A hős macskája [ Aizawa x Androméda(OC)]

V. Gyógyulás (Androméda)

Kómásan felkeltem. Ránéztem az órára ami reggel 6 órát mutatott.

Lassan megmozdítottam a talpamat. Nem fáj...-elkezdtem az összes lábamat mozgatni. Örömmel fedeztem fel hogy eggyik lábam sem fáj.

Forgolódtam az ágyon hogy megmozgassam a lábam. Leültem az ágyra és körbenéztem.

Volt egy franciaágy, szemben vele egy tv szekrény amin alapbol egy tv. Mellette szorosan egy magas szegrény. Az ágy két szélén volt két éjjeliszekrény és az ágy fölött ferde volt a plafon mert tetőtéri a szoba.

Kisétáltam a szobábol és egy kisseb folyosó után balra volt egy ajtó ahova nem tudtam bemenni. Egyenesen volt egy fa lépcső. Leszaladtam rajta. Itt egy nagy térbe érkeztem. Jobbra volt az ablaknál egy asztal 6 székkel. Az asztaltol balra volt egy kis konyha. Az asztaltol jobbra volt a kijárat az udvarra rögtön a lépcső mellett. A lépcsővel szemben volt egy kijárat a teraszta. Balra volt egy hatalmas nappali. Az egész ház egészen modern. Mire végignéztem a házat már 8 óra volt.

Megláttam a nappaliban, papírral beterítve, egy sárga órjáshernyót a kanapén. Először távolról néztem végig és megállapítottam hogy lélegzik. Egy elegáns ugrással felkerültem a hernyó tetejére. Lesodortam róla a papírokat majd nagyot néztem.

Ő az, a fekete hajú. -gondoltam. Ráültem a melkasára és figyeltem az arcát.

- Milyen édesen alszik -suttogtam alig halhatóan. Rakoncátlan fekete tincsei arcába lógtak alvás közben. Félresöpörtem hajszálait a mancsommal hogy jobban szemügyre vegyem az arcát. Ülés helyett lefeküdtem a mellkasára, de annyit mozogtam hogy erre felkelt.

Fekete szemeit résnyire kinyitotta és egyenesen a szemeimbe nézett.

- Jóreggelt -mondtam suttogva.

- Neked is -adta meg a rövid válszt. -hogy jöttél le ? -kérdezte kómás hangon.

- Ezt úgy hívják hogy regeneráció -mondtam. - de nálam a várt 1 hónap helyett csak 1 nap kell a gyógyuláshoz.

Lehetett látni rajta hogy még a mondatom felét sem értette annyira reggel van neki.

- Aha, biztos. -morgott egyet- Mióta vagy ébren ?

- 6 óra óta -mondtam.

- Leszállnál rólam ? -kérdezte állmosan.

Leugrottam róla a földre. Hirtelen a cibzár megmozdult a sárga hálózsákon. A lárva levedli bábját és kijön belőle egy gyönyörű pillangó. Ja, mégsem. Csak a fekete hajú mászott ki ugyanabba a ruhába amit tegnap viselt.

- Gyere cica, menjünk reggelizni. - és megsimogatta a buksim.

Mikor odaértünk, odatett egy kis vizet forralni.

Kivett a hűtőböl egy halkonzervet és kinyitotta.

- Tessék, ígyis olyan sovány vagy. -mondta majd megsimogatta a fejem.

Amíg ettem, mellém tett egy tál tejet és csinált magának egy bögre teát.

Megettem a halat és megittam a tejet. Kimentem az asztalhoz és felugrottam arra a székre ami szemben volt a fekete hajúval. Pont olyan magas volt hogy a fejemet "rátettem" az asztalra és úgy néztem a férfit. Az arcán megjelent egy félmosoly. Átnyúlt az asztalon keresztül és megsimogatta a buksim.

- Finom volt ? -kérdezte semleges hangon.

- Igen, főleg a tej. Jobban gyógyulok tőle -mondtam vidáman.

- Ott laksz a kóbor macskákkal ? -kérdezte.

- Igen, mert ?

- Mert akkor addig maradhatsz, ameddig meg nem gyógyulsz. - majd megitta a maradék teát.

- Ohh, rendben -nyomtam egy mosolyt az arcomra.

- Hmm. Jut eszembem, még be sem mutatkoztam. A nevem Aizawa Shouta. Hívj nyugodtan Shoutának. -mosolyodott el. -Van neved cica ?

Jajj, neee. Ez nem jó. Mit mondjak neki ?

- Hááát...ummm...khm... -levettem a rekintetem Shoutárol.

- Van neved ? -lehervadt a mosolya.

- Háát...hogy mondjam...

- Nem emlékszel rá ? -kérdezte fürkésző pillantással a helyén.

- Nem, eddig senki sem kérdezte meg, mindenki azt hitte hogy egy kóbor állat vagyok... -mert még senki sem látott emberi alakban

- Alakválltó vagy ? -kérdezte. Bennem megfagyott a vér. Ez az ember belelát a lelkembe.

- Nemtudom, ami azt illeti...szerintem igen. -válaszoltam elhaló hangon.

- Ez érdekes... Nem baj, majd holnap kiderül. -húzott egy nagy mosolyt az arcára.

Furcsán néztem rá és elnevettem magam. Ajjaj...

Komment ha van valami építőjellegű kritikád !   :3