A hős macskája [ Aizawa x Androméda(OC)]

XXI. Megvilágosodás [18+] (Aizawa)

Hát igen... Már megint egy ilyen rész...

Arra kérek mindenkit, hogy aki nem múlt el 14, az tekerje át, mert lehet hogy 'olyanokat' tartalmaz.

Ui. A zene egyeseknek ismerős lehet
UwU

Bye :3

Lassan lépkedek hazafele a vállamon szeretett perzsa macskámmal, mert holnap már iskola.

Tegnap megnézettük Asebivel a videókat, amiket Hizashi készített és elmagyaráztuk neki mindent részletesen. Még a találgatásunkat is...

Egy videót viszont nem engedtünk, mert azt még senki sem látta. Így hát Hizashival elvonultunk az egyik szobába és végignéztük. Az volt a lényege, hogy Kendora bocsánatot kért mindenért, meg azt szeretné, hogyha a lányaiból hős lehetne. A videó témájáról elbeszélgettünk Hizashival és arra jutottunk, hogy nem lehetetlen, viszont sok hátránya lesz.

A nap folyamán elmagyaráztunk pár dolgot a képességével kapcsolatban. Tisztáztuk vele, hogy valószínűleg több személyisége van és azok hozták elő belőle a 2 hónaponta megjelenő vérengző fenevadat.

- Otthon, édes otthon. -mondja vidáman Asebi, amivel kirángatott a gondolataimból.

- A hangodtól még édesebb lesz... -suttogtam kis mosollyal.

Lehet hogy egy nagyon nagy tuskó vagyok, de már vártam ezt a napot. -gondolom. 

Később, mikor beléptünk a házba, leugrott a vállamról a cicus, mire én azonnal aktiváltam a képességem és visszaváltozott emberi alakjába. Asebi hezitált, majd a válla fölött átnézve megpillantott. Szembefordult velem és a fülembe suttogta.

- Légy még türelmes. Először a munka, aztán a szórakozás! -majd megpuszilt. -Ja és kérhetek tőled valamit? -és mélyen belenézett világító, vörös szemembe.

- Persze... -mondom meglepődve közelségétől.

- Pislogj! -suttogja, majd hátrál.

Megtettem amit kért és lehunytam a szemem. Annyira kiszáradt, hogy szinte csípett, ezért a odakaptam és dörzsölni kezdtem, meg szemcseppet is használtam.

- Ne feledd Shouta! Várlak szeretettel... -mondja Asebi, mire alig láthatóan elpirultam.

Vajon ez arra utalna? Ő is szeretné... -még a gondolatától is lángra lobbanok.

Átnéztem az iskolai papírokat az osztállyal kapcsolatban, amivel elment egy kis idő. Később eszembe jutott valami...

Mi lenne, hogyha Asebi az én osztályomba járna... -ezen még kattogott a fejem egy kicsit, majd kérdőjelekkel a fejemben felmentem az emeletre.

Benyitottam az ajtón és megláttam a cicát az ágyon.

Nekem ez bűzlik... -gyanakszok.

- Mire készülsz Asebi? -kérdezem egy kis mosollyal a számon.

- Feküdj az ágyra és megtudod. -utasít kedvesen.

Még véletlenül sem mondtam volna nemet egy ilyen ajánlatra, ezért lekapkodtam magamról a ruhákat és beültem a takaró alá. Bámulatosan nézett ki, amikor a macskából ember lett.

- Vízszintesen legyél! Hidd el úgy jobb lesz! -mondja kuncogva.

Úgy tettem, ahogy kérte. Csilingelve idejött hozzám és rögtön csókba hívott. Lassan becsúszott a takaró alá és leült az alhasamra.

Végül is most lehet ő felül... -törődtem bele a helyzetbe.

- Ezt miért kapom? -kérdezem, miután levegő hiányában elváltak ajkaink.