Belegondoltál már milyen lehet , ha egy teljesen másik országban kell egyedül 3 évet leélned ? Igen , ezen senki sem szokott gondolkodni , ahogy Everly sem . Egyszer viszont ölébe hullik a szerencse , és legjobb barátjával esélyt kapnak , hogy utols...
Izgulok . Nem azért , mert valami olyat fogok megtudni ami lehet rosszul fog nekem esni , hanem azért mert félek attól , hogy Jungkook ezek után el akar engem taszítani magától . Azt nem tagadom mennyire szeretnék róla többet tudni . Ez jelenleg minden vágyam , meg persze az hogy újra megcsókoljon , de az más tészta .
-Ő itt a feleségem , vagyis csak volt .-nevetett fel feszülten , én viszont figyelmesen halgattam .-Seulgi volt a neve . Imádtam . A szó szoros értelmében odáig voltam érte . Huszonnégy évesen ismertem meg . Egyből a szívembe zárta magát azokkal a sötét szemeivel , és hála Istennek , én is helyet kaptam az ő szívében . Sosem szerettem még annyira senkit , bár akkor még tudtam igazán szeretni . Akkor még én is ember voltam .-nézett mélyen szemeimbe .
-Valamelyik barátod már említette , hogy te voltál ember . De nem gondoltam volna , hogy ez tényleg igaz .
-Pedig de . Egy igazán boldog ember voltam . Vagyis inkább apuka .-mosolyodott el , most már igazán vidáman . Biztosan nagyon szerette őket . Eggyel hátrébb lépett , egészen egy képig , amin három kisgyerek díszelgett .
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jungkook nem is tagadhatná hogy a gyerekei . Mindegyikükben van egy kis Jungkook . Nem tudom felfogni mit érezhet . Egy családapuka volt , és végig kellett néznie ahogy meghalnak szerettei .
-Ő itt Minsu .-mutat a vigyorgó kisfiúra , akin fekete ruha volt .-Ő volt hármuk közül a leg energikusabb . Nagyon szeretett velem eljönni sétálni , én pedig imádtam fogni az enyémhez képest apró kezeit .-mutatja fel jobb kezét , és ránéz . Érzem hangjában , hogy közel van a síráshoz . Lassan kezébe csúsztatom az én kezecskémet , és együttérzően megszorítom , hogy tudja : mellette vagyok . Bánatosan rám mosolyog , majd vissza fordul a képhez .
-Ő itt az én zsenikém , Seongmin . Egy igazi fejtörő volt . Hamar megtanult önállósodni , és ellátni magát . Rengeteget tanultam vele , de minden egyes alkalom egy kincs volt . Boldogan viseltem az apuka címét , és azt , hogy három gyermekem van . Büszke voltam . Igen , kétség kívül büszke voltam arra amit elértem . És igen , itt az én egyetlen és örök hercegnőm .-mutat a kislányra . Gyönyörű . A szeme ívelése , az örömteli mosolya...mind Jungkook . Még a nózilya is Kooké . Talán ő állt a legközelebb Jungkookhoz .
-Ő...ő...-csuklik el hangja , és lefolyik pár könnycsepp arcán . Közelebb megyek hozzá és megölelem . Először kissé habozik , de egy pár pillanat után ő is körülfog karjaival .-Ő volt az én mindenem . Everly volt az én lelkem középpontja . Mindegyiküket egyformán szeretem , mégis Everly az a személy , aki mindig meg tudott vígasztalni . Imádtam a vékony , és aranyos nevetését . Imádtam a haját fésülni . Imádtam vele játszani . Imádtam fürdetni . Ő nekem az egyetlen kislányom...-kezdett el keservesen sírni , és vállamra hajtotta a fejét , miközben még a szuszt is ki ölelte belőlem . Nem tudok mit mondani . Hallottam amit Taehyungal beszéltek , de még nem tudtam igazán felfogni . Nagyon meglepett . Arra is felfigyeltem , hogy ez valami lélekcsere , de nem igazán akartam elhinni . De talán mégis van benn valami .
-Sajnálom...annyira sajnálom .-súgom fülébe , ő pedig válasz képpen gyengéden nyakamba csókol , mielött még elhúzódna tőlem .
-Már nem tudok mit tenni . Az emberek azt hitték , hogy "vámpírok" , de hatalmasat tévedtek . Nagyon rosszul esett . Lelki hulladék lettem , miután végig kellett néznem , ahogy megölik a feleségem , és vele együtt a gyerekeimet . Akkor még nem voltam honax , csak utánna . Ahhoz a férfihoz menekültem , akit most az apámnak hívok . Ő tett ilyenné...egy szörnyeteggé . Jobb életet ajánlott , én pedig bele mentem , hiszen már az öngyilkosság szélén álltam . Azután ismertem meg a srácokat . Előszőr Namjoont . Ő volt az első aki befogadott , aztán pedig jöttek a többiek . Mindegyikünknek voltak gyerekeik , de csak Namjoonnak nem irtották ki a családját . Mivel neki a felesége is honax volt , így a lányai is azok lettem , méghozzá halhatatlanok . Az én életem bezzeg még egy roncstelepnél sem fényesebb .-morogja orra alatt , majd nekem hátat fordítva kislisszol az ajtón , engem pedig itt hagy , tele kérdésekkel .
