𝐇𝐄𝐋𝐏. (finished)
"Te vagy a legnagyobb segítségem... ;"
◂Nem Peter Parker lesz az egyetlen szupererővel megáldott tinédzser, akit Tony Stark maga mellé állít a polgárháború során. A duó ellátogat Manhattan-be, ahol maguk mellé szerveznek egy fia...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
"Amikor annyi idős voltam, mint te, imádtam a házibulikat. Olyankor mindig volt lehetőségem beszélni a suli legmenőbb csajaival. Ahh, régi szép idők!" Ábrándozott Ken, aki a kormány mögött ült és éppen Liz háza felé tartottak a lányával.
Uma elképesztően ideges volt, mivel ő tudott olyan részletekről, amikről az apja nem. A szuperhősös részletekről.
Fogalma sem volt hogyan fogják ezt megoldani Peter-rel, de rettentően félt, mi fog rá várni.
Peter. Vegyes érzései voltak vele kapcsolatban. Kezdenek olyan érzelmek kialakulni, amikről eddig fogalma sem volt és ez megrémítette. Továbbá olyan reakciókat vált ki belőle a fiú, hogy már konkrétan megőrül.
Amint leparkoltak a hatalmas ház előtt és megpillanthatták a kivilágított tetőt és a sok embert, a Kitsune-n átfutott a pánik.
"Öhm, tudod mit, inkább menjünk haza! Hülye ötlet volt eljönni, inkább nézzünk Agymenőket." Fordult oda az apjához, akin egy 'na ne hülyéskedj' tekintet volt.
"Uma, kérlek! Fiatal vagy, élvezd ki, amíg lehet!"
A lány sóhajtott egyet. Tényleg nem akart bemenni, úgy érezte magát, mint az első napján a Midtown gimnáziumban.
Ekkor mintha Ken megvilágosodott volna. "Úúú, Peter is ott lesz, igaz?" Eresztett meg egy oldalmosolyt és keresztbe font karokkal nekidőlt féloldalasan az ajtónak.
"Mi?" Nézett rá a lány.
"Ezért vagy ideges, ugye? Mert ott lesz ő is."
"Oké, először is. Értékelem, hogy jól mondtad a nevét, ez volt az első alkalom mióta tudsz a létezéséről és szerintem az utolsó is. Másodszor, nem, nem amiatt vagyok ideges és ne nézz úgy rám, mint aki már az esküvőt tervezgeti."
Az apuka jóízűen felnevetett. "Óh, te jó ég! Nem is emlékszem mikor lett a lányom ennyire bele zúgva valakibe. Már csak meg kéne ismernem rendesen ezt a Parker gyereket."
"Apa!"
"Oké, oké, jól van! Először még buliznod kéne egy jót." Mutatott a nagy lakás irányába. "Meglátod, jó lesz."
"Remélem is." Mormolta, majd kinyitotta a kocsi ajtaját és kipattant onnan.
"Érezd jól magad. Legkésőbb tízre otthon." Szólt utána a férfi, és már készült volna elhajtani, de még utoljára letekerte az ablakot és megállította lányát. "Ha esetleg Peter-nél aludnál akkor szólj nekem előre, már ha érted." Kacsintott egyet, Uma pedig megforgatta a szemét.
