondatot, mire ő bólintott.

- Éveken át menekültem előlük, csapdába csaltam őket, és próbáltam elterelni rólad a gyanút, hogy ne téged, hanem engem üldözzenek.

- Élek, Jimin. Ez a lényeg. Mindketten élünk.

- Már nem bírom tovább - vágott a szavamba. - Elmegyek a rendőrségre, és feladom magam. Elmondok mindent, amit tettem, amit tettek ők. Neveket fogok mondani nekik, és a többi már rajtuk áll. Hisznek e nekem, vagy nem. Ügyvédre nem lesz szükségem. Nem fogok hazudni, és kegyelmet se fogok kérni. Mert én nem tettem semmit azon kívül, hogy önvédelemből megöltem.

- Hogy mi?

- Eljöttek hozzám. Megtaláltak, és azt mondták, ha nem engedelmeskedem, megölnek téged, mert elkaptak. A telefonod nem volt bemérhető, ezért hittem nekik. De mikor beültem a kocsiba, meg akart ölni. Ezért rálőttem. Ott helyben meghalt, én pedig elmenekültem.

- Jimin, nem teheted ezt! nem fognak hinni neked. Nem maradhatsz börtönben életed végéig!

- Abban voltam eddig is - mosolyodott el keserédesen. - Te voltál az egyetlen szabadságom. De Nayeon - eltolta magát, elém jött, és megfogta a kezem. Lágyan simogatta ujjával a kézfejem, az érzéstől legurult pár könnycsepp az arcomon. Ő pedig követte tekintetével az ívüket. - Nem tehetem ezt veled. El kell engedjelek, hogy boldog legyél. Te sosem tartoztál hozzám. Csak azt akartam, mert sokat jelentesz nekem, a mai napig.

- Te is nekem, Jimin. Elvégre te védtél idáig. Hogy kérheted, hogy nézzem végig ahogy letartóztatnak?

- Ezt érdemlem. Én hiszek abban, hogy egyszer lejár a szolgaság. És mikor kiszabadulok, elmegyünk együtt vacsorázni. Talán a gyerekeiddel, és a férjeddel - biccentett fejével a szobám felé, ahol Kook aludt. - Jó gyerek. Vigyázni fog rád helyettem is. Már nem bánthat senki.