𝟏 | 𝐇𝐄𝐋𝐏 ( 𝐏𝐄𝐓𝐄𝐑 𝐏𝐀𝐑𝐊𝐄𝐑 ) ✔

-chapter one.

𝐂𝐇𝐀𝐏𝐓𝐄𝐑 𝐎𝐍𝐄, spiderboy.

"Szia May." Köszönt Peter a nagynénjének, amint belépett a bejárati ajtón. A nő viszonozta, a nappaliból ordítva köszönt a fiúnak.

"Milyen volt a suli?" Kérdezte kedvesen a nő.

"Nem volt rossz. Egy nagyon állat kocsi parkol kint." Mondta, miközben besétált a konyhába, majd a nappaliba nézett. Peter lesokkolódva állt és nézte az idegen férfit, aki May mellett ült a kanapén.

"Oh, Mr. Parker." Nézett fel Tony Stark a fiatalra, halál nyugodtan.

"Öhm.....Mi? Maga meg.....üdv, én-én-én Peter vagyok." Nevetett fel kínosan a fiú és közelebb lépett hozzá.

"Tony." Válaszolt lazán. 

"Na és, na és mért jött?" Fonta keresztbe karjait.

"Hogy megismerjelek. Megkaptad az e-mail-emet?"

"Igen?" Mondta bizonytalanul, hiszen semmilyen üzenetet nem kapott a férfitől, így inkább hangzott kérdésnek, mint határozott válasznak. Aztán látta, hogy a férfi kacsintott egyet, így kicsit magabiztosabban újra megszólalt. "Igen! Miről is?"

"Nem mondtad az ösztöndíjat." Mosolygott a nő a fiúra.

"Az ösztöndíj....." Kezdte volna, de Tony félbeszakította.

"Szeptember ösztöndíj." Tárta szét egyik karját.

"Hát persze." Mosolygott ártatlanul.

"Igen, jelentkeztél rá."

"Igen?"

"Igen. Megkaptad! Szóval, kezdhetjük a munkát." Kortyolt bele a Bosszúálló a kávéjába.

"De, egy szóval se mondtad. Hogy lehet ez?" Sóhajtott fel May. "Titkolózol előttem?"

"Öhm... hát mert tudom, hogy szereted a meglepetéseket, ezért nem szóltam még." Mondta az első érvet, ami eszébe jutott. "De, mire is jelentkeztem?" Fordult oda Tony felé.

"Ezt akartam átdumálni." Mutatott rá. Teljesen lazán kezelte a helyzetet, mint mindig, ellentétben Peter-rel.

"Oké. Oké, dumáljuk át. Oké." Bólogatott értetlenül.

"Nagyon nehéz elhinnem, hogy ő itt egy nagynéni." Mutatott rá Tony a mellette ülő May-re, eközben végig a fiú szemébe nézett. 

"Hát tudja, sokféle nagynéni van a világon." Nevetett fel May.

Peter értetlenül nézte végig a jelenetet, hiszen nem hitte el, hogy a nagy Tony Stark, aka Vasember éppen most flörtölt a nagynénjével.

"Ez a diós kenyér itt egy remekmű."

"Közbeszólhatok?" Emelte fel a kezét Peter, még mielőtt eldurvulna a helyzet. "Ehhez jár pénzügyi támogatás, vagy ilyesmi, nem?"

"Igen, bőven van benne pénz." Bólogatott a férfi. "Hiszen én képviselem. Elrabolhatnám egy kicsit?" Szegezte az utolsó kérdést a hölgynek, aki mosolyogva bólintott.

Tony lakatra zárta a fiú szobájának ajtaját, majd odasétált a kukához, és kiköpte a szájában lévő ételt, amit pár perccel ezelőtt még annyira dicsőített.

"Ahhoz képest, hogy diós kenyér, nem volt rossz." Nézett rá, majd elkezdett körbesétálni a szobában. "Ó nocsak, mi van itt? Retrókütyük, mi? Adomány volt?" Mutatott végig rajtuk.

"Nem. A szemétből van."

"Szoktál kukázni?"

"Igen, mert.... öhm, na mindegy. Én biztos nem jelentkeztem a maga ösztön -"

"Á-Á, előbb én." Szólt közbe Tony, miközben mutatóujját felemelte. "Hagy kezdjem talán egy költői kérdéssel." Elővett a zsebéből egy telefont, amin kivetítődött egy videó arról, hogy Pókember a levegőben száguldozik. "Ez te vagy, igaz?"

"Öhm...nem. Ezt-ezt hogy érti?"

"De. Ezt figyeld." Váltott át egy másik videóra. "Hű, szép elkapás. Másfél tonna hatvannal suhant. Ez nem könnyű. Tehetséges vagy." Sétált közelebb hozzá.

"De ez-de ez a youtube-ról van, nem? Mármint ott találta. Ez csak átverés, egy számítógépes trükk." Kezdte védeni magát egyből Peter. Nem szerette volna, ha megtudja valaki az igazat róla, hiába Tony Stark-ról van szó.

Még magyaráztak valamit egymásnak, eközben a férfi felvett a földről egy baseball ütőt, és a plafonon lévő kis négyzet alakú bemélyedést benyomta, ezáltal leereszkedett egy madzagról Pókember álruhára.

Peter egyből lekapta onnan és bedobta a szekrénye legaljára, majd háttal nekitámaszkodott, mintha mi sem történt volna.

"Szóval," Kezdte újra a Stark és megállt előtte. "te vagy a pici pók? A bűnüldöző pók, vagy pókfiú?"

"P-pókember." Válaszolta, és elnézett a másik irányba.

"Rugdalózóban nem vagy az."

"Az nem rugdalózó." Sétált el mellette a fiú idegesen. "Ezt el se hiszem, pedig ez a nap eddig tök jól alakult. Nem késtem le a vonatot, találtam egy működő dvd-lejátszót és a matek dogám, király lett."

"Ki tudja még, senki?" Kérdezte Tony, ügyet sem vetve az előző mondatára a fiúnak, és kezében a ruhát tartotta.

"Senki." Rázta meg a fejét.

"Szóval még a szemrevaló nénikéd se?" Ült le egy székre, eközben folyamatosan a kezében lévő tárgyat nézegette.

"Nem! Nem, nem, nem, nem! Ha megtudná, kiborulna. És ha ő kiborul, akkor én is."

"Tudod mi tetszik nagyon? Ez a háló." Dobta oda neki a kis tárgyat, amit Peter a rettentően jó reflexeinek köszönhetően el is kapott. "Elképesztő a terhelhetősége. Ki gyártotta le?"

"Hát én." El ne szálljon az egód Parker. 

"Falramászás? Hogy csinálod? Ragacskesztyűvel?"

"Ez hosszú történet." Sóhajtott és megtámaszkodott az íróasztalán.

"Szent ég! Te komolyan látsz ebben?" Kérdezte és odaemelte a szeméhez a maszkot.

"Igen, igen látok!" Kapta ki a kezéből és visszadobta a szekrénye mélyére.

Ezután jött a kikérdezés, hogy mégis miért ment embereket, illetve hogy milyen feltuningolás kéne a ruhájára. Tony teljes mértékben megértő volt Peter-rel, noha tudta, hogy muszáj lesz neki segítenie, ezért eldöntötte, hogy vele megy.

Itt enyhén kiakadt Tony a fiúra, mivel nemtetszését azzal magyarázta, hogy sok a leckéje és nem mehet vele Lipcsébe, különben kibukik a suliból. Megfogadtatta a férfivel, hogy May-nek erről egy szót se fog szólni, majd megvárta, még összepakolja a cuccait.

Bepattantak a kocsiba, ahol Happy már várta őket. 

"Rendben kölyök, még ne kényelmesedj el annyira, teszünk egy kitérőt." Szólt hátra Tony a fiúnak a hátsó ülésre.

"De kihez?" Nézett értetlenül Peter.

"Meglátogatjuk a hőstársadat......."