𝐇𝐄𝐋𝐏.
"Te vagy a legnagyobb segítségem... ;"
◂Nem Peter Parker lesz az egyetlen szupererővel megáldott tinédzser, akit Tony Stark maga mellé állít a polgárháború során. A duó ellátogat Manhattan-be, ahol maguk mellé szerveznek egy fiatal lányt...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
"Jó reggelt, apa!" Jött le vidáman a lépcsőn Uma, és adott egy puszit az említett arcára.
"Neked is kicsim!" Mosolygott rá Ken és tovább olvasta az újságot. "Nem eszel?"
"Sietek, majd jövök. Puszi!" Köszönt el gyorsan és már kint is volt az ajtón.
Nem tartott sokáig ez az egyedüllét, a lány azzal a lendülettel vissza is tért, kezében egy 'eladó' táblával. Odasétált apja elé és feltartotta a tárgyat.
"Ez meg mi?" Kérdezte meg döbbenten és egy kicsit idegesen.
"Egy eladó tábla." Válaszolta vállat vonva a férfi és letette az újságját az asztalra. "Hogy tudják az emberek, hogy eladjuk a házat."
"Költözünk? De miért?" Nézett rá szomorúan Uma és már egyáltalán nem érdekelte, hogy lekési az iskolabuszt.
"Rájöttem, hogy már semmi nem tart itt ebben a városban. Sőt, csakis szörnyűséges és megrázó dolgokat tudok Manhattan-hez kapcsolni, szóval úgy gondoltam, miért ne?" Magyarázta Ken, de a lányt ez cseppet sem hatotta meg.
"És esetleg engem megkérdezni nem akartál?"
"Hát, ha megtudod hol találtam olcsó lakást már nem lesz gondod." Húzódott féloldalas mosolyra az apuka szája, Uma pedig felvonta egyik szemöldökét.
"Hol?" Kérdezte kíváncsian.
Ken felállt a székből és lánya mellé sétált. Egyik kezével átölelte a vállát, és hatalmas vigyor ült ki az arcára.
"Utazunk Queens-be, baby!" Kiáltott fel boldogan, Uma szíve pedig kihagyott vagy négy ütemet.
"Hogy....mi?" Suttogta maga elé és úgy érezte, bármelyik pillanatban összeeshet.
"Így van! Mr. Stark említette, hogy az a göndör hajú fiú is ott lakik, utánanéztem és egész jó hely. Találtam is egy olcsó lakást közvetlen az övéjük mellett, szóval nem kell azon aggódnod, hogy teljesen ismeretlen lesz a környék." Magyarázta, Uma pedig ha lehet, még nagyobb szemekkel nézett apjára.
"Hogy mit csináltál?" Kiáltott fel és kibújt a férfi karja közül.
"Azt hittem örülni fogsz neki. Hisz' együtt vagytok gyakornokok, és így még közelebb lesz, nem kell annyit utazni." Apadt le a mosoly Ken arcáról.
A lány sóhajtott egyet és mostmár sokkal lágyabban nézett az előtte álló férfire. Hiába mindez, nem tud rá haragudni.
"Nem, én csak....ne haragudj, kicsit hirtelen ért." Túrt bele hosszú hajába.
"Hamarabb kellett volna elmondanom, ne haragudj." Mondta Ken és mostmár egy rendes ölelésbe vonta lányát.
"Szóval akkor......megint sulit váltok."
"Ne aggódj, sec-perc alatt hozzászoksz az új környezethez. Főleg ha ott lesz az a srác, aki elég helyesnek tűnt, ha már itt tartunk."
"APA!"
"Jól van na, csak mondtam...."
____________________________
"Akkor, minden megvan?" Fordult Ken a lánya felé, amikor már csak leragasztott dobozok álltak a hatalmas ház közepén.
Uma mosolyogva bólintott egyet, majd az az apró mosoly lassan leapadt az arcáról, miközben körbenézett a lakásban, ahol egész életében élt.
"Uma," Szólította meg halkan a férfi őt, és mellé sétálva egyik kezével magához ölelte. "Tudom, hogy nehéz és hogy nem akarsz elszakadni a régi életedtől, de gondolj arra, hogy Queens-ben kezdhetsz egy teljesen újat. Tiszta lappal indíthatsz és gondolj arra, hogy ott lesz Franklin és mindent meg fog tenni azért, hogy beilleszkedj!"
A lány megforgatta a szemét az utolsó mondatra. "Peter." Javította ki apját, ezzel jól elrontva a meghitt pillanatot.
"Persze. Szóval Peter majd segíteni fog neked, nincs miért aggódnod." Mosolyodott el és megveregette a lány vállát.
"Ezt úgy mondod, mintha már lebeszélted volna vele." Húzódott féloldalas mosolyra a tinédzser szája, miközben megragadta az egyik kisebb dobozt, amiben az ő ruhái voltak.
"Ki mondta, hogy nem tettem már meg?" Vágott vissza játékosan, Uma pedig ismét szemét forgatta.
"Én, mivel ismerlek és tudom, hogy akkor fogod elmondani neki, amikor már ott vagyunk."
"Te is ezt tennéd."
"Nyilván, mert a lányod vagyok."
"De ez nem jogosít fel arra, hogy ugyanolyan legyél, mint én."
"Dehogynem, mert te mondod ezt mindig."
"Oké Isabelle Lightwood, ideje indulnunk, mert még a végén itt hagy minket a költöztető kocsi." Igen, Uma-t az apja így szokta hívni, ha olyan kedve van. Mind szeretjük a Shadowhunters-t.
Uma elnevette magát, majd mindketten elkezdték a dobozokat kivinni a házból. A lány csak reméli, hogy nem fogják kiközösíteni az új iskolában, és hogy hamar tud majd barátokat szerezni.
És hát persze, amiért a legjobban aggódik az.........Peter.
