Elítélt lelkek /Jeon Jungkook ff. BEFEJEZETT

27.fejezet

-Taehyung...

-Ott hagytál ! Ott hagytál mindegyikőnket csak azért mert az "apád" úgy látta jobban , hogy tizenhat év után most vissza fogad . És ez így kurvára igazságtalam érted ?-ordítja , én pedig megszeppenek . Úgy gondoltam , hogy majd megöleljük egymást és elmondjuk mennyire hiányoztunk egymásnak . Arra nem számítottam , hogy egy komplett dührohamar lesz , de megértem . Tényleg igazságtalan voltam , de muszály volt .

-Tae én annyira sajnálom ! Muszály volt eljönnöm me...-nem hagyta , hogy mondatomat befejezzem . Ajkai hevesen estek enyéimnek , de én nem akartam visszacsókolni . Mindkét tenyeremet mellkasára raktam , és próbáltam eltolni magamtól , de ő nem hagyta .

-Csókolj vissza Everly ! Kérlek...-suttogja számra , én pedig kihasználom gyenge pontját . Egy erős lökéssel el taszítom magamtól , és a kisfiú lelkét megragadva gyors repülésre kezdtem , egészen a mennybe vezető kapuig . Itt megálltam , és szembe fordítottam magammal a gyermeket .

-Annyira jó lesz itt neked , meg látod . Már soha senki nem fog neked fájdalmat okozni . Nem kell senkiért sem aggódnod . Csak szeretned kell . Mert szeretni örökké kell .-fogom meg kicsiny kezért , és a kapu felé fordítom . Készségesen bemegy , én pedig hazafelé indulok , de most kerülő úton . Nem akarok újra találkozni Taehyungal . Sok volt a mai nap nekem , ezért inkább hazamegyek , és alszom egy hatalmasat .

Már láttam a kastélyung tornyát , amikor is szárnycsapkodás hangokra leszek viszelmes mögöttek . Jajj csak ne megint te .

-Héj csajszi állj már meg ! Két és fél éve nem beszéltünk szivem .-hangzik a magyarázkozád , nekem pedig nem kellett több . Hátra fordultam és egyből a nyakába ugrottam , ahol keserves sírásba kezdtem . Halálosan hiányzott már . Sokszor azt hittem , hogy már megőrültem a hiányába .

-Chris , annyira hiányoztál ? És hogy ? Hogy van neked szárnyad , méghozzá...-itt elakadtam , méghozzá azért mert Chrisnek nem is voltak szárnyai , hanem a hortnixnak aki mellette repül .

-Chris , te...

-Igen Ev , meghaltam . De most hogy újra láthatlak végre megnyugodtam . Abban a tudatban éltem , hogy meghaltál . Wei Wei és én rengeteget kerestünk , de a szüleid hamrabb feladták . Tudom , hogy most le fogsz ezért szidni , de begyógyszereztem magam . Nagyon hiányoztál nekem kicsilány . Mielött öngyilkos lettem volna , át jött hozzám Jungkook és mindent elmesélt .-szóval Jungkook még él . Egy hatalmas sóhajt engedtem szabadjára , amiben benn volt a megkönnyebbülés , és a bánat is . Végleg elveszítem Christ.  Olyan volt már nekem mint a testvérem .

-Ja , és képzeld . Amikor már egy év eltelt az eltünésed óta , felhívott az a helyes srác , aki még a szomszédom volt New York-ban .-mesélte nekem hatalmas lelkesedéssel , de én elhaladtam e mellett a jó hír mellett .

-Chris...mit mondott még Jungkook ?-kérdeztem félve .

-Azt , hogy neki kellene engem megölnie . Az én ük ük apám ölte meg a családját , ezért bosszút kellene állnia . De nem tette . Azt mondta , hogy vigyáz mindenre és mindenkire aki fontos neked . Helyette én tettem meg .-teszi hozzá lehajtott fejjel . Én csak egy helyben állok a levegőben . Nem vagyok képes felfogni .
Közelebb lépett hozzám , és egy gyors búcsúzó puszit nyomott homlokomra .

-Ideje indulnom kislány . Vigyázz magadra  . Fordult a kapu irányába , de én még időben megállítottam .

-Chris !-hangom hallatán megfordult , és kedves tekintettel meredt rám .-Szeretlek .-kiáltom neki tömören , de mégis sokat mondóan . Erre a röpke szóra felnevet .

-Én is szeretlek Everly .-mondja , és el tűnik a mennybe vezető úton .

Nem megyek haza , ma biztos hogy nem . E helyett a honaxok hegye felé veszem az irányt . Muszály látnom a srácokat , de leginkább Jungkookot . Veszettük hiányzik . A csókja , az érintése , a hangja , a nevetése...mindene . Nincs olyan nap , amin nem jutna eszembe . Igen , én vagyok a társa , és szükségem van rá .

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Viszonylag hamar oda értem , de akkor elfogott az izgalom . Nagyon félek , hogy hogyan fog reakálni .

Hála Istennek , tudom hol van a bejárati ajtó , ezért oda repülök ,és félve bekopogok . Úgy két percet vártam amikor is hangos lábdobogádra leszek figyelmes . És kinyitotta . Ott állt elöttem teljes egészében , és csak bámult rám . Arcáról semmit sem tudtam kiolvasni . Helyette síró hangon el kezdtem beszélni .

-Jungkook én annyira sajnálom ! Nem kellett volna , hogy itt hagyjalak . Kérlek bocsáss meg ! -sírom keservesen , de ő nem válaszol . Egy hirtelen mozdulattal csuklómra fog , és egy gyors mozdulattal beránt . Az előszoba falához szegez , és fény sebességgel tapad ajkaimra , amit habozás nélkül viszonzok .

Meguntam a köcsögösködést .😂
Már én is kezdtem belefáradni ebbe az egészbe , ezért inkább hagytam magam és írtam valami pozitívat .
Remélem tetszett a rész , hibákért pedig bocsi 😊❤