Végül ez a nap is eljött . Ma utazunk Koreába , három hosszú évre . Már e hányinger is kerülget az izgalomtól , annyire be vagyok már zsongva . Csak egy valamitől félek , még pedig a búszúzástól . Utálom az érzelmes elválásokat , épp ezért mindig próbálok kifogásokat keresni , hogy vége mehessek már utamra , és ne kelljen a másik fél sírását , és megható beszédét hallgatnom . Ez az első alkalom hogy ezt nem teszem . Már a repűlőtéren állunk , és szorosan ölelem magamhoz nagymamám . Nagyon rossz érzés , ahogy érzem könnyeit vállamon , és ahogy remeg teste a sok sírástól .
-Jaj drágám . Vigyázz magadra , ezt sose feledd ! Bármi baj van , csak hívj nyugodtan , akármikor rá érek .-törli meg szemét , és simogatja meg felkarom .
-Nyugalom mama , vigyázok magamra , és amikor tudlak hívlak . Viszont ne feledd el szedni a vitaminokat amiket a szívedre írt fel az orvos . Neked jobban kell vigyáznod magadra , mint nekem . Nekem nincs mitől félnem , hiszen ott lesz velem Chris . Viszont te egyedül leszel ismét , így jobban oda kell figyelned magadra .
-Drágám nehogy értem aggódj ! Most pedig sipirc , mert öt perc múlva indul a géped , és a barátom már bizonyára megroskad a sok várakozásban .-kacag fel , és hátrasimítja őszülő haját . Annyira hiányozni fog az illata .
-Rendben . Nagyon szeretlek nagyi , és vigyázz magadra .-ölelem meg utoljára .
-Én is téged Everly .-válik el tőlem , én pedig hátat fordítok neki , és legjobb barátom felé veszem az irányt . Az ő szemei is könnyesek , letszik rajta hogy ő is pityergett , amit telejesen megértek .
-Indulhatunk Chris ?
-Induljunk .
Már zsibbad a fenek a sok üléstől . Kicsit sem vagyok hozzászokva a repülőzéshez , úgyhogy nagyon le akarok már szállni , hogy újra érezhessem talpam alatt , a biztonságot nyújtó talajt . Mellettem Chris az igazak álmátt alussza , szóval őt nem tudom untatni hülyeségeimmel ezért inkább a kinti tájat kezdem el csodálni . Szerencsére nincsenek felhők , így teljes rálátásunk van az alattunk lévő környezetre .
-Hölgyeim és uraim , a leszállást tíz perc múlva megkezdjük .-hangzott fel a hangosbemondóból egy női hang .
Mellettem Chris mocorogni kezdett , mire fél szemmek rá néztem . Haja tiszta kóc volt , ami rettentő aranyossá tette . A látványtól felkuncogtam , mire válaszul egy lesújtó pillantást kaptam .-Ott vagyunk már ?-kérdezi rekedtes hangal .
-Ki vagy te , Szamár a Shrek-ből ? És amúgy kérdésedre a válasz igen .
-Pedig nagyon szépet álmodtam . Én voltam benne , de olyan extra szexi külsővel .-vigyorgott képembe .
-Álmodni szabad .-nevetem el magam , miközen felháborodott arcát lestem .
-Mindegy . Készülődjünk , ha már mindjárt leszállunk .
Annyira örültem a földnek , hogy már azt hittem ott helyben megcsókolom . Busan gyönyörű . Teljesen eltér New York-tól , de kicsit sem baj , hiszen nagyon tetszik . Természetesen mindkettő város , de ez mégis csak kissebb , és barátságosabb . Látni lehet az óceánt , ami tényleg egy nagyon felemelő érzés . Rengeteg szerelmespár sétál az utcákon is , miközben az utcán futkosó gyermekeket figyelik .
-Hát ez fantasztikus . Nem bántam meg hogy el jöttünk . Tetszik amit látok .-nézett egy imént mellettünk elsétáló srác után .
-Már kezdtem azt hinni , hogy a városra mondod .-forgattam meg szemem .
-Arra is gondoltam .-nézett rám kidülledt szemekkel , amire egy jót kacagtam .
És csak most kezdődnek az igazi kalandok.
Na mostmár egyre inkább haladunk az izgalmak felé . Remélem jó lett .😉❤
YOU ARE READING
Elítélt lelkek /Jeon Jungkook ff. BEFEJEZETT
FanfictionBelegondoltál már milyen lehet , ha egy teljesen másik országban kell egyedül 3 évet leélned ? Igen , ezen senki sem szokott gondolkodni , ahogy Everly sem . Egyszer viszont ölébe hullik a szerencse , és legjobb barátjával esélyt kapnak , hogy utols...