Fuckboy-szindróma

1. fejezet - Menjünk be

Még egyszer ránéztem Elise-re, hogy biztosan nem kelt -e fel. Mondtam neki, hogy én most kimegyek, de ha felébred keressen meg. Hümmögött egyet, aztán átfordult a másik felére. David kinyitotta nekem az ajtót és a kezével mutatta, hogy menjek ki. Mögöttem jött ő is, úgyhogy a nagy tömegbe lépve biztonságban éreztem magam. A zene nagyon hangos volt, a ház minden fala beleremegett a basszusba. Nagyon meleg volt odabent, megkérdeztem Davidet nem mennénk -e ki egy kicsit levegőzni. Nagyon rendes volt, egyből hozta a kabátját és mivel én a sajátomat nem találtam, nekem adta az övét. Eszméletlen kellemes parfüm illata csapta meg az orromat, ráadásul nem is fáztam benne. Kimentünk a teraszra, amin egy lépcső vezetett lefelé az udvarra. A lépcsőn nagyon óvatosan lépkedtem, borzasztóan kellett koncentrálnom, hogy ne lépjek félre, ugyanis ittas állapotomban ez eléggé sűrűn megesik. Szerencsére nem volt gáz és sikeresen leértem. Hirtelen a kabátzsebéhez nyúlt. Egy öngyújtót és egy doboz arany Marlborot vett ki.

– Cigizel? – kérdezte miközben felém nyújtotta a dobozt.

– Általában csak bulikban szoktam – mondtam és kihúztam egy szálat – Valamiért az alkoholtól megkívánom.

– Vágom. Én is így kezdtem – mondta mosolyogva, majd meggyújtotta mindkettőnk cigijét és leültünk egy padra, kissé távol egymástól. Elise nem szereti a cigit, sőt nagyon ellene van. Szerinte felesleges és csak mérgezed vele magad, amiben egyébként teljesen igaza is van, de valamiért mégis néha jól tud esni. Plusz most nem is volt itt, hogy megakadályozza.

– Mióta dohányzol? – kérdeztem.

– Nagyjából 16 éves korom óta.

Ennél a kijelentésnél kicsit meglepődtem. El is kezdtem számolgatni, vajon hány éves lehet most. Nem jutottam sokáig a számolással, a szám megelőzte az agyam, így muszáj volt megkérdeznem tőle.

– Hány éves vagy most? – kérdeztem, mire ő rám nézett és közelebb hajolt.

– Mennyinek tűnök? – megint az a mosoly.

– Tizennyolc? Húsz? – Találgatni kezdtem, bár nem voltam biztos benne, hogy jól gondolom.

– Majdnem. Tizenkilenc. Te?

– Tizenhét.

– Kajak? Eskü többnek hittelek – Ez most mi a francot jelent?

– Ezt nem tudom, hogy most bóknak vegyem -e, vagy sem – összeráncolt szemöldökkel, kérdőn néztem rá.

– Természetesen. Érettnek tűnsz a korodhoz képest – válaszolta miközben jó alaposan végignézett rajtam, ami miatt eléggé zavarba jöttem – Hogy hívnak?

– Lexi – Próbáltam úgy tenni, mintha nem tudtam volna, ezért visszakérdeztem – És téged?

– Szép neved van, Lexi. Én David vagyok – ahogy kimondta a nevem. Azta.

– Örülök, hogy megismertelek, David.

– Szeretsz táncolni? – kérdezte, miközben elnyomta a cigijét.

– Aha. Azt mondjuk nem mondanám, hogy tudok is.

– Akkor mázlid van, mert én sem. De most muszáj lesz, gyere!

Megfogta a kezem és elindultunk befelé. Nem voltam olyan állapotban, hogy ellenkezni tudjak, na nem mintha akartam volna. Bent visszaadtam neki a kabátját, amíg én bementem a konyhába valami iható dolgot keresni. Ki is szúrtam a maradék vodkát., amit bekevertem energiaitallal. A kedvencem. De sajnos nem vagyok képes a mérték tartására, aminek eredményeképp hamar, nagyon ittas állapotba kerültem. David sem tűnt már teljesen józannak, úgyhogy szóltam neki, hogy szerintem elég lesz. Rengeteget táncoltunk, mialatt több alkalommal is éreztem a közeledését. Végig a derekamon volt a keze, többször meg is puszilta a nyakam meg az arcom, ami váratlanul ért, de jól esett. Közben néha megálltunk kicsit pihenni - vagy pisilni.