𝐇𝐄𝐋𝐏. (finished)
"Te vagy a legnagyobb segítségem... ;"
◂Nem Peter Parker lesz az egyetlen szupererővel megáldott tinédzser, akit Tony Stark maga mellé állít a polgárháború során. A duó ellátogat Manhattan-be, ahol maguk mellé szerveznek egy fia...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Uma hatalmas fejfájással ébredt fel. Nem tudta mennyi idő telt el, nem is nagyon érzékelte az idő múlását.
Még mindig ugyanott volt, ahol el is ájult. Egy nagy fal előtt a földön, körülötte egy még vívódó háborúval.
Azonnal észbe kapott és megpróbált felállni, de ez csak a harmadik alkalommal sikerült. Hátához nyúlt, hogy elővegye kardját, csakhogy az nem volt ott.
Egy kisebb pánik után, ami átfutott rajta megpillantotta a földön, így gyorsan felkapta és rohanni kezdett.
Egy idő után megpillantotta Pókembert, illetve Bucky-t és végül Sam-et is, amint folyamatosan egymással harcolnak.
"Az a szárny karbonszálas?" Hallotta meg Peter hangját, amint egy oszlopon kapaszkodott.
"Ez a cucc belőled jön ki?" Kérdezett vissza Sólyom és szinte már undorodva nézett a kezén lévő pókhálóra, ami ott tartja egy kisebb falnál.
"Ez megmagyarázná a rugalmasságát, ami....meg kell mondjam, állati." Folytatta tovább a fiú, figyelmen kívül hagyva az előző kérdést.
"Nem tudom harcoltál-e már, de nem szoktunk ennyit cseverészni."
"Valószínűleg még nem harcolt." Szólt közbe Uma, miközben kilépett a takarásból és ráugrott az, immár kettő férfira, így be is tört a mögöttük lévő üveg.
Pókember gyorsan kapcsolt és lehálózta Bucky fémkezét a padlóhoz, illetve Sólyom testét is.
"Jézusom Uma, jól vagy?" Sietett oda a lányhoz a fiú még a maszkon keresztül is látszódott, hogy aggódva nézett rá.
"Megvagyok. Amúgy meg, tényleg kevesebbet kéne pofáznod. Csak húzod az időt." Mondta a lány és eltette a katanáját a hátán lévő tokjába.
"És ki mondta, hogy nem az a cél?" Kérdezte meg tettetett sértődöttséggel, mire Uma mosolyogva megforgatta a szemét.
"Mondták már, hogy kiállhatatlan vagy?" Lépett egy lépést közelebb a fiúhoz és a mosoly még mindig ott ragadt az arcán.
"Csak úgy százszor kb." Utánozta le a mozdulatait a lánynak Peter, így már csak centiméterek választották el az arcukat egymástól.
"Akkor nem gondolod, hogy tanulnod kéne a hibáidból?"
"Én sose tanulok."
Szinte súrolták egymás orrát, és mindketten teljesen elmélyültek egymásban, teljesen megfeledkezve a két férfiről a padlón.
