𝐇𝐄𝐋𝐏. (finished)
"Te vagy a legnagyobb segítségem... ;"
◂Nem Peter Parker lesz az egyetlen szupererővel megáldott tinédzser, akit Tony Stark maga mellé állít a polgárháború során. A duó ellátogat Manhattan-be, ahol maguk mellé szerveznek egy fia...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Miután megvolt a tipikus atyai beszéd, amit az igazgató mondott Uma-nak, a férfi átnyújtotta neki a tankönyveit és a különböző papírokat, amik tartalmazták például az órarendjét, a szekrénykódját és a különböző iskolai programokat és szakköröket.
Ezeket gyorsan átfutva a lány eléggé izgatott lett. Rengeteg előadást szerveznek idén és megannyi kirándulást, na meg persze délutáni elfoglaltságokból is van bőven.
Megkereste szekrényét és egy kicsit elrendezte a dolgait. Nem szereti a rendetlenséget, még itt se, szóval törekedett arra, hogy minden a megfelelő helyen legyen.
A következő órája történelem, szóval kivette az ahhoz szükséges felszereléseket és megindult a teremhez. Peter-t nem látta, valószínűleg ő nem jár erre az órára, vagy esetleg a másik csoportban van.
Leült egy tetszőleges helyre, ami a középső padsor legutolsó padja volt, letette az asztalra a könyveit és várta, hogy elkezdődjön élete első tanórája itt Queens-ben.
. . .
Ebédszünetben Uma kissé leamortizálva lépett be az ebédlőbe. Még csak pár óra telt el, de máris úgy érzi akár állva is el tudna aludni. Minden egyes órán az akkor jelen lévő tanár kitérőt tett arra, hogy van egy új diákjuk, és meg kell hagyni, hogy ez kezdte kicsit felidegesíteni a lányt.
Persze ez az érzés egyből eltűnt, amikor megpillantotta szuperhőstársát, amint egy nagy fehér asztalnál ül és egy másik fiúval beszél. Mellette nem sokkal foglalt helyet egy barna hajú, vékony lány is, aki látszólag nem nagyon hallgatta a beszélgetést, de azért néha odaszólt egy-két mondatot.
Peter-rel és a barátaival, akikkel eddig látta őt volt néhány közös órája, de különösebben nem beszéltek, csak egy apró mosolyt ejtettek meg egymás felé, de az is elég volt, hogy Uma szíve hevesebben verjen.
A Kitsune célba vette őket, kicsit félve ugyan de próbált magabiztos lenni. Amint megállt az asztal előtt a hármas abbahagyta a kicsit veszekedésnek tűnő társalgást és mind az új lány felé fordultak.
"Heló, Uma vagyok. Bár már valószínűleg tudjátok. És én is tudom, szóval nem tudom miért mutatkoztam be......." Kezdte mosolyogva a lány, de aztán az le is apadt róla, ahogy realizálta, hogy mit is mondott.
Peter elmosolyodott a lányon, aranyosnak találta, hogy ennyire izgul. Bár valószínűleg ő is így festene fordított helyzetben, vagy még rosszabbul.
"Hali Uma. Ők itt Ned és Mj." Mutatta be a barátait a fiú, ők pedig mosolyogva intettek. "Engem pedig már ismersz."
"Persze, nem felejtettem el a neved egy hónap alatt. Mármint, nem mintha mindennap gondoltam volna rád, az azért elég bizarr lenne, mármint, nyilván gondoltam rád, nehogy félreértsd, de öhm........" Magyarázta a lány, de a végén nem jött ki egy hang se a száján.
Gratulálok Uma, tényleg. Jobban nem is tudtad volna beégetni magad. Gondolta magában és jól felpofozta magát fejben.
Inkább leült Peter elé, egész végig lefele nézve és elkezdett enni egy zöld almát. Próbálta kerülni a fiú tekintetét, mindenhova nézett, csak rá nem. Remélte, hogy kinyílik alatta a föld és eltűnhet onnan, mert ennél kínosabb szituációban még életében nem volt része.
"És......mondd csak, Uma. Honnan jöttél?" Törte meg a csendet Ned, aki aprón mosolygott és látszólag tényleg érdekelte a téma.
"Öhm....Manhattan-ből. Imádtam azt a helyet, egész életemben ott éltem." Válaszolta kedvesen, visszagondolva a régi szép emlékeire, ami a szülővárosához köti.
"És miért költöztetek el?" Tette fel a következő kérdést a fiú.
"Nem tudom. Azt hiszem apa akart egy kis változást és ez volt az első hely, ami felvetődött." Rántott vállat, miközben lassan falatozta gyümölcsét.
"Hát akkor, üdv a Midtown gimnáziumban!" Tárta szét karjait Ned, mire Uma elnevette magát.
Pár másodpercig csönd uralkodott a társaságon, majd a lány bal oldalra pillantott és látta, hogy mellette Mj embereket firkál a füzetébe.
"Wáów, ezek fantasztikusak! Van érzéked a rajzhoz." Ámult el a Kitsune, az említett lány pedig elmosolyodott.
"Ezek csak vázlatok." Legyintett, mintha az semmit sem érne.
"Tökmindegy, akkor is klasszak." Húzódott még nagyobb mosolyra a lány ajka, majd a hangos csengő zavarta meg az ebédelők szórakozását.
"Oké, nekem mennem kell, tesim lesz és még fel kéne fedeznem merre is van az öltöző." Kezdett el pakolászni Uma és kínosan felnevetett.
"Elkísérlek, nekem is az lesz." Csukta be a füzetét Mj és már állt is fel a székből.
"Sziasztok." Köszönt el a fiúktól, akik viszonozták a gesztusát.
Peter csillogó szemekkel nézte, ahogy a két lány elhagyja a termet, különösen Uma alakját nézte, ahogy fekete haja kis hullámokban omlik a vállára és ahogy elmosolyodik valamin, amit Mj mondott neki.
Iszonyatosan örült neki, hogy mostantól ő is ide fog járni. Egyrészt nagyon hiányzott neki a lány jelenléte, mivel már azzal, hogy látta őt, felvidította a napját.
Ő az a fajta ember, akinek nem kell semmit se mondania ahhoz, hogy jobb kedved legyen. Ő az, aki sugározza azt a pozitív energiát, amitől még a tanárok is felvidulnak.
Másrészt pedig így bővült Queens szuperhőseinek listája is. Félt, hogy lesznek olyanok, akik gyanakodni fognak rá, mivel ő az új lány, és vele egy időben jön egy új hős is a városba, az egy kicsit feltűnő.
De mindenesetre reméli senki nem fog majd gyanút és majd esetleg besegít a lány néhány ügyben. Ami pedig a legfontosabb, az az, hogy Peter érzelmei ha lehet mégjobban felerősödtek.
Így vagy úgy, de a közeljövőben el kell majd mondania neki hogy érez. Nem tarthatja magában, ezt ő is jól tudja. Na de újból megjelentek azok a klisés kérdések a fejében, mint pl 'mi van, ha én nem tetszem neki?'
A fiú észre se vette, hogy egy kicsit túl sokáig meredt el gondolataiban és eközben végig az ajtót nézte, ahonnan pár perce távozott a lány.
Ezt Ned is észrevette és szemforgatva állt fel az asztaltól.
"Haver, ennyire azért ne hiányold. Még csak 2 perc telt el......"
