Elítélt lelkek /Jeon Jungkook ff. BEFEJEZETT

2.fejezet

Félve sétáltunk végig a folyosón , egészen az igazgatói irodáig . Nem tudjuk mit is szeretne tőlünk az igazgató , de abban biztos vagyok hogy semmi jót . A tenyerem még sosem izzadott ennyire , és be kell hogy valljam , még sosem voltam ennyire ideges . Mellettem Chris is remeg mint a nyárfalevél , és ő is olyan sápadt , mintha most futotta le volna a maratont . Még sosem hivatott be az igazgató , hisz sosem volt rá semmi oka . Tudtommal most sem követtem el semmi olyat , amiért bármiféle lecseszést kiérdemelnék . Viszont az nem kizárt , hogy Chris csinált valamit , hiszen neki már voltak vitái , vagy csak kissebb verekedései . Olyankor mindig kihívott az igazgató a folyosóra , hogy megkérdezze , nem e tudom miért viselkedik így legjobb barátom . A második ilyen eset után tudta meg az intézményvezető , hogy bizony Chris más mint mi . Onnantól fogva álltalában mindig amikor ilyen kissebb összecsapásai voltak Chrisnek , az igazgató az ő pártján állt.
Lassacskán oda értünk az igazgatói iroda felé , ahol egy jó pár másodpercig csak egy helyben álltunk , végül pedig én vettem a bátorságot és bekopogtam . A zárt ajtó mögül csak egy "szabad" hallatszódott ki , mire vélve benyitottunk . Az igazgatúr az asztala mögötti széken terpeszkedett , és valami iratot olvashatott amikor is ránk kapta tekintetét .

-Végre ideértetek ! Everly , Chris gyertek csak be , és foglaljatok helyet . Nyugalom , nem leszidás miatt hivattattam be magukat .-mosolyodott el , mi pedig a bent tartott levegőt megkönnyebülten fújtuk ki , majd foglatunk helyet .

-Jó napot Mr.Hids . Miért hivatott be minket ?

-Nos , igen . Ugye ti kaptátok meg koreai nyelvből a felsőfokút ?

-Igen , három hete tettük le .-helyesel Chris .

-Akkor rá is térnék a lényegre . A Harvard egyetem imdított még év elején egy pájázatot , amin bizony a mi iskolánk is részt vett , pontosabban ti . És örömmel bejelentem , hogy a pályázatot mi nyertük meg !-lelkesedett Mr.Hids .

-Hát ez fantasztikus , de hogy jön ide a koreai nyelvtudásunk ?-kérdezem felhúzott szemöldökkel . Nekem itt valami nagyon gyanús .

-Az igazi lényeg ebben az egészben , hogy azok a diákok akik megnyerik , jelen estben ti , lehetőséget kaptok arra , hogy utolsó három éveteket a középiskolában , abban az országban tölthetitek el , ahol azt a nyelvet beszélik , amelyel a pályázatot nyertétek .

-Tessék ? Ez mit je...-nem tudtam befejezni kérdésemet , ugyanis a mellettem ülő Chris pánikolva felkiáltott .

-Én aztán nem megyek Észak-Koreába !! Soha !!

-Nyugodjon meg Mr. Dolorant , nem korea északi részébe mennének , hanem a délire . Méghozzá Busan városába . Már az iskola is ki lett jelölve ahova járnának .

Megszólalni sem tudok . Hogy gondolják azt , hogy csak úgy itt hagynánk Amerikát , három hosszú évre ? Ennél faragatlanabb dolgot még életemben nem hallottam .

-Szóval maga arra kér minket , hogy az utolsó három évünket a gimiből , a világ másik végén töltsük te , teljesen egyedül ?-akadtam ki látványosan .

-Nem lennének egyedül . Ott lennének egymásnak , és biztos vagyok benne , hogy az új osztálytársai is hamar megkedvelnék magukat . És mit ne mondjak...az az iskola ahova mennének sokkal fejlettebb , és modernebb mint a mi iskolánk . De nem kell egyből dönteniük . Holnap délitán négyig szeretném megkapni válaszukat az ügyről . Most pedig nyugodtan mennyenek csak vissza órára . További szép nagyot !-köszönt el tőlünk az intézményvezető , majd figyelmét vissza is szegezte aktájára .

Végre hazaértem , ezután a hosszú nap után . Nagyon kifáradtam , és az információk is túl sokak voltak így egyszerre . Végül sikerült kinyitnom a bejárati ajtót , ami viszont bent fogadott , arra még inkább nem számítottam . A szüleim ültek a kanapén , megfeszült testel , és komoly tekintettel . Amint beértem , egyszerre kapták rám tekintetüket , végül pedig a nagy csendet anya hangja törte meg .

-Kicsim , ma hívott minket az igazgatód . Beszénünk kell .

Meghoztam a 3.fejezetet . Már egyre inkább kezdünk beleérni a lényegbe😉❤