11.fejezet

690 35 2
                                    

Nem is tudom volt e az eddigi életemben olyan pillanat , ami kihatott volna a lényemre halálom napjáig . Mindig arra törekedtem , hogy a lehető legátlagosabb életem legyen , és semmi se kavarjon bele a sorsom történéseire . Talán ez a pillanat volt életem legnagyobb fordulópontja . Ezt hittem .

Hatalmas fájdalomra keltem . Mindenem zsibbadt , de leginkább a hátamba nyilaló fájdalom nehezítette meg dolgomat . Végre van egy kis haszna , hogy magas a fájdalomküszöböm . Egyszerűen csak fekszek , és bámulom a felettem lévő fehér falat . Ismeretlen , ugyanakkor nagyon finom gyümölcsillat terjeng a szobában , amire kénytelen vagyok elmosolyodni . És ekkor nyilal belém a felismerés , hogy engem bizony kurvára elraboltak . Olyan hirtelen ülök föl a hatalmas ágyon , hogy a hátamban érzett nyomás még erősebb lesz , mire egy alig hallható szisszenést produkálok . Végre beteljesült , amitől a legjobban félek . Fogadni merek , hogy egy szadista , ötven körüli pedofil férfiállat hurcolt el magával , és zárt be egy rohadt gyönyörű szobába . Mekkora kicseszés... Viszont be kell látnom , hogy tényleg igazán kedvező a környezet .

A szoba összhatása kicsit komor és sötét , de be kell hogy lássam , az illetőnek bizony van pénze . Maga a szoba nagyon szépen van kialakítva , de egyre inkább kezdett furdalni a kíváncsiság , milyen lehet a ház többi része . Lassan feltápászkodok az ágyról , hisz nem igen szeretnék hangzavart kelteni , bár kicsit kíváncsi lennék , mi történne . Fogadni merek rá , hogy egyből jönne az én áldáz fogvatartóm , akit kínkeservesen fejbebasznék . Amint leér a meztelen talpam a járólapra , elönt a borzongás , de jó értelemben . Meleg a padló...áldom a világot a padlófűtésért . Csigalassan odacammogok az ajtóhoz , és boldogan feddeztem fel , hogy nincs bezárva . Úgy tűnik , az emeleten kaptam szobát . Se baj , tudok lépcsőzni...

A lakás falai hó fehérek , és igazán szép , pozitív jellegű . Látszik rajta hogy nemrég lett felújítva , hiszen nagyon modern .

Lassan leérek a nappaliba , ahol igazán kellemes látvány fogad . A berendezés csak fekete , szürke , és fehér színekből áll , de nagyon tetszik .

-Látom kedveled a berendezést . Féltem , hogy nem szereted az alternatív színeket .-szólalt meg egy hang a kanapé felől , mire látványosan megugrottam . A hang tulajdonosa lassan feláll , de még mindig háttal van nekem . Basszus , kinek van ilyen izmos háta ?...-Mindent körbe jártál ? Mert ha nem , szívesen körbe vezetlek .-fordult meg a személy , mire leesett az állam . Másodszorra . Jungkook állt előttem , miközben tetőtől talpig végigmér . Szó szerint ég a testem tekintete után...

-Mi a fészkes fenét keresek itt ? És mér' vagyok itt ? Jobb dolgom is lenne ám...-néztem szemébe elszántan , de tőle csak egy vészjósló tekintetek kaptam , majd egy ördögi vigyort . Ajaj , talán nem kéne a számnak ilyen nagynak lennie

-Nyugi babygirl , mostantól nincs semmi dolgot . Csak akkor ha azt a dolgot én parancsolom .-nyalta meg látványosan ajkait mire én egy nagyon nyeltem . A bátorságom kezdett elgyengülni , helyette pedig a félelem lépett elő .

Mit keresek itt ? És miért van itt Jungkook ? Az a srác , aki némán ül a padban egész nap , és aligha csinál semmit . Most itt áll előttem , én pedig bizonyára nála vagyok . Arra emlékszem , hogy tegnap "rajtakaptam" miközben megerőszakol egy szerencsétlen lányt , de arra már nem emlékszem , mi történt utánna . Most csak egy dologra tudok gondolni , még pedig arra , hogy minél elöbb kijussak innen , messze tőle . Nem is tétlenkedem , egyből sarkonfordulok , majd a legnagyobb erőmmel sprintelni kezdek . Nem hallom mögöttem lépteit , ami egy kis nyugalommal tölt el , de ez a nyugalom nem tart sokáig . Már majdnem a bejárati ajtónál vagyok , mikor egy undorító lény , pontosabban egy denevér állja el utam . Méghozzá nem is kicsi .

Valami oknál fogva , mindig is rettegtem a denevérektől

Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.

Valami oknál fogva , mindig is rettegtem a denevérektől . Az ellenségeimnek titulálom őket , hiszen már ránézésre is kiráz a hideg . Ahogy ott , abban a pillanatban rám néz , egy másodpercre lefagyok , majd hangosan felsikítok .

-Baszki ! Ez meg hogy kerül ide ! Jesszusom , tünny a közelemből !-kezdtem el furcsán hadonászni kezemmel , mire Kook szórakozott nevetését hallom meg , közvetlenül elöttem , mire félve kinyitom a szemem . A denevér Jungkook vállán telepedett le , miközbe hatalmas fekete szemeivel engem páztázott . Jungkooknak is ilyen éj fekete szemei vannak...

-Nyugi , nem kell tőle félned . Gyümölcsevő , nem fog bántani . Olyan szelíd mint a ma született bárány .-mosolyodott el , miközben megsimította az állat szárnyát . Én csak egy fintort vágtam , majd hátráltam még egy lépést . Kook és az állat , mintha telepatikusan kommunikálnának , úgy nézték végig a kissebb akcióm . De jól lejárattam magam...

-É..én akkor sem szeretem őket .-fasza , már dadogok is .

-Azt nem csodálom , ahhoz képest ami vagy .-lépett hozzám közelebb- Nos Everly , egy elég hosszú beszélgetésnek nézünk elébe .

Itt is lenne az új rész drágáim , remélem tetszett .😊❤

Elítélt lelkek /Jeon Jungkook ff. BEFEJEZETTKde žijí příběhy. Začni objevovat