A hős macskája [ Aizawa x Androméda(OC)]

XII. Shouta macskája (Yamada)

Az USJ támadása után pár órával meglátogattam Shoutát. Eléggé rosszul nézett ki, de már volt vele valaki. A nemrég befogadott cicája feküdt mellette. Karját átkarolva szundikáltak kettesben. Annyira édesek voltak, de ezt Shouta zavarta meg.

- Hizashi... megtennél nekem valamit? -mondta alig hallhatóan.

- Úristen, persze Shouta! -hajoltam közelebb hozzá.

- Vidd el magadhoz... és vigyázz rá... -mondta hörögve.

- Rendben... -súgtam neki.

Az alvó macskát óvatosan kiemeltem kezei közül és a karjaimba tettem.

- Ne ijedj meg tőle, csupa meglepetés -súgta a gyengeségtöl.

- Miröl beszélsz Shouta? -nevettem furcsán.

Kezdek félni a macskátol... -pánikoltam.

A kérdésemre már nem érkezett válasz, így elindultam haza.

Út közben kezdett mozgolódni és felkelt.

- Shouta, hova megyünk? -kérdezte nyájas hangon, csukott szemmel.

Nagyon aranyos ahogy alszik. Nem is tudja hogy én vagyok az... -simogattam meg a buksiát.

- Ne csináld a fesztivált, pihenned kéne, hiszen összevertek. -ásított egyet és a kabátom felé fordította arcát.

Nevetésemet alig tudtam visszatartani, nehezen birtam.

Beleszagolt a ruhámba és kipattant a szeme.

- Hizashi, hát te? -ugrott ki azonnal a karjaimbol.

- Bocsi hogy nem szóltam, olyan cukin aludtál. -mondtam nevetve.

- Rendben. -nevetett már ő is -Shouta?

- Majd otthon elmondom... -komorodtam el.

Bementünk a házamba és szétnézett a macsek.

- Szép, takaros ház. -mondta mosolyogva.

- Hát, bőven elég lenne egy nagycsaládnak, de csak én élek benne. -nevettem fel. -Éhes vagy? -mentem be autómatikusan a konyhába.

- Tudsz főzni? -hallottam mögöttem döbbent hangját.

Pakoltam a polcon a szakácskönyvek között. Kikaptam egyet, bele lapoztam és olvasni kezdtem.

- Ez az eggyik szenvedélyem. -néztem rá és egy kicsit elbambultam. (ami ritka Yamadánál :3 ) Az éjfekete perzsa helyett egy fiatal neko állt előttem. Egy pillanatra átfutott rajtam egy érzés, de valaki közbeszólt.

- Hizashi? -mosolyogott és integetett a fejem előtt. 

- Bocsi... -fordultam vissza zavarodottan a konyhapulthoz. -mit kérsz enni cica? -néztem 1 cm közelröl a szakácskönyvet.

Hmm... ez fura volt. Hagyjuk inkább... -tértem vissza a valóságba.

- Bocsáss meg Hizashi, de én vadászni szoktam... -mondta mögöttem kuncogva.

- Umm... tényleg. -csuktam be a könyvet. -viszont a nővér mondta, hogy óvatosan egyél egeret. Patkányméreg lehet benne. -néztem rá semlegesen.

- Köszönöm Hizashi hogy mondtad. Majd csirkét hozok. -mondta és kiment a házbol.

Miután elment, úgy döntöttem vacsorázok. Evés után szétszedtem a hajam a zselétöl és letusoltam. Átöltöztem valami itthoni kényelmesre és lazán elengedtem a hajam.

- Megjöttem! Csirkét ettem, csak mondom. -mondta hirtelen a macska.

- Jól tetted. -mondtam és kijöttem a fürdőböl mosolyogva. Végignézett a sárga szemeivel, kifejezéstelen arca nem árul el semmit.

- Csak így lazába? -mosolyodott el.

- Hát, így van ez. -válat vontam. -Gyere, van egy kis megbeszélnivalónk. -ültem le a kanapéra.

- Rendben. -és szófogadóan leült.

- Azért hoztalak haza, mert Shouta arra kért, hogy gondoskodjak rólad, amíg ő kórházban van. -vágtam a közepébe.

- Úristen... menyi idő a gyógyulás? -kérdezte ilyedten.

- 2 hónap... -mondtam elhaló hangon.

Láttam hogy elszakadt a cérna, így gyorsan folytattam.

- ...lenne, ha nem haraptad volna meg. Így csak 1-1 és fél hetet kell várni. -mondtam.

- Hizashi... -nézett rám sárga szemekkel. -ne viccelődj. -mondta félmosollyal.

- Akkor ezt most nem viccböl mondom. -tartottam egy hatásszünetet. -Mit szólsz ahoz, hogy amíg itt leszel, megtanítok neked mindent. -mondtam komoly hangon.

- Mit értessz az alatt hogy 'minden'? -kérdezte döbbenten.

Kicsi naív. -nagy mosolyra húztam a szám.

- Megtanítalak sütni-főzni, takarítani, meg néhány praktikát is megmutataok. Mindenre megtanítalak, ami egy háztartással kapcsolatos. -soroltam fel.

- Úristen, minden ami a háztartással kapcsolatos. -Nézett rám izgatott arcal.

- De nem csak háztartási praktikákat tanítok, engem érdekel a képességed! -hajolttam közelebb. -Az alakváltás egy bámulatos képesség és elég ritka. Majd hallgatni kell zenét, lehet hogy kivállt belőled valamit. Hisz ha ügyesen használja a tulajdonosa, egy hasznos és trükkös képességet lehet kovácsolni belőle. -mondtam. Leesett az álla, akkorát koppant a földön. -A Síva foga, vagyis a gyógyítás és a méreg képessége is csodálatraméltó. Rettentően kevés ember képes ilyen magas szintű gyógyítóerőre. Kipróbálunk sokféle folyadékot, megtaláljuk a megfelelőt, hogy profi gyógyító legyél. -mondtam, hátha reagál rá valamit.

- Hizashi... ezt miért csinálod? -kérdezte értetlenkedve.

- Mert meg kell tanulnod pár emberi dolgot, és ebbe beletartozik az erőnk használata, méghozzá profi módra. -mosolyogtam fültöl fülig.

- Úristen, köszönöm! -ordított fel. Macska alakban beugrott az ölembe és hozzámbújt.

- Nyugalom cica, nálam leszel egy hétig amígy Shouta gyógyul. Megtanítok neked mindent és eltöltjük valahogy az időt. -mondtam és megsimogattam a hátát. 

Rögtön elkezdtük a tanulást és bementünk a konyhába. Kérdezgettem hogy mennyit tud a konyhai dolgokrol.  Elmesélte hogy néhány helyen tanítottak neki dolgokat, mert voltak olyan macskabuzik, (akinek nem inge, ne vegye magára) akik nem tudták de megtanították őt fontos, emberi dolgokra. Az olvasástol kezdve egészen a takarításig. Azok az emberek sohasem gondolták hogy a macska érti őket. Ellenőriztem hogy mennyit tud a sütő használatárol, a késekröl és még pár apróság. Kiemelkedően sokat tudott ezekröl, ami meglepett. Adtam neki néhányat a szakácskönyvekböl, hogy tanuljon belőle.

- Amíg elolvasod őket, elmegyek futni egy kicsit. -szóltam és már száguldottam ki az ajtón.

- Rendben, szia! -mondta a konyhábol.

Elkezdtem futni az utcákon. Bekapcsoltam egy kis zenét és már teltek a kilométerek. Lassan már ideje volt hazamenni, mert kezdett besötétedni. Hazakocogtam és ráijesztettem a macskára.

- Hogy állsz a könyvekkel? -estem be a konyhába.

- Végeztem velük... -mondta, majd más lett az arckifejezése. -Uhh Hizashi... macska orrom van... tudod hogy mennyire érezni a szagod... -köhögött.

- Jolvan, jolvan. Megyek már. -és hasamat fogva elhagytam a konyhát.

Megint letusoltam és átöltöztem tiszta ruhába. Elővettem néhány iskolai dolgot és elkezdtem a papírmunkát a nappali közepén. Később ledőlt a kanapéra a macska emberi alakban és borzalmasan kezdett fájni a feje.

Komment ha van valami építőjellegű kritikád !   :3